Az ítélet napja - Nürnberg 1946 The Day of the Judgement - Nuremberg 1946

AZ .-. .-. ITELET NAPJA

S

E

B

Ő

K

J

Á

N O

S

AZ ..,.. ITELET NAPJA ..,..

NÉPSZABADSÁG

2 O O 6

KÖNYVEK

© Népszabadság Zrt. ©SebőkJános, 2006

Kiadja a Felelős

ÉPSZABADSÁC KÖ YVEK épszabadság Zrt., Budapest, 2006

kiadó: Lengyel L. László elnök-vezérigazgató Szakmailag lektorálta: Tőrös István

Könyvterv, borítóterv és tipográfia: Fákó Árpád Tördelés: Divald Nyomta és kötötte: Reálszisztéma Dabasi yomda Zrt. Fele lős veze tő: Berki Istvá n vezérigazgató Készü lt: 20,5 (A / 5) ív terjedelemben ISBN 963 9709 14 X

TARTALOM

1. VÉGJÁTÉK - A PRECEDENS PER Hóhér, teljesítse kötelességét! .. .. . . . .. . .......... . ..... . 7 Memento mori ...................... ..... . . . .. . .... .. ...... . 8 A főbűn ösök őrizetbe vétele ...... ......... ..... ... . .. ........ 9 A per előzményei .................. .. .. . . . . ..... .. ...... . . .. 12 Tervek a bűn ösök megbüntetésére . ... . ... . . ..... . . .. . .. . ... .. 17 Nürnberg kijelölése ... ............ . .. . . . . . . .. . .. . .. . . ... . .. . 26 A Londoni Egyezmény ..................... . .. .......... . .. . 29 A vádlottak név ora ............ .. . .. ....................... 33 A börtön és parancsnoka . . ..... ... . ..... . .. ....... ....... .. . . 52 A helyszín: az Igazságügyi Palota ..... . .. . . . .................. 59 A bíró ág tagjai .... . .... .... . .. .. ... .. ............ ....... .. 63 Az e l ső ülés .... .... . . .. . .... ............. . .. . .............. 67 A tárgyalá kezdete . . . .. ... ... ... .. . . .. ............ . ........ 73 Akik hiányoztak a vádlottak padjáról . .. .................... . . 81 Hétköznapok a börtönben ..... ...... . ................... . .. . 84 A "fair" tárgyalás ... .. . . .. . . .. . . .... .. . ............... ...... 92 Tanúk és bizonyitékok ....... . .. . . .......................... 95 A védelem .... .... ...... . ..... . . ... . . ... . ........ . ........ 100 A bűntettek mérlegelése . . .......... ... .......... ..... . .. ... 105 Az ítélethirdetés ........... .. .. . ........... . .. .... ....... .. 112 Az utolsó napok ........... . .. ... .. . .. .... . . . .. . .. .. . ... . . . 122 A kivégzések ....... . ....... . .......... . ....... . .......... . 126 A per ada tai ...... .. . .... . .. . .......................... . . .. 137 Viták tükrében .... .... ........... ... . . ........... . ........ 139 A ürnberg utáni perek ................. . .. .. ...... . ....... 145

2 . FELADOTT JÁTSZMÁK AKIK A CIÁNKAPSZULÁT VÁLASZTOTTÁK Adolf Hitler halála - Az ötven évig titkolt valóság ... 150 Élet a katakombában ... . . .. . .. ............ . ................ 152 Viking temeté : a hitele változat ..... .. .. ...... . .. .. ...... . . 162 Az első nyomozás: akcióban a szovjet kémelhárítás . .. . . .. ..... 167 Jelentés Sztálinnak, a legendák születése . . .... .. ..... . . . . . .... 175 A Míto z-h adművel e t : akcióban az NKVD . ............. . ..... 183 A maradványok megsemmisítése ................. ........ ... 188 II ö ri n g ha Iá Ia - Egy kis s eg ít s é g a me ri ka i b a r á t j á t ól . .. 194 Hatalmi játszma ........................................... 196 Pezsgő és bilincs ........ . . . . ..... ... ....... . ....... .... .... 200 A nürnbergi tárgyalás sztárja .. . .. .. .. . ..... ........ ......... 204 Egy halálraítélt utol ó órái ........ . ......................... 208 4

TARTALOM

A vizsgálat lezárult, felejtsék el! . . . .. . . ......... .. ..... .. . .. .. 213 Egy relikviagyűj tő felfedezései . . .............. .... . .. .. . .. . . . 217 "Ajándék Göringtől, ugye érti?" .... . .. .... .... .... .. .. .... .. 222 M ar t i n Bor man n h a I áI a - A z éI et b en t a r t o t t h aI ott .. . 225 A barna eminenciás . .. . . .. . .. . . .. . . .. ......... .. ......... . . 226 Intrikák mindhalálig .... .. .. .. . . ... . . . . ... . .... . ......... . . 228 Kitörés a Bunkerból . . .... . ... . ................ . ............ 231 A kutatás: élve vagy halva! .. . . .. . .. ... ..... .. . .. .. .. ....... 235 Szemtanúk jelentkeznek . ... ... .... .... . .. ..... .. . ..... . . ... 239 Két csontváz mégis előkerül a szekrényből . . . .. .. ... . .. . ... .. . 244 Ö zeesküvés-elméletek . ..... . . .. ......... .. ...... . ..... ... 248 Joseph Goebbels halála - Hősként akart feltámadni . . .. 251 A történelem szolgáltasson elégtételt ......... . ....... . . .. .... 252 "Mi ös zetartozunk, és együtt is fogunk lógni!" . .. . . .. ....... . . 255 Költözés " Adolf bác ihoz" ............. ..... ..... . .... ..... . 258 Te tamentumok az utókornak ...... . .... . .. .. ... . ..... .... .. 260 Gyerekgyilkos ágok . . .. . .. ............ . .. . . .. ....... . . . .... 265 Nyomoz a szovjet kémelhárftás .. .. . . ............ . .. . ....... . 269 Hei n r i ch Hi mmI er h aI áI a - Ni n c s hov a f u t n i .... ....... 276 Diplomáciai ballépések ................ . . . ............. . . ... 277 A " hűsége Heinrich" árulása . .... ..... . . . .................. 280 A kegyvesztett . .... ....... . . . . ....... . .... .. ...... . .. .. ... 283 A menekülés .. .... . .. . . .. . .. .... . ......... . .. . ............ 285 Őrizetben . ....... . . ...... ...... .. ... . ...... . .. . .. . . .. .. . .. 288 A jeltelen ír ................................ .. . .. ....... .. 295

3. KEGYELEMKENYÉREN HORTHY MIKLÓS NÜRNBERGBEN " Ter m é s z et e s en b Ű n ös ... d e n agy on ö r eg már

297 Hadifogságban - úton funberg felé .. .... . ...... .. ....... . . . 299 A magánzárka lakója ....................................... 303 Pápai közbenjárás ... . .. .. . ... ....... . ....... . .. . . . . ... . . .. 308 A "Horthy-kérdés" a koalíciós vitákban . . .... .. . . .... .. . .. ... 310 Sztálin megkegyelmez ..... . .. . ... . . . .... . .. . . ... ........... 313 Kommuni ta dilemma: az oroszok nem engedik .... ... .. .. .... 316 "Jobb lenne, ha nem térne vissza Magyarországra!" .... ...... .. 318 N

•

•

••••

••

KI KICSODA? ............ ... .............................. ... 320 FELHASZNÁLT IRODALOM ........ .. .... .... . ..... ....... . .. 327 K É p EK J EGYZÉK E .......... .... . .. . . ....................... 330 5

N

Ü

ft

N

B

E

ft

G

9

4

li

MEMENTO MORI

Hatvan évvel ezelőtt, 1946. október 16-án - a náci háborús bűnösök kivégzését követően - hajnali négy órakor a nürnbergi börtön udvarán tizenegy egyszeru fakoporsót raktak fel az ott várakozó két katonai teherautóra. Néhány percce! később egy amerikai és egy francia tiszt parancsnokságával, erős katonai őrizettel indultak el Erlangen irányába. A konvojt a börtön előtt várakozó fotóriporterek, újságírók autókkal követték. Egyszer csak az egyik kísérő dzsip keresztbe fordult előttUk az úton, s az őrség gépfegyverrel kényszerítette visszafordulásra a járműveket. A koporsókra felügyelő őrség tagjait ezt követően útközben - elővigyázatosságból- négyszer cserélték le, így az utolsó váltáskor a parancsnokon kívül már senki sem tudta, hogy mi van a gépkocsikon, s mi a konvoj úti célja. Münchenben eközben a hajnali órákban amerikai tisztek érkeztek az ostfriedhofi temető krematóriumába, ahol azt közölték a német alkalmazottakkal, hogy hét órakor két teherautó érkezik majd elesett amerikai katonák holttestével, akiknek a földi maradványait családjuk kérésére el fogják hamvasztani. Az alkalmazottak ugyan csodálkoztak, hogy a hamvasztásra a legszigorúbb biztonsági intézkedések közepette kerül sor, de nem firtatták az állítás valódiságát, hanem mire a teherautók - a jelzett időpont helyett kilenc órakor - megérkeztek, a kemencéket már felfűtötték. A krematórÍumot ezt követően az amerikai őrség elzárta a külvilágtól, ám mielőtt a hamvasztás megkezdődött volna, a koporsókat még egyszer felnyitották, hogy meggyóződjenek róla, valóban a náci főbúnösök tetemeit égetik el a következő órákban. A halottszemle után a hamvasztás azonnal elkezdődött, s a 3. amerikai hadsereg tisztjeinek felügyelete mellett egész nap folytatódott. Ezalatt senki nem hagyhatta el az épületet, a krematóriumban tartózkodó német alkalmazottakat pedig megeskették, hogy a történteket a továbbiakban a legszigorúbb titokként kezelik. A hamvasztás után a tizenegy urnát ismét teherautóra pakolták, s erős kísérettel - hivatalosan - távoli, ismeretlen helyre szállították. Valójában a konvoj München egyik külváros ába, Sollnba, a Heilmannstrasse 25. számú ház elé érkezett, ahol az amerikaiak egy gazdag német kereskedő vilIájában rendezték be egyik bázisukat. Másnap katonák kis csoportja - kezükben a tizenegy alumínium urnávalinnen sétált le a kertek alatt folydogáló, s az Isarba ömlő, három méter B

v É u

J

Á T

t

K -

A

P R E C E D E N S

P E R

széles Contwentz patak par~ára, ahol a tartályok tartaimát - a náci fóbúnösök homokkal összekevert hamvait - a vízbe szórták. A náci főbűnösöket 1946, október 16-án a pennsylvaniai egyetem rögbicsapatának tagjaitól kölcsönzött nevekkel tem ették el. A temetési szertartást felügyelő amerikai Rex S. Morgan őrnagy ötletének köszönhetően Hermann Göring egykori birodalmi marsall porait George Munger urnája rejtette, míg az elvakult antiszemitizmusáról hírhedtté vált Julius Streicher - a furcsa véletlennek köszönhetően - utolsó útján az Abraham Goldberg nevet kapta.

A FÖBONÖSÖK ÖRIZETBE VÉTELE A müncheni kert aljában lezajló különös szertartás befejező mozzanata volt annak a hosszabb folyamatnak, amely 1945. március 28-án Eden brit külügyminiszter beszédével vette kezdetét. Edent ezen a napon a brit abóházban a háborús bűnösök ügyében Ivor Thomas képviselő interpellálta, akinek kérdésére a külügyminiszter kijelentette: "Egymillió ember neve szerepe! a Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottság listáján, amelynek éléll Adolf Hitler neve olvasható ... A szövetségesek mindent e! fognak követni, hogy ezeket a bűnö­ söket elfogják, és bíróság elé állftsrik .. . Ezekben a napokban kezdődik a történelem legnagyobb hajfóvadászata, Norvégiától (I bajor Alpokig." Eden szavait a Tisztelt Ház tetszésnyilvánítás sal fogadta, de még éveknek kellett eltelnie ahhoz, hogy az ígéret valóra váljon. A háborús bűnösök listáján Adolf Hitler neve alatt ugyanis valóban nagyon sok név sorakozott. A szövetségesek elsősorban a főbúnösökre, Göringre, Goebbelsre, Bormannra, Himmlerre, Keitelre "vadásztak", de utánuk rögtön következtek a birodalmi kormány, a náci párt, a szárazföldi hadsereg, a légierő, a haditengerészet parancsnokai, tisztjei, az SS, az SD, a Gestapo hóhérai...A listát úgy állították össze, hogy gyakorlatilag mindenki szóba jött, akinek a kezéhez a második világháború kirobbantása óta valamilyen módon vér tapadt. S ők valóban nem voltak kevesen. A háború végének közeledtével a Németország területére lépő szövetségesek "náci vadász" különítményei ugyan jelentős számban fogtak el listán szereplő személyeket, de a mindinkább kaotikussá váló állapotok miatt a háborús bűnösök kézre kerítése nem bizonyult könnyű feladatnak. Az utakon menekülő, hazafelé tartó, civil ruhába átöltözött katonák százezrei mozogtak. A gyújtő- és hadifogoly táborokban - sokszor hamísított 9

N

Ü

R

N

B

E

R

G

946

igazolvánnyal, álnéven - szintén százezrek várták sorsuk további alakulását. Megtalálni a " tűket" ebben az óriási szénakazalban - majdhogynem lehetetlen feladatnak látszott, annak ellenére, hogy a szövetségesek az elfoglalt területeken több millió körözést, fényképes plakátot ragasztottak ki a felderítés, a nyomozás megkönnyítése érdekében. A szövetségeseknek sietniük kellett, mert a sikertelen kutatás a háború utolsó napjaiban akár politikai botránnyal is fenyegetett. A moszkvai rádióban szinte mindennap szóvá tették, hogy rendkívül esetleges, lassú és körülményes a szovjetek elől a nyugati megszáIlási zónák felé menekülő háborús bűnösök kézre kerítése, s a vádakat igazolni látszott, hogy sokáig valóban nem sikerült a keresett bűnösök nyomára akadni. Április végén, május elején azonban már a náci háborús f6búnösök közül is egyre többen fennakadtak a szövetségesek hálóján.

A reimsi kapitulációt Jodl írta alá Elsőként Wilhelm Frick, Hitler egykori belügyminisztere, akit München közelében tartóztatott le a 7. amerikai hadsereg egyik, nácivadászatra specializálódott osztaga. Hans Fritzsche-t május elején a tempelhofi repülőtér közelében a szovjetek vették őrizetbe, amikor tárgyalni indult volna az ellenséges főhadiszállásra. Konstantin von Neurath-ot viszont a franciák csípték nyakon. Franz von Papent Hitler egykori "kengyeltartóját" veje, Max von Stockhausen báró westfáliai birtokán, egy vadászházban fedezték

10

v

I

É G J

Á T É K -

A

P R E C E D E N S

P E R

fel. Hja/mar Schacht, a Birodalmi Bank egykori elnöke Ausztriából, a Wildsee rnelletti, különleges foglyokat őrző táborból került elő (itt tartották fogva Horthy Miklóst is). Emst Kaltenbrunllert szintén Ausztriában vették őrizetbe, míg Hans Frank egy sikertelen öngyilkossági kísérlet után vált "ismerőssé" az amerikaiaknak az egyik Berchtesgaden melletti gyűjtő­ táborban. A "krakkói zsidók mészárosának" a katonák később vesszőfutást rendeztek, s az ötven méteres sorban állók ütötték, ahol érték. Arthur Seyss-lnquartot a kanadaiak kapták el egy német gyorsnaszád fedélzetén, Alfred Rosenbergre pedig Flensburg mellett egy szükségkórházban találtak rá a Himmlerre vadászó katonák. Walter Funkof a berlini romok közül szedték ki, ahol napokig észrevétlenül húzta meg magát. Robert Ley Berchtesgadentől délre, a bajor Alpokban - pizsamában - egy szénakazalból került elő, míg Julius Streicher kezén szintén Berchtesgaden közelében kattant a bilincs. Egy arra járó amerikai őrjárat egyik katonája véletlenül botlott a hírhedt náciba: tejet kért attól a szakállas öreg festőművésztól, akiben - közelebb érve - felismerte a Der Stürmer szerkesztőjét. Hasonlóképpen szokatlan módon történt Baldur von Schimch őrizetbe vétele is. A Hitlerjugend egykori főnöke levelet írt Schwaz városka katonai parancsnokának, amiben közölte, hogy megadja magát a hatóságnak. Amikor egy dzsip indult érte, von Schirach az úton integetve várta az amerikaiakat. Miután a háború végén elterjedt róla, hogy felakasztották, letartóztatásáig - álnéven - zavartalanul dolgozhatott tolmácsként Schwazban, az amerikai katonai parancsnokságon. Joachim vari Ribbenfrop a német fővárosból Hamburgba szelelt el, ahol megpróbált visszatérni civil foglalkozásához (pezsgőkereskedő), de az új külsőt öltő, fekete Eden-kalapot és napszemüveget viselő nácit egyik új üzleti partnerének fia felismerte és feljelentette. Júniusi letartóztatásakor három levelet találtak nála: az egyiket Montgomery tábornoknak, a másikat Eden brit külügyminiszternek, a harmadik Vincent (sic!) Churchillnek CÍmezte. Az egykori náci külügynúniszter 1945 nyarán sem tudta pontosan leírni Sir Winston Churchill nevét. A Wehrmacht parancsnokait és a Dönitz-kormány tagjait a feltétel nélküli megadás aláírása után vették orizetbe. Elsőként Wilhelm Keilell, akit az angolok ötven brit fogoly repülőtiszt lemészárlásának vádjával tartóztattak le. Az utódjául kinevezett Alfred Jodlt a Oönitz-kormány más tagjaival együtt a flensburgi kikötőben horgonyzó Patria nevu kereskedelmi hajó fedélzetén vették őrizetbe a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai. Az utolsó náci kormány többi, még szabadlábon lévő tagját (köztük Erich Raederl, Karl Diil1itzet) a flensburgi fóhadiszálláson tartóztatják le az angolok. 11

N Ü

ft

N B E

ft

G

946

A berl in i kapitulációt Keitel írta alá

A nürnbergi per későbbi vád lottainak listája tehát május végén már csaknem teljes. Csupán a legfőbb háborús bűnösökről (Hitler, Goebbels, Bormann) nem érkeznek továbbra sem megbízható rurek (a nyugati szövetségesek nyomozása az öngyilkosságukat valószínűsíti, de a holttestek nem kerülnek elő), ezért a szövetségesek úgy döntenek, hogy távollétükben is megkezdik a felelősségre vonást, a vádlottak névjegyzékének összeállítását, a bizonyítékok összegyűj tését, a bírósági per el őkészítését.

A PER ELŐZMÉ ·NYEI

A náci háborús fóbűnösök felelősségre vonásának kérdése már a második világháború e l ső éve után felvetődött. 1940-ben a francia, a brit, a cseh és a lengyel kormány is tiltakozott a Lengyelország és Csehszlovákia megszállása során elkövetett háborús atrocitások, tömeges kegyetlenkedések ellen. Mindhiába. A nácik a émetország által is aláírt érvényes nemzetközi szerződéseket éppúgy semmibe vették, m int az ezek alapján született 12

v

É G J Á T É K -

A

P R E C E D E N S

P E R

törvényeket vagy a kialakult humanitárius normákat. Az elkövetett háborús bűnök ismeretében 1941 októberében már Roosevelt amerikai elnök is nyiltan állást foglalt az ártatlan áldozatok kivégzése, a civil lakosság lemészárlása ellen. Állásfoglalásához Churchill brit miniszterelnök is csatlakozott. A háborús bűnösök megbüntetésének szükségessége ettől kezdve rendszeresen vissza térő téma volt a nagyhatalmak veze tőinek megbeszélésein, konferenciáin, s más országokból is egyre többen csatlakoztak a kegyetlenkedéseket, az agressziót elítél ők táborához. 1942. január 12-én Londonban kilenc, németek által megszállt ország (Belgium, Csehszlovákia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Jugoszlávia, Lu xemburg, orvégia, Lengyelország) képviselői az ún. St. James deklarációban ki is mond ták, hogy nemcsak azokat fogják felelősségre vonni, akik a "háborús bűnök" elkövetését parancsba ad ták, hanem azokat is, akik elkövették ezeket. A nagyhatalmak vezetői közül a későbbiekben De Gaulle tábornok, Churchill, Molotov és Eden is figyeln1eztette a náci vezetést, hogy az elkövetett bűnök nem maradnak megtorlatlanul, majd a négy nagyhatalom képviselői 1942. június l3-án Londonban együttesen is ki mond ták, hogy a győzelem kivívása után a Harmadik Birodalom vezetőinek nemzetközi bíróság elő tt kell felelniük tetteikért. Roosevelt elnök néhány héttel később, 1942. augusztus l -jén ismét hangsúlyozta: "Az a szándékunk, hogy igaz ságos és szigorú ítélettel sújtsuk azokat a fókolomposokat, akik felelősek árlatlan emberek ezreinek szervezett meggyilkolásáért és olyan rémlettek elkövetéséért, melyekkel a kereszténység nlÍnden alaptételét megsértik. " A deklaráció ekkor még nem tért ki arra, hogy a bűnösöket a későbbiekbe n milyen eljárás keretében vonják majd felelősségre. 1942 októberében azonban már ennek lehetőségei is körvonalazódtak: Roosevel t és Simon brit lordkancellár ismételten nyilatkozott arról, hogy országaikat elkötelezték a háborús bű nök kivizsgálása mellett, és október 7-én Londonban abban is megállapodtak, hogyaNépszövetségen belül létrehoznak egy háborús bűnöket vizsgáló bizottságot. 1942. december 17-én a szövetségesek - további tizenkét állam részvételével - közös nyilatkozatot is kiadtak elhatározásukról, de 11iába erő­ sítették meg korábbi szándékukat, a következő hónapokban gyakorlati lépések alig történtek. A bizottsághoz ugyan számos olyan dokumentumot, vallomást eljutta ttak, amelyek a németek által megszállt területeken elkövetett módszeres és kitervelt atrocitásokról, a kelet-európai zsidóság megsemrnisítéséről szóltak, de ezeknek még nem volt következménye. A szövetségesek rádiónyilatkozatokban figyelmeztették a németeket, hogy 13

N

Ü

R

N

B

E

R

G

946

az elkövetett bűnökért később felelniük kell, de amíg a náci hadigépezet nem roppant meg Sztálingrádnál, addig ezeknek a felhívásoknak nem volt semmi gyakorlati eredménye. A német csapatok sztálingrádi kapitulációját (1943. február 2.) követően viszont fordult a kocka. A németek sorra szenvedték el a vereségeket, s a visszafoglalt területeken egyre több náci gaztettre derult fény. 1943. október 20-án Londonban már ezek ismeretében alakult meg a Háborús Búnöket Vizsgáló Bizottság (UNWCC), amely tizenhét nemzet: Ausztrália, Belgium, Kína, Franciaország, Görögország, NagyBritannia, Hollandia, India, Jugoszlávia, Kanada, Luxemburg, Új-Zéland, Norvégia, Lengyelország, a Dél-Afrikai Köztársaság, Csehszlovákia, az Egyesült Államok (a Szovjetunió nem volt tagja a szervezetnek!) képviseletében azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy a tengdyhatalmak által elkövetett háborús bűnökről bizonyítékokat és tanúvallomásokat gyújtsön, s megkezdje egy ezekkel kapcsolatos per előkészítését. Néhány nappal később, 1943. október 30-án a szövetséges hatalmak külügyminisztereinek Moszkvában megtartott konferenciáján (október 19-30.) Cordell Hull amerikai külügyminiszter már egy statáriális nemzetközi bíróság felállítását javasolta, s indítványával Molotov is egyetértett. Antany Eden brit külügyminiszter viszont olyan eljárást indítványozott, amely a nemzetközi jogi normákra alapuL A tárgyalások végén, november l-jén a Moszkvai Nyilatkozatban aztán a tárgyaló felek - az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Kína és a Szovjetunió (a Népszövetség 32 tagállama nevében) közös deklarációban is leszögezték (a három államfő, Roosevelt, Sztálin és Churchill aláírásával) álláspontjukat az elkövetett háborús bűnökkel kapcsolatban. "Háromhatalmi nyilatko2at a kegyetlenkedésekrol ... a fent nevezett három szövetséges halalom, a harminckét Egyesült Nemzetek érdekében s2ólva, e2mne! iinnepélyesen kinyilvánítja és komoly figyelme2tetésnek s2án ja a2 alá bb i nyila tkoza to t : Amikor majd fegyverszünetet engedélyeznek valamely, Németorszdgban megalakuló kormánynak, a20kat II német tiszteket és katonákat, valamint náci párttagokat, akik ri fent említett kegyetlenkedésekért, mészárlásokért és kivégzésekért felelősek vagy azokban beleegyezően részt vettek, viss2akiildik a2okbaa2 orszdgokba, amelyekben förtelmes bűntetfeiket elkövették, avégbol, hogya fels2a bad ított országok és az ott megalakul6 szabad kormányok törvényei szerint (té/kezhessenek fele/tuk és büntethessei meg őket. Ezekben az országokban lehetőleg minden rész/et re kiterjedő /istámt fognak összeállítani, különös tekintettel a S20vjetunió elözörliött részeire, Lengye!országm

14

..

v

t G

J

AT EK - A

P R E C E D E N S

P

E R

és Csehszlovákiára, ]ugoszláviára és Görögországra, ideértve Kréta szigetét és más szigeteket, továbbá Norvégiára, Dániára, Halla ndiára , Belgiumra, Luxemburgra, Franciaországra és Olaszországra. Így azok a németek. akik részt vesznek olasz tisztek tömeges agyonlövetésében vagy francia, holland, belga vagy norvég túszok vagy krétai parasztok kivégzésében, vagy akik részt -vettek a lengyel nép elleni vagy a Szovjetunió azon területein elkövetett öldöklésekben. amelyekr01 most söprik ki az ellenséget, tudni fogják, hogy vissza fogják OKet vinni bűncselekményeik színhelyére, és az általuk gyalázatosan bántalmazott l1épek fogl1ak {félkezni felettük. Azok pedig, akik eddig még nem mocskolták be kezüket ártatlanok vérével, óvakodjanak attól, hogy csatlakozzanak a bűnösök soraihoz, mert a három szövetséges hatalom teljes biztol1sággal a világ legtávolabbi búvóhelyéig üldözni fogja és kiszolgáltatja őket vádlóiknak, hogy elérjeK igazságos büntetésüket. Fenti nyilatkozat semmiképpen sem érinti azoknak a #bűnösöknek az esetét, akiknek bűncselekményei nincsenek földrajzilag helyhez kötve, és akiket a szövetséges országok kormányai együttes döntésének megfeleláen fognak megbüntetni." A nyilatkozatból kiderül, hogy ekkor még csak általánosságban, konkrétumok nélkül fogalmazták meg a felelősségre vonás szükségességét. Aligha véletlenül, hiszen ekkor még egy-egy országon belül is heves viták zajlottak a felelősségre vonás mértékéről, mikéntjéről, ami jelezte, hogy a szövetségesek még mindig nem alakítottak ki kiforrott álláspontot a felvetődő kérdésekkel kapcsolatban. Az angolok részéről kezdetben - Edennel ellentétben - Churchill és Lord Simon lordkancellár is az ún. "rapid megoldást" támogatta, amelynek az volt a lényege, hogya háborús bűnökért felelőseket, köztük a náci vezetés tagjait statáriális úton, jogi tárgyalás nélkül "állítsák fal elé", a kisebb bűnösök felett pedig az adott országokban honfitársaik ítélkezzenek. A sztálingrádi fordulat után Sztálin is gyorsított eljárásokkal akarta a háborús bűnösöket kivégeztetni. Ahogy nem kegyelmezett a lengyeleknek Katynban, hasonlóképpen rövid úton akart végezni a német tisztekkel is (mint ahogy ezt a szovjet érdekszférán belül 1943-tól meg is tette). Álláspontját Sztálin sajátos módon hozta szövetségesei tudomására. Elliott Roosevelt, az amerikai elnök fia 1943. november végétől jelen volt a teheráni konferencián (1943. XI. 28.-XII. U, amelyen az egyik vacsora közben a háborús bűnösök ügye is szóba került, aminek olyan szóváltás lett a vége, amely már előre vetítette a szövetségesek közötti későbbi nézetkülönbségeket. A szovjet stílusú banketten sorra mondták a pohárköszöntőket, 15

N Ü R N B E

R G

946

s amikor már emelkedett volt a hangulat, Sztálin kijelentette: "Emelem poharamat arra, hogy a német háborús bűnösök minél gyorsabban az igazságszolgáltatás kezére és a kivégzőosztag elé kerüLjenek. Ürítem poharamat arra, hogy egtjetértésben küldjük őket a másv ilágra, minél többjüket, de legalább ötvenezret." Az elhangzottakra Churchill villámgyorsan és rendkívül dühös en reagált: "Az ilyen magatartás - kia?totta - ellenkezik a ml: brit igazságérzetiinkkel! Az angol nép sohasem működneK közre az ilyen tömeggyilkosságban . Felhasználam ezt az alkalmat, hogy megmondjam, senkit, akár náci, akár nem, nem lehel szabályos tárgyalás ne1kül kivégzőosztag elé állítani, akármilyen tények és bizonyftékok szólnak is ellene!" Az esetet Churchill is megemlíti emlékirataiban. "Sztálin, mint Hopkins beszámol róla, nagy élvezettel "ugratott" engem, s ezt nem is vettem rossz néven egészen addig, amíg a marsall kedélyesen el nem kezdte ecsetelill, milyen súlyos, sőt halálos büntetést kíván mérni a németekre. A német vezérkart, mint kifejezte magát, likvidálni kell. Hitler hatalmas seregének egész ereje vagy ötvenezer tisztben és szakértőben van. Ha ezeket összefogdossuk és agyonlőjük a háború végén, gyökerestül kiírtjuk Németország haderejét." Én erre helyénvalónak tartottam megjegyezni: "A brit parlament és közvélemény semmi esetre sem tűrne el tömeges kivégzéseket. Még ha a háború keltette indulatok hatása alatt először hozzájáruina is, az első mészárlás után máris hevesen szembefordu/na azokkal, akiket felelősség terhel érte. A szovjetek ne tápláljanak illúzioKat eITől!" Sztálin azonban, meglehet csak ingerkedő kedvébw , tovább erőltelte a dolgot: "Ötvenezret mindenképpen agyonlövünk." Inkább vigyenek ki most rögtön a kertbe - mondtam erre mélységesen felháborodva - , s lőjenek le menten, semmint hogy ilyen gyalázattal szenynyezzem be a magam és hazám becsületét! A kínos helyzetet Roosevelt próbálta oldani, és egy tréfával elütni (" ... beérjük kisebb számmal, például negyvenkilencezer-ötszázzal"), s Sztálin - látva a helyzet elmérgesedését - végül visszakozott. Kijelentését tréfának minősítette, de a nagyhatalmak között ebben a kérdésben a továbbiakban is jelentős nézetkülönbségek maradtak, s Nürnbergig a szakértők­ nek komoly feladatot jelentett, amíg legalább nagyvonalakban sikerült az eltérő véleményeket összehangolni. Annál is inkább szükség volt az egyeztetésekre, mert Sztálin a "tréfa" ellenére anémetektől visszafoglalt területeken továbbra is a "lőni, és nem tárgyalni" elvet valósította meg, hiszen 1943 decemberében Harkovban az első hivatalos per úgy zajlott le, hogy a háborús bűnökkel vádolt három német tisztet rögtönítélő bíróság elé állították, majd rövid tárgyalás után kihirdették az ítéletet, és azon nyomban kivégezték az elítélteket. 16

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E R

TERVEK A BŰNÖSÖK MEGBÜNTETÉSÉRE

A háború végének közeledtével a háborús bűnök kérdése az Egyesült Államokban is előtérbe került, ahol politikai és katonai körökben alapvetóen két elképzelés körül zajlott a vita. 1944 nyarán, a D-Day sikere után, amikor már valószínűsíthető volt, hogya szövetségesek hamarosan megnyerik a háborút, Roosevelt elnök felkérte a Henry L. Stimson vezette hadügyminisztérium illetékeseit, hogy kezdjenek el tervet kidolgozni a háborús főbűnösök perbe fogásával kapcsolatban. Mielőtt azonban erre sor került volna, Henry Morgenthau Jr. pénzügyminiszter már eljuttatta erre vonatkozó elképzeléseit az Elnökhöz, majd 1944 augusztusában személyes találkozón is igyekezett álláspontja mellett érvelni: szerinte a háborús főbűnösö­ ket (több ezer fő) felkutatásuk után statáriális módon, rövid úton ki kellett volna végezni, az NSDAP tagjait pedig távoli országokba deportáltatta volna, míg a kisebb bűnösök felett a tettek helyszínéül szolgáló országokban ítélkeztek volna. Morgenthau azonban a háborús főbűnösök megbüntetése mellett fő feladatnak mégis elsősorban Németország meggyengítését, politikai-gazdasági megtörését tekintette. Elképzeléseinek egy részével Roosevelt is szimpatizált, s mindenekelőtt a javaslatnak azt a részét támogatta, amely Németország, "ipartalanításá t", s agráriummá (" ha talmas marhalegelővé") történó átalakítását tűzte ki célul. A Morgenthau-tervvel szemben azonban hamarosan erős lobbi alakult, amelynek álláspontját Henry L. Stimson hadügyminiszter, Francis A. Biddle igazságügy-miniszter és Cordell Hull külügyminiszter képviselte, akik a háborús búnök kérdésében inkább egy, az angolszász jogrendben gyökerező törvényes megoldást pártoltak, s azt javasolták, hogy a bűntettek elkövetóit állítsák nemzetközi törvényszék elé. A javaslat legfontosabb eleme az volt, hogya náci rendszert tekintsék népek és országok ellen szen'ezett bűnös összeesküvésnek, amely az általa kirobbantott háborút az ugyancsak bűnös, agresszív szándékok eszközének minősítette. Ennek az álláspontnak meglepően hamar sikerült széles bázist teremteni, így a Morgenthau-tervet elvetették annak ellenére, hogy az amerikai pénzügyminiszter a Quebeci Konferencián 0944.9.11-19.) még javaslatai mellett tudhatta Churchill jóváhagyó szimpátiáját is. A következő hónapokban azonban az amerikai hadügy-, külügy- és igazságügyi minisztérium vezetőinek sikerült Roosevelt álláspontját teljesen megváltoztatni, s 1945. január IB-án Samuel Roseman, a Legfelsőbb Bíróság bírája, Henry L. Stimson hadügyminiszter és Francis A. Biddle igazságügy-miniszter (ké-

17

N

Ü R

N

B

E

R

G

946

s6bb a nürnbergi per amerikai bírája) már új, közös álláspontot ismertetett egy törvényes eljárás lefolytatása érdekében. A Jaltai Konferenciára (1945. 2. 4-11.) az amerikai elnök már ezzel az ún. Stirnson-tervvel érkezett, amelynek az volt a lényege, hogy a háborús f6búnösöket szigorúa n vonják felelősségre, de az ítéletek kiszabása történjék törvényes keretek között. Roosevelt Németországgal kapcsolatban ekkorra már teljesen revideálta korábbi álláspontját, s azt hangoztatta, hogy Németországnak a barbárság korszaka után vissza kell térnie a jogállamisághoz, valamint Schiller és Goethe nevével fémjelzett kulturális hagyományaihoz. Jaltában a korábbi brit és a szovjet álláspont is sokat módosult. Február 9-én, a konferencia hatodik napján a háborús bűnösök megbüntetésének témája is napirenden szerepelt, s a brit miniszterelnök emlékeztetett rá, hogy a moszkvai konferencia határozatát, miszerint a nagyhatalmak együtt lépnek fel ebben a kérdésben, s közös állásponto t alakítanak ki, még nem sikerült megvalósítani. Churchill- szavait Sztálinnak címezve -leszögezte: "Eredetileg én is azon az állásponton voltam, hogy készüljön a legfőbb háborús bűnösöktől egt} lista, s az őrizetbe vett embereket azonosításuk után egyszerűen agyon kell lőni. Időközben azonban - ahogtj azt Ön is tudja -, az lett a véleményem, hogy egt} ilyen tárgtjalást le kell folytatni." Jaltában Sztálin is új hangot ütött meg, amikor első ízben hangoztatta, hogy "a főbb bűnösriket el kellene (télni,

A jaltai k erekasztal: 8 szövetségesek a háborús b űnösök megbüntetéséről is döntöttek

18

-v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

A három szövetséges: Churchill, Truman, Sztál in

mielőtt lel6ji'lk OKet". A per pár~án állt a francia De Gaulle tábornok is, akit a negyedik nagyhatalom képviselőjeként - Churchill ekkor kezdett el "favorizálni" a kulisszák mögött zajló nagyha talmi já tszmák részeként, arra gondolva, hogy a franciáknak - a szovjetekkel szembeni ellensúlyként - mind nagyobb szerepet kell kapniuk az új kontinentális politikában. A háborús bűnösök kérdése akonferenciáról kiadoU nyilatkozatba is bekerült: a "Németország megszállása és ellenőrzése" CÍmú IL részben, illetve az ehhez csatolt jegyzőkönyv VI. szakaszában ez olvasható: " .. .az összes háborús bL7nöst bíróság elé állítju k, és haladéktalanul igazságosan megbüntetjük ... Az értekezlet megegyezésre jutott abban, hogtJ a hábonís főbünösök kérdését a három külügyminiszter vizsgálja meg, és arról az értekezlet befejezése után megfelelő időben jelentést terjesszen elő." A büntetéssel kapcsolatos viták azonban Jaltát követően sem csitultak, mert a szakér tők - főleg szovjet és brit részrő l - aggályaikat hangoztatták azzal kapcsolatban, hogy egy elhúzódó tárgyalás során olyan részletek is napvilágra kerülhetnek, amelyek a vád képvise l ői t is kellemetlen helyzetbe hozhatják. Antony Eden éppen ezért eleinte köztes megoldásként az ún. Napóleon-tervet erőltette, amelynek lényege az volt, hogya háborús főbű ­ nösöket ne lőjék agyon, de ne is állítsák bíróság elé, hanem - mint egykor Napóleont - száműzzék őket egy távoli szigetre! A tervet Londonban és

19

N Ü R

N B E R G

946

Párizsban is hetekig vitatták, de Washington világosan értésére adta az európai hatalmak vezetőinek: az Egyesült Államok törvényes eljárást, pert akar. Májusra körvonalazódott is az amerikaiak által javasolt megoldás, s Antony Eden 1945. május 3-án, a Népszövetség San Fransisc6-ban rendezett ülésszakán (1945. 4. 25. - 6.26.) elfogadta a nemzetközi jogi normákhoz alkalmazkodó amerikai változatot, amelynek kidolgozása a köve tkező hetekben elkezdődött. A Roosevelt elnök halála után hivatalba lépő új amerikai elnök, Hany S. Truman - személyes tanácsadója, Samu el Rosenman bíró ajánlására - ezt a feladatot az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának tehetséges, ambiciózus bírájára, Robert Houghwout Jacksonra osztotta ki, akit a Szövetséges Katonai Törvényszék felállításával és egyben a perrel kapcsolatos ügyek előkészítésével is megbízott. Jacksont - aki három nap gondolkodási i dő után vállalta el a megbízatást - május 2-án nevezték ki posztjára, s a továbbiakban nemRobert Jackson. az amerikai vádló csak az előkészületeket irányította erős kézzel, de Nürnbergben - főügyészként - az amerikai vádat is képviselte. Erre a feladatra eredetileg HaTlan F. Stone-t, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának elnökét szemelték ki, aki azonban elutasította a közreműködést, mondván: "Nem látok okot arra, hogy erre a lincseljárásra az áldásomat adjam." Jackson mellett a per jogi előkészítésével Samuel Rosenman vezetésével egy szakértőkből álló team (tagjai: Henry S. Stimson állam titkár, Murray C. Bernays ezredes, Francis A. Biddle igazságügy-miniszter és asszisztense, Herbert Wechsler) kezdett el foglalkozni, amely eleinte két alternatívában gondolkodott: 1. A nemzetközi törvényszéket semleges országok bírái alkossák. Telford Taylor amerikai ügyész emlékezései szerint azonban ezt az ötletet hamar elvetették, mert a valóban semleges országok száma olyan csekély volt, hogy az ítélkezés komolytalanná válhatott volna. 2. A háborús bűnösök feletti ítélkezés jogát átruházzák egy német bíróságra. Ezt az ötletet azonban szintén gyorsan elvetették, mert az első világháborút követően a Lipcsében összeült birodalmi bíróság tevékenysége látványosan és gyorsan kudarcba fulladt, amikor felszólítására Hollandia 20

--v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

nem adta ki a háborús főbúnösnek nyilvánított II. Vilmos császárt. Bár később a bíróság 12 háborús btrnökkel kapcsolatos pert mégis lefolytatott, ezek közül hat felmentéssel végződött, a többi esetben pedig olyan enyhe ítéleteket hoztak, amelyek felháborították a nemzetközi közvéleményt. A nyugati szövetségék 1945-ben nem akarták megismételni ezt a jogi komédiát, s amerikai javasiatra mindinkább egy négyhatalmi törvényszék felállításáról kezdtek el mérlegelni. Az azonban már az első pillanatokban nyilvánvaló volt, hogy ebben az esetben rendkívüli erőfeszítésekre lesz majd szükség annak érdekében, hogy az érdekelt országok eltérő jogrendsze réből és joggyakorlatából adódó problémákat át tudják hidalni. További komoly feladatokat rótt a per előkészÍtóire, hogy a nácik által elkövetett gaztettek nagyságrendje és mikéntje jórészt csak az európai háború befejezése, a német hivatalos irattárak kézre kerítése, a koncentrációs táborok felszabadítása és a tömegsírok megtalálása és feltárása után vált nyilvánvalóvá, s ezek a fejlemények szinte hétről hétre új dimenziókba helyezték a háborús bűnök megítélését, amelyekre korábban még nem volt precedens. Jackson május első két hetében összeválogatta munkatársait (akik között május 16-tól ott volt William "Wild" Donovan, az amerikai titkosszolgálat, az üSS főnöke is), majd 25-én Európába utazott, hogy Londonban, Párizsban és Berlinben tájékozódjon az európai körülményekről, s találkozzék a másik három nagyhatalom képvisel őivel. Jackson, miután visszatért Washingtonba, írásos jelentését június 6-án nyújtotta be az amerikai elnöknek. Ebben felvázolta a majdani per elvi-jogi alapjait, valamint részletesen ismertette a bírósági eljárás tervezett menetét és gyakorlatá t. Jackson a vád stratégiáját az agresszív háborúra építette, amelynek jogi-politikai alapjait a Párizsban megkötött Briand-Kellog-paktumban találta meg. Miután az amerikai felső vezetés tudomásul vette és jóváhagyta az elképzeléseit, Jackson június IS-án - inunár Truman elnök személyes megbízottjaként - visszautazott Londonba, hogy találkozzon azokkal a kollégáival, akik a továbbiakban a szövetséges országok megbízásából kapcsolódtak be a per előkészítő munkájába. A június 26-án kezdő­ dött, szigorúan zárt ajtók mögött zajló megbeszéléseken a Szovjetunió t Iona T. Nikitcsenko tábornok, a moszkvai Legfelsőbb Bíróság alelnöke két tanácsadóval, a briteket Sir David Maxwell Fyfe főállamügyész és Jowett lordkancellár tizenegy tanácsadóval, a Francia Köztársaság ideiglenes kormányát Robert Fako államügyész és Andrés Gros, a nemzetközi jog professzora két tanácsadóval, az Egyesült Államokat pedig Robert H. Jackson bíró tíz tanácsadóval képviselte. 21

N Ü R

A londoni konferencia

N B E

R G

9

4

6

ré sztvevői

A testület munkájában a továbbiakban egyrészt a felállítandó Nemzetközi Katonai Törvényszék irányelveinek, működési feltételeinek, szabályzatának kidolgozása, másrészt a náci háborús fóbúnösök pere részleteinek megtárgyalása szerepelt a napirenden. A tárgyalások egy részéről Jackson titkárnője gyorsírásos feljegyzéseke t készített, de a beszélgetések jelentős része ekkor még nem hivatalos formában zajlott le. A per előkészítése során a vádat képviselő országok illetékesei magánbeszélgetésekben vagy levélben hozták egymás tudomására, hogy milyen kérdéseket kívánnak, illetve nem kívánnak a per napirendjére tűzni. Talán ez is közrejátszott abban, hogy Ini vel kezdetben a vélemények ennyire csapongtak és eltértek, volt néhány nap, amikor még a per megrendezése is veszélybe került. A nézetkülönbségek ugyanis már az alapvető kérdésekben megnyilvánultak. Az hamar kiderült, hogy egyedül az Egyesült Államok szeretne az elkövetkezend ő perrel ország-világ előtt példát statuálni. A szövetségesek közül agy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió - különböző, ám jól felfogott érdekeiktől vezérelve - nem akart elhúzódó, monstre tárgyalást, hiszen a védelem részére;l az európai háború fejleményeinek részleges taglalása kellemetlen helyzetbe hozhatta a vádlókat is.

22

v

É G J

AT

É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Jackson a londoni megbeszélések gyorsírásos feljegyzéseit évekkel kényilvánosságra hozta, s ezekből kiderültek azok a problémák, amelyek a "komoly véleménykülönbségek" hátterében álltak Például: - Hogyan reagáljon a törvényszék, ha a német védelem azzal áll elő, hogy nemcsak a vádlottak, hanem a győztesek is agresszív hadviselést folytattak (szovjetek - Lengyelország lerohanása, a balti kis államok elfoglalása, britek - a német városok terrorbombázása)? - Hogyan lehet bíróság elé állítani olyan embereket, akik országuk érvényben lévő törvényei szerint nem követtek el bűnös tevékenységet, de mégis vádlottként kell a bíróság előtt állniuk? - Nem fordulhat-e elő, hogy a győztes államok politikusait, hadvezéreit ugyanazokért a vádakért kellene felelősségre vonni, amelyekért a perbe fogottakat ültették a vádlottak padjára? - Miként reagáljon a vád, ha a védelem a civillakosságot sújtó megtorló légitámadások ügyével hozakodik elő? A jogászoknak figyelemmel kellett lenniük a politikai érzékenységekre is. A brit kormány például a háború éveiben otthont adott azoknak az emigráns észt, lett, litván és lengyel politikusoknak, magas rangú katonatiszteknek, akik épp a Szovjetunió agresszív támadó háborúja következtében voltak kénytelenek elmenekülni a hazájukból. Ők korántsem úgy tekintettek az agresszív háborúra, a háborús búnökre, mint ahogy azt a szövetséges nagyhatalmak képvisel ői gondolták Számukra nem csupán Hitler, de Sztálin is agresszor volt, akinek bűnei nem kisebbedtek a szemükben azáltal, hogya győztesek oldalán került ki a háborúból. Hasonlóképpen problematikusnak ígérkezett az 1939-ben megkötött Molotov-Ribbentrop paktum is, ami után a szovjetek megszállták a felosztott Lengyelország egy részét, majd ezt követően agresszív támadó háborút indítottak Finnország és a balti államok ellen. A szakértők úgy vélték, hogy ezek a kérdések Keitel, Jodl, Ribbentrop és más náci vezetők bűneinek tárgyalásakor a védelem részéről bizonyára szóba kerülnek, s rendkívül kellemetlen helyzetbe hozha~ák a vád képviselőit . A megbeszéléseken még számos hasonló kérdés felvetődö tt, amelyek problematikussá tették a tervezett vádemeléseket, s amelyeket jó lett volna elkerülni, mert amit a politikusok még elfogadhatónak, azt a jogi szakértők sok esetben m'ár rendkívül aggályosnak találtak. A jelenlévők végül abban egyeztek meg, hogy csakis szigorúan olyan ügyek kerülhetnek tárgyalá sra, amelyeket a vádlottak követtek el. A bírósági tárgyaláshoz később kimunkált Szabályzatban (Statútumban) le is feksőbb

23

N Ü R

N B E R G

9

4

B

tették, hogy a Törvényszék milyen esetekkel foglalkozzék. A szovjet fél azonban jónak látta, ha a szóbeli megegyezések után írásban is felhívja szövetségesei figyeimét a perrel kapcsolatos problémákra. Rugyenko például egyik levelében a következőket tudatta Jacksonnal:

"Közlöm azoknak a kérdéseknek a hozzávetőleges körét, amelyeket le kell venni a napirendro1: 1. A társadalmi és politikai rendszerrel kapcsolatos kérdések. 2. A Szovjetuni6 külpolitikája; a szovjet-német megnemtámadási szerződés és a vele összefüggő kérdések; a balkáni kérdés; a szovjet-lengyel viszony. 3. A baltikumi szovjet köztársaságok." Sztálinhoz hasonlóan bőven volt rejtegetnivalója a nyilvánosság előtt a nyugati szövetségeseknek is. Mindenekelőtt Nagy-Britanniát érintette volna rendkívül érzékenyen, ha a tárgyaláson a védelem kiteregeti a szenynyesét, hiszen - elmarasztalóan - a gyarmati politikájáról, konkrétabban az angol-búr háborúról is eshetett volna szó, mint ahogy a háborús agresszió vádjának felemlegetése a német városok terrorbombázása miatt érinthette volna rendkívül kellemetlenül abriteket.

A szovjet de legáció tagjai a londoni tárgyalóasztalnál

24

v

É

G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Ugyancsak komoly feladatot jelentett a tárgyaló feleknek az elvi problémákon kívül a jogi kérdések egyeztetése, a különböző jogrendszerek "összeigazítása" is . Jackson - az amerikai jogrendszerhez igazodva - a pert az összeesküvés ("conspiracy to domina te Europe") vádjának elsődleges hangsúlyozásával képzelte el. Javaslata azonban a kezdetektől aggályokat, s ennek nyomán éles ellenállást váltott ki a brit, a francia és a szovjet jogászok körében, mert az amerikaiak az ún. precedensjogot (common law) alkalmazták, míg az európai kontinensen a " római jog" filozófiáját és gyakorlatát követték az ítélkezésben. Ez pedig olyan gyakorlati problémákhoz vezetett, hogy míg az amerikai igazságszolgáltatás már a tervezett p er koncepcionális alappillérének tekintett összeesküvés puszta tényét is büntethetőnek tekintette, a kontinentális bírák a náluk érvényes jogszolgáltatási elveknek megfelelően csak abban az esetben marasztalhatták volna el a vádlottakat, ha teljesen világos kapcsolatot sikerül bizonyítani az elkövetett bún és az arra való szervezkedés között. A különböző nézetek, álláspontok "összefésülése" szintén hetek ig eltartott, mert a vitapartnerek nehezen voltak képesek befogadni az "agresszióra való összeesküvés és az abban való részvétel" megfogalmazást, a francia szakértők pedig azzal az azóta is sokszor felvetett jogi dilemmával barátkoztak meg nehezen, hogy a per során visszamenőleges hatállyal (ex post facto) is alkalmaztak volna törvényeket. A viták során végül mégis abban egyeztek meg a felek, hogy alapvetóen az amerikai törvénykezés szabályai szerint folyik majd a tárgyalás, azzal a különbséggel, hogy Nürnbergben a tárgyalóteremben nem lesznek jelen esküdtek. Részben elvi, de eredményét tekintve ugyancsak gyakorlati probléma volt a perrendtartás mikéntjének a meghatározása is. Az angolszász jogrendszert gyakorló országokban ugyanis a bíró csak a "moderátor" szerepét tölti be az egymással vetélkedő védóügyvédek és ügyészek között. Európában viszont - e tekintetben ideértve az akkori Szovjetuniót is - az ítélet alapjául szolgáló tényállás megismerésében a bíró is aktív szereplője volt a tárgyalásnak. A szovjet jogászok a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint egyebek mellett ezért bírálták az angol-amerikai ügyész és védő között zajló "vetélkedós" , keresztkérdéses módszert, mível szerintük az "szükségtelenül megnyúj~a az eljárást" . Javasiatuk azonban - miszerint az elnök kapja meg a náluk szokásos vizsgálóbírói hatalmat, és ő dönthesse el, melyik tanút idézzék be, milyen bizonyítékokat tárjanak elő, illetve, hogy ó hallgathassa ki a tanúkat - , mint u tóbb kiderült, korántsem csupán elvi jellegű volt. Ám ez végül megbukott az amerikaiak ellenállásán, s utóbb az

25

N Ü R N B E R G

9

4

B

oroszok számára is igen kínos eredményekre vezetett. Ezért alakult ki az a nézet, hogy a nürnbergi perrel kapcsolatos nagyhatalnú játszmák már a tárgyalás megkezdése előtt lezajlottak, s a jogszolgáltatási folyamatban végül sokszor a "kéz keze t mos" összjáték, s nem a kulisszák mögötti vagy éppen a nyilvános vetélked és érvényesült.

NÜRNBERG KIJELÖLÉSE A brit fővárosba n megtartott tárgyalások nehéz dön tései közé tartozott a per helyszínének kijelölése is, mert ebben a kérdésben - elsősorban az amerikai és szovjet fél között - szintén alapve tő véleménykülönbségek m uta tkozta k. A szovjetek úgy vélték, ha német földön rendezik meg a háborús főbúnösök perét, akkor a helyszín csakis a főváros, B rJin lehet. (Külföldön tartandó per esetén Londont javasolták.) A britek szerint München lett volna az alkalmas hely, az amerikaiak szintén Mü nchent, illetve Nürnberget ajánlották. Az amerikaiak ugyanis abban egyetértettek, hogy a pert émetország területén folytassá k le, de ragaszkod tak ahhoz, hogya tá rgyalásra az amerikai zónában kerüljön sor. Jackson m unka társai (Francis M. Shea, Murray Bernays) előze tesen már végigjárták a szóba jöhe tő német városokat, de ezek döntő többsége a sző-

A nürnbergi épülelek 85 százaléka elpuszlull vagy megrongálódott

26

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N 5

P E R

Látogatás Nürnbergben

nyegbombázá ok, az utcai harcok, a háború pusztítások következtében romhalmazzá vált, alig maradt bennük olyan épület, amely a tárgyalás lebonyolítására , a nagy létszámú ré ztvevő befogadására alkalmas lett volna. Bernays ezredes, a kü lügyminisztérium különleges ügyekkel foglalkozó részlegének mwLka társa, a per előkészítéséért felel ős bizott ág egyik tagja szemleút ja során végül ürnberget találta a leginkább alkalma városnak, mert véleménye szerint a per kezdetéig az Igazságügyi Palotá t rendbe lehetett hozni a tárgyalás lebonyolítása céljából, a monumentális épület mögötti börtön p cüg alkalmasnak lá tszott a vádlottak fogva tartásá ra. Bernays másik kiszemelt épi.üete a váro ban az Operaház volt, de ennek fú tése a téli id őszak ba n megold hatatlannak látszott. A kérdés eldöntésére Jackson is émetországba repült, s megtekintette a szóba jöhető városoka t (Wiesbaden, Sa lzburg, Frankfurt am Main, ürnberg), majd július 7-én Frankfurtban Lucius D. Clay tábornokkal, az amerikai zóna katonai kormányzójának helyette ével konzultál t. Clay javaslata ugyancsak ürnberg volt, mert szerinte az Igazságügyi Palota monumentális épülete nemcsak alkaln1as volt a várha tóan mon tre per lebonyolításra, de a szerencsés véletlennek köszö nh etően a várost sújtó bombázások után is csaknem teljesen ép maradt. Az épületet Jackson is megtekintette, és végül úgy döntött, hogya pert - már csak presztíz okokból is - ebben, az amerikai övezetbe tartozó váro ban rendezik meg. Két héttel később, július

27

-N

Ü R

N

B

E

R

G

9

4

6

21-én brit és francia iUetékesek társaságában visszatért a városba, és őket is meggyőzte a döntés helyességéről. A britek és a franciák ezt követően támogatták Jackson javaslatát, a szovjetek azonban vétót jelentettek be a helyszín kiválasztásával kapcsolatban. Nikitcsenko hadbíró, a Moszkvai Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese a német főváros, Berlin mellett kardoskodott, ahol mind a négy nagyhatalom képviselői álJomá oztak. Berlinben azonban nem találtak olyan épületet és mellé infra truktúrát, amelyet a kívánt időpontra alkalmassá tehettek volna a per kezdetére, ezért a szovjetek visszakoztak, és végül beleegyeztek a nürnbergi helyszínbe. Azt viszont feltételül zabták, hogy a bíróság "állandó székhelye" Berlin maradjon, és csak az el ó nemzetközi pert rendezzék meg Nürnbergben. Ez a magyarázata, hogya emzetközi Katonai Törvényszék el ó ö zejövetelét, a tárgyalás voltaképpeni megnyitóját október 18-án a Szövetségi Ellenőrző Tanács épületében, Berlinben tartották, s utána, november 20-ától az ítélethirdetésig a fótárgya lás ürnbergben zajlott. A szovjetek ngedékenységéb n szerepet játszott az is, hogy ürnberg számukra is szimbolikus jelentőségű váro volt, hiszen neve a harmincas évek től szorosan kötődött a náci Birodalomhoz. 1933-ban Hitler ebben a váro ban mondta azt a németeknek: "Adjatok nekem öt ével, és nem fogtok ráismerni Németországra f" A ké óbbiekben i itt volt a Harmadik Birodalom

Nürnbergi városkép 1945 nyarán

28

v

É

G J

AT

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

egyik központja, Hitler itt mondta el azokat a nagy beszédeit, amelyek a náci pártpropaganda céljait szolgálták, itt rendezték a nagy parádékat, a pártnapokat, s nem utolsósorban 1936-ban itt születtek meg a hirhedt faji alapú "nürnbergi törvények" is.

A LONDONI EGYEZMÉNY A nürnbergi kirándulást köve tően Jackson elóbb Párizsban tárgyalt a katonai szakértőkkel, majd visszautazott Londonba, ahol július második felében kemény viták után megkezdték a per jogi-adminisztratív részleteinek pontos kimunkálását és lefektetését. Július l7-én a vád indítvány részleteit és a tanúk kihallgatásának rendj ' t beszélték meg, majd 19-én Jackson azokra az aggodalmakra válaszolt, amelyek a perrel kapcsolatban a nemzetközi törvénykezésben a korábbi precedensek hiányára, s az ebbő l fakadó jogi következményekre utalt. Jackson itt is elsősorban a Brian'Kellogg paktumra, valamint más, békét ga rantáló egyezményekre hiva tkozott, amivel áthidalhatónak vélte a felmerülő jogi problémákat, s ezt a kollégái is elfogadták. A nürnbergi kirándulás u tán július 23-án egy újabb kényes kérdésben - az ex post facto ügyekben - igyekezett megvédeni álláspontját. Kifejtette, hogyavádlottakat csak olyan bűnökért vonják felelősségre, amelyeknek törvényes alapja van, de a nácik megszegték a korábbi évtizedekben kötött békeszerződéseke t és megnemtámadási egyezményeket, s ezáltal háborús bűnöke t követtek el. Jackson a következő két nap egyéb kérdésekben is igyekezett kollégái t meggyőzni, majd munkatársaival néhány napra elutazott a Potsdami Konferenciára (1945. VII. 17.- VIII. 2.), ahol beszámolt Truman elnöknek a per előkészületeiről. A konferencia zárásakor ennek alapján adtá k ki azt a jelentést, amelynek Németországra vonatkozó része leszögezte: uA háborús bűnösöket és azokat, akik részt vetlek oLyan náci intézkedések tervezésében és végrehajtásában, amelyek atrocitásokat vagy háborús bűn­ cselekményeket céloztak vagy eredményeztek, le kell tartóz tatni és bíróság elé kell áIUtani." Továbbá "A három kormány tudomásul vette, hogy az elmúlt hetekben Londonban megbesze1ések folytak a brit, amerikai, szovjet és francia megbfzottak közt abból a célból, hogy megegl)ezés jöjjön Létre azon háborús főbűnösök fölötti ítélkezés m6dszereire nézve, akiknek bú/1cselekményei az 1943. okt6beri moszkvai /1yilatkozat szerint függetlenek a földrajzi helyzettől . A három kormány újból megerős ft i azt a szá/1dékdt, hOgl) ezeket a háborús bűnösöket sürgősen átadja az igazságszolgáltatásnak. Remélik, hogy a Londonban foly6 megbeszéléseknek e célok 29

N Ü ft

N B E ft

G

9

4

6

megvalósítása szempontjából gyors eredménye lesz, és rendkívüli fontosságot tulajdonítanak annak, hogya háborús f6bűnösök perét a lehető legrövidebb időn belül megkezdjék. A vádlottak első névsorát ez év szeptember l-je előtt közzéteszik."

Jackson július 27-én tért vissza Londonba azzal az utasítással, hogy augusztus elejére legyen aláírásra készen a per alapjait lefektető Londoni Egyezmény. Jackson hátralévő munkáját megkönnyítette, hogy az augusztus l-jén a brit delegációhoz csatlakozó Jowitt lordkancellár személyében remek partnert kapott, aki nagyban hozzájárul t ahhoz, hogy a még meg lévő nézeteItéréseket, véleménykülönbségeket tisztázzák, s ezáltal megszövegezzék a majdani nürnbergi per alapokmányá t. A londoni viták, megbeszélések eredményeként megfogalmazódó dokumentumot, amely Londoni Egyezmény néven vonult be a történelembe, a négy nagyhatalom képviselői 1945. augusztus 8-án írták alá. A dokumentum a Moszkvai yilatkozat folytatása volt, s benne a szövetségesek ismételten kinyilvánították azt a szá ndékukat, hogy a háborús bűnösöket bíróság elé állítjá k. Az Egyezményben az alábbiakat rögzítették: "Egyezmény az európai tengelyhatalmak háborús f6bűnöseinek üldözéséről és augusztus 8. 1. cikk. A Németországi Ellenőrző Tanáccsal történő tanácskozás után Nemzetközi Katonai Törvényszéket létesítenek azoknak a háborús b17nösöknek bíróság elé állítása céljából, akiknek büncselekményei nincsenek földrajzilag helyhez kötve, tekintet nélkiil arra, hogy saját szenlélyükben vagy mint szervezetek, illetve csoportok tagjait helyezik-e őket vád alá vagy pedig mindkét minőségükben. 2. cikk. A Nemzetközi Katonai Törvényszék szervezetét, hatáskiirét és feladatait a jelen Egyezményhez csatolt Szabályzat határozza meg, a111ely az Egyezmény szerves részét képezi. 3. cikk. Az aláiró Ha/almak minde81jike rI/eg/eszi a szükséges intézkedéseket, hogya vádak kivizsgálása és a bírósági eljárás lefolytatása céljából kiszolgáltassa az általa fogva tartott háborús f6bűnösöket, akiket a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé fognak ál/ ftani. Az aláíró hatalmak mindent megtesz/lek annak érdekében, hogy felkutassák azokat fl háborús főblÍl1ösöket is - az ellenük emelt vádak kivizsgálása és a Nemzetközi Katonai Törvényszék elé állításuk céljából -, akik nem az aláíró Hatalmak valamelyikének területén tartózkodnak. 4. cikk. A jelen Egyezmény semmiképpen sem érinti a Moszkvai Nyilatkozatban foglalt ama rendelkezéseket, amelyek szerint a háborús bünösöket visszakiildik azokba az országokba, ahol a büntetteiket elkövették. 5. cikk. Az E81jesiiIt Nemzetek bármely tagállamának kormánya jogosult csatlakozni a jelen E81jezményhez oly módon, hogy ezt a szándékát diplomáciai úton megbiintetéséről1945 .

30

v E G

J

Á T

t K - A

P R E C E D E N S

P E R

közli az EgJjesiilt Királyság konl1ányával, amely a csatlakozásr61 esetenként értesft! az Egyezményt aláíró és az ahhoz csatlakozott kormányokat, 6. cikk. A jelen Egyezmélzy semmiképpen sem érinti bármely nemzeti vagy megszállási bíróság illetékességét vagy hatáskörét, amelyet a szövetséges hatalmak valamelyikének területén vagy Németországban létesítettek vagy létesíteni fognak háborús banösök bfr6ság elé állftása céljából. 7. cikk. A jelen Egyezmény az aláírás napján lép életbe egyévi időtartamra, és azután is érvényben marad, azzal, hogy az aláíró hatalmak bármelyikének joga van az EgJJezményt diplomáciai úton egyhavi felmondássa l hatályon kíviil helyezni, Az Egyezmény hatályon kívül helyezése nem érinti azokat a birósági eljárásokat vagy határozatokat, amelyek az Egyezmény értelmében már korábban megindultak, illetve létrejöttek. Fentiek hiteléül a meghatalmazottak a jelen Egyezményt aláírtrík. Kelt Lalldonban, 1945. évi augusztus 8, napján, orosz, angol és francia nyelven, négy példányban, amelyeknek mindegyike egyformán hiteles. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya

részéről:

I. Niki tcsenko

A. N. Train in Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság kormánya részéről: ]owett, C. Az Amerikal: EgJJesiilt Államok kormánya részéről: Robert H. Jackson A Francia Köztársaság ideiglenes kormánya részéről: Robert Falco

A Londoni Egyezményhez kés6bb számos ország (Görögország, Dánia, Jugoszlávia, Hollandia, Csehszlovákia, Lengyelország, Belgium, Etiópia, Ausztrália, Honduras, Norvégia, Luxemburg, Haiti, Új-Zéland, India, Venezuela, Uruguay és Panama) csatlakozott, s a Németországgal hadban állt országok közül csak kettő (Dél-Afrika és Kanada) nem írta alá. A Londoni Egyezményhez - mellékletként - hét fejezetb61 és harminc cikkelyből á11ó Szabályzato t (statútum ot) is csatoltak, amely a felállítandó törvényszék szervezetét, hatáskörét és feladatait határozta meg, ugyanak1\or a felállítandó bíróság számára megjelölte azokat a törvényi és törvénykezési kereteket, amelyek alapján megítélhette a bűncselekményeket. A négy nagyhatalom képviselői így kívánták elkerülni, hogy a vádlottak a nemzetközi jogra ruvatkozhassanak. 31

N Ü R

N B E R G

9

4

fi

A Szabályzat legfontosabb pontjai: Az 1. cikkely leszögezi, hogy" A Németországi Ellenőrző Tanáccsal történő tanácskozás alapján Nemzetközi Katonai Törvényszéket létesítenek azoknak a háborús főbűnösöknek bíróság elé állítása céljából, akiknek bűncse­ lekményei nincsenek földrajzi helyzethez kötve, tekintet nélkül arra, saját személyükben, vagy mint szervezetek, illetve csoportok tagjait helyezik-e őket vád alá, vagy pedig mindkét minőségükben. A Nemzetközi Katonai Törvényszéket úgy kell megalakitani, hogy az Egyesült Államok, NagyBritannia, Franciaország és a Szovjetunió kijelölnek egy-egy bírót, valamint egy-egy helyettest. Elnököt a kijelölt bírák maguk közül választanak. A Törvényszék a döntéseit szavazattöbbséggel hozza: szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata irányadó: elítéléshez és büntetés kiszabásához azonban legalább három bíró szavazata szükséges."

A 6. cikkely talán a Szabályzat leglényegesebb pontja, mert meghatározza, hogya Nemzetközi Katonai Törvényszék illetékessége mely bűncse­ lekményekre terjed ki: 1. Béke elleni bűncselekmények Nevezetesen: "háború vagy agresszió tervezése, előkészítése, kezdeményezése vagy indítása, vagy hatályos szerződések, egyezmények, illetve adott garanciák megsértésével indított háború, vagy az említett cselekmények végrehajtására irányuló közös tervben való részvétel vagy összeesküvés." 2. Háborús bűncselekmények Nevezetesen: "a hadviselés törvényeinek és szokásainak megsértése; a polgári lakosság ellen elkövetett bűntettek, hadifoglyok legyilkolása, fosztogatás, városok és falvak önkényes lerombolása, illetőleg elpusztítása, amennyiben ezt katonai szükség nem indokolja". 3. Emberiség elleni bűncselekmények Nevezetesen: "a polgári lakosság ellen a háború előtt vagy az alat! elkövetett gyilkosság, kiirtás, rabszolgaság, elhurcolás és más, embertelen cselekmények; továbbá ... politikai, faji vagy vallási okból történő üldözés" A 7. cikkely kimondta, hogy "az államfő k és kormánytagok sem mentesülnek a felelősségre vonás alól." A 8. cikkely szerint "az elkövetőt nem mentesíti a felelősség alól az a tény, hogy kormánya vagy elöljárója parancsára cselekedett."

32

v

É G J

AT

É K - A

P R E C E D E N S

P E R

A 9. cikkely megállapította, hogy "egy csoport vagy szervezet egyik tagja elleni eljárásban a Törvényszék - olyan cselekménnyel kapcsolatban, mely miatt a vádlotta t elítélik - kimondhatja, hogy az a csoport vagy szervezet, melynek a vádlott tagja volt, bűnös szervezet." A 10. cikkely leszögezte "Ha a Törvényszék egy csoportot vagy szervezetet bűnösnek nyilvánít, akkor minden - a jelen egyezményt - aláíró államnak joga van ilyen bűnös szervezethez tartozás miatt bármely személy ellen nemzeti vagy katonai, vagy megszálló bíróságai előtt eljárást indítani." A Szabályzat egyéb cikkelyeiben részletesen szabályoz ták a Törvényszék munkáját és a bírósági eljárást is, Így a tárgyalás menetét is, amely később a következő tematika szerint zajlott: a) Felolvassák a vádiratot. b) A bíróság megkérdezi mindegyik vádlottat, bűnösnek érzi-e magát vagy sem. cl A vád képviselője ismerteti a vádat. d) A bíróság megkérdezi a vád és a védelem képviselőit, hogy milyen bizonyítékokat akarnak a bíróság elé tárni, és ennek alapján dönt minden bizonyító dokumentum alkalmasságáróL e) Előbb a vád, majd a védelem tanúit hallga~ák meg. Ezt követően a vád, majd a védelem képviselői sorakozta~ák fel a bíróság előtt a bizonyítékaikat. f) A bíróság bármikor feltehet kérdéseket a tanúknak és a vádlottaknak g) Az ügyésznek és a védőnek jogában áll minden tanúvallomást tevő tanút és vádlottat kihallgatni és keresztkérdéseket feltenni neki. h) A meghallgatásakat követően a védelemé a szó. i) Ezt követően a vád képviselőjéé a szó. jl A tárgyalás befejezése előtt a vádlottaké az utolsó szó. kl A bíróság kihirdeti az ítéletet és a büntetések mértékét. A per helyszínéről A Szabályzat azt ís leszögezle, hogy a négy nagyhatalom képviselői a Törvényszék székhelyéül Nürnberget választották.

A VÁDLOTTAK NÉVSORA

Jackson és munkatársai a per jogi alapjainak megszövegezése és egyezménybe foglalása után augusztus l3-án megkezdték a tárgyalás gyakorlati részének az előkészítését. Jackson augusztus 17-én ismét Nürnbergbe utazott, ahol mind a négy nagyhatalom képviselőinek társaságában újabb terep-

33

N Ü R N B E R G

946

szemlét tartott, s tájékozódott az időközben Nümbergbe átszállított naCl háborús bűnösök sorsáról is. Augusztus 23-án visszatért Londonba, ahol munkatársai a hatalmas mennyiségű dokumentumanyag - 250 tonna iratanyag, 3000 mikrofilm - feldolgozásával voltak elfoglalva. Jackson eligazításokat tartott, majd továbbindult Olaszországba, ahol augusztus utolsó hetében kihallgatáson jelent meg a pápánál a Vatikánban, akitől egy jól részletezett memorandumban a katolikusok lengyelországi és németországi üldöztetésér61, a nácik velük szemben elkövetett bűneiről kapott bizonyítékokat. A pápa átadta továbbá a Ribbentrop és a Vatikán között lezajlott levelezés dokumentumainak másolatát is, mint ahogy megígérte, hogya vatikáni titkárság a továbbiakban is segíti majd az amerikai fővádló munkáját.

A dokumentumok kiválogatását több tucat titkárnő végezte

A Londoni Egyezmény közzététele u tán, a per kezdetének közeledtével a vád képviselőinek az egyik legnagyobb gondot a vádlottak kiválogatása jelentette. Jackson politikusokat, katonai parancsnokokat, pénzügyi és gazdasági vezetőket, a hadiipar prominens képv iselőit egyaránt a biróság elé akarta citálni. A vádlottak végső névsorának összeállítása (több mint 120 szóba jöhető vádlott közül kellett választani) azonban egyáltalán nem volt könnyű feladat, mert Washington, London és Moszkva érdekeit figyelembe véve, rendkívül diplomatikusan kellett egyeztetni . Ugyanakkor figyelemmel kellett lennie arra is, hogy a kiválasztott vádlottakkal kapcso34

.... v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

latos vádak megálljanak a bíróság előtt, s a vád képviselői, esetleg a bíróság tagjai se kerüljenek kellemetlen helyzetbe a tárgyalás során. Jackson ezért számos sza kértővel konzultált, s a brit, illetve amerikai minisztériumoktól is kikérte az illetékesek álláspontját. A brit külügyminisztérium "Keitel, Dönitz, Schacht és Krupp, mint háborús b űnösök" cÍInű memorandumának ismeretlen szerzője például figyelmeztette, hogya felsorolt nevek közül csak Keitel bűnössége evidens, a többiek esetében akár felmentés is lehet az ítélet CA Dönitz elleni vád nagyon gyenge lábakon áll."). Hasonlóképpen nagyon kétségesnek gondolták a 75 éves, súlyosan beteg Gustav Krupp elítélését, és rendkívül bizonytalannak ígérkezett a Martin Bormann ellelú eljárás kimenetele is, híszen ő t a szövetségeseknek nem sikerült megtalálni, Hjalmar Schacht, Franz von Papen esetében a " pénzemberek" és a háborús bűnök kapcsolatát vélték nehezen bizonyíthatónak, s hasonlóképpen problémásnak tűnt a Wehrmacht egyes parancsnokainak (Alfred Jod\) vagy a náci propagandagépezet kiszolgálóinak (Hans Fritzsche) vád alá helyezése is. Ugyanakkor a gyilkoló gépezetek (az SS, SD vagy a Gestapo) irányítói közül igazán "nagy nevek" nem szerepel tek az elfogottak listáján, így azoka t legfeljebb szervezetként Iehetett a vádlottak padjá ra citálni. A szövetséges nagyhatalmak képviselői körében a vádlottak számá t ill e tően sem volt egyetértés. A britek a túlságosan sok kockáza ti tényező miatt azt javasolták, hogy csak öt-hat, de maximum tíz név szerepeljen a közzététel re kerülő listán, az amerikaiak viszont nemcsak precedens értékű, de nagy, látványos, PR-pert akartak, s ezért - a figyelmeztetések ellenére - ennél sokkal több, eleinte 16, majd ennél is több, világszerte jól ismert nevet vettek számításba. Az újabb nevek augusztus vége felé kerültek fel a listára. Számuk augusztus utolsó hetére 22-re emelkedett, majd az utolsó pillanatban még két erősen vitatott nevet - Erich Raeder és Hans Fritzsche - is a többihez csatoltak, olyanokét, akik a szovjetek fogságába kerültek, s akiket csak októberben szállították át a nürnbergi börtönbe. Hans Fritzsche esetében Jackson maga is kételkedett a per kimenetelét ille tően, de a szovjetek ragaszkod tak vád alá helyezés éhez, mert egyike vol t azon kevés magas rangú náci vezetőnek, akit ők javasolhattak a vádlottak listájára. Így végül a vádlottak száma 24-re emelkedett, s a náci hatalom olyan képviselői t sikerült a vád lottak pad jára ültetni, akik a náci társadalom reprezentatív keresztmetszetét adták. Jackson a neveket tartalmazó listát augusztus 29-én adta át a sajtónak azzal a megkötéssel, hogy annak közlése szeptember l -jéig embargós. 35

N Ü R

N B E R G

946

A vád alá sorolt személyek névsora: 1. Hermann Göring (1893- 1946) A agynémet Birodalom marsallja, a Luftwaffe főparancsnoka

Karriertörténet: hivatalai és beosztása i 1922 - Az NSDAP tagja, Hitler kinevezi az SA főnökének 1928 - Az SDAP politikusaként tagja a Reichstagnak 1932. augusztus 30. - Megválasz~ák a Reichstag elnökének 1933. január 30. - Hitler hatalomátvétele után tárca nélküli birodalmi miniszter, megalapítja a Gestapót 1933. április 10. - Kinevezik porosz miniszterel.nöknek 1933. május - Kinevezik birodalmi légügyi miniszternek 1935. március - Átveszi a Luftwaffe főparancsnokságát 1936. október 18. - A négyéves terv felügyelője, ez a terv készíti fel a német gazdaságot a háborúra 1937. július - A Hermann Göring Birodalmi Művek alapítása Salzgitterben 1939. szeptember 1. - Hitler Göringet nevezi meg utódjául 1940. június 19. - Göringet kinevezik a agynémet Birodalom Birodalmi marsalljának 1945. április 23. - Berchtesgadenból megpróbálja átvenni Hitlert6l a hatalmat, de letartóztatják, s minden hatalmától és fun kciójától megfosztják. Őrizetbe vétele Göringet 1945. május 8-án Fischbom kastélyában amerikaiak veszik őri­ zetbe, majd május 21-én a mondorfi táborba szállítják a luxemburgi határ mellé. Innen augusztus l2-én vitték tovább - a többi háborús bűnössel együtt - Nürnbergbe.

Vádpontok: 1,2,3,4

36

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E R

2. Rudolf Hess (1894--1987) Hitler helyettese a náci pártban, a párt központi bizottságának elnöke

Karriertörtél1et: hivatalai és beosztása i 1920 - Az NSDAP tagja, pártigazolványának száma 16. 1923. november 8-9. - Részt vesz Münchenben a Hitler-puccsban 1933 - A nemzetiszocialisták hatalomátvétele után tárca nélküli birodalmi miniszter lesz, és az SS Obergruppenführere 1933. április 21. - A Führer helyettesévé nevezik ki 1941. május 10. - Hess Nagy-Britanniába repül, hogya két ország között elősegítse a béketárgyalások létrejöttét. Hadifogolyként internálják. 1941. október 15. - Brit fogságban öngyilkosságot kísérel meg 1945. nyár - Hesst aszigetországból Nürnbergbe szállí~ák, ahol kezdetben emlékezetkihagyása miatt alkalmatlannak tűnik a tárgyalásra. Vádpontok: 1,2,3,4

3. Joachim von Ribbentrop (1893-1946) birodalmi külügyminiszter

Karriertörténet: hivatalai és beosztásai 1932. május - Belép az NSDAP-be 1936 - Londoni nagykövet 1938. február 4. - Kinevezik birodalmi külügyminiszternek 1939. augusztus 23. - A szovjet külügyminiszterrel, Molotovval aláírja a német-szovjet megnemtámadási szerződést, amelynek záradéka válik később Molotov-Ribbentrop paktumként ismertté

37

N Ü R N B E

R G

S

4

6

1941- 1945. - Ribbentrop politikusként mindinkább eljelentéktelenedik Hitler mögött, egyúttal viszont mind többet foglalkozik a zsidókérdés megoldásával. 1945. május 1. - Leváltják miniszteri pozíciójából, s Flensburgban Dönitz személyesen adja ki az útját. Őrizetbe vétele A háború utolsó napjaiban Hamburgban bukkant fel, ahol Reiser névre szóló hamis papírokkal próbált bor- és pezsgőkereskedőként visszatérni a civil életbe. Az. egyik kereskedő fia felismerte, és június 14-én a lakásán tartóztatták le a szövetségesek. Vádpontok: 1, 2, 3, 4

4. Wilhelm Keitel (1882-1946) vezértábornagy, a német véderő-parancsnokság (OKW) főnöke

Kal'l'iel'történet: hivatalai és beosztásai 1935 - A Wehnnadlt hivatalának főnöke a birodalmi háborús miJúsztériumban 1938 - Kinevezik a Wehrmacht (OKW) főparancsno­ kának 1939 - Megkapja az NSDAP arany pártjelvényét 1940 - Kinevezik vezértábornagynak 1941-1945 - Parancsainak nagy szerepe volt abban, hogy a megszállt területeken a civil lakossággal és a hadifoglyokkal is rendkívül kegyetlenül viselkedtek a Wehnnacht ka tonái. 1945. május 9. - A Dönitz-kormány meghatalmazottjaként Berlin-Karlhorstban a Vörös Hadsereg képviselőinek jelenlétében is aláírta a feltétel nélküli megadásról szóló okmányokat. Őrizetbe vétele 1945. május B-án került hadifogságba, miután a szövetségesek Flensburgban 50 brit repülőtiszt meggyilkolásának vádjával letartóztatták. Vádpontok: 1,2,3,4

38

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

5. Ernst Kaltenbrlmner (1903-1946) SS-tábornok, Heydrich utóda a Biztonsági Rendőrség (SD) és a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSHA) élén

Karriertörténet: hivatalai és beosztásai 1932 - Belép az osztrák NSOAP-be és SS-be 1935. május - Egy kormányellenes szervezkedésben való részvétele miatt 6 hónap börtönre ítélik 1937. január - Az osztrák SS főnökének nevezik ki ]938- 1939 - Arthur Seyss-Inquart kormányának államtitkáraként megszervezi az osztrák Gestapót, kialakítja a Mauthausen koncen trációs tábort, s megkezdi a zsidók üld özését Ausztriában. 1939- 1943 - Bécs 55- és rendőrfőnökeként a Gestapo, az SS, a rendőrség és a biztonsági szolgálat (SD) munkájáért felel 1941 - Kinevezik SS-Gruppenführerré 1943. január 30. - Himmler kinevezi Heydrich utódának az RSHA élére. Eichmann elöljárójaként a zsidók deportálásáért és megsemmisítéséért felelős. 1943. júniu s 21. - SS-Obergruppenführerré, valamint a rendőrség tábomokának nevezik ki 1944 vége - Megpróbál a nyugati szövetségesekkel kapcsolatba lépni, hogy különbékét kössön. Örizetbe vétele 1945-ben főhadiszállását Altaussee-be telepíti, ahol a háború befejezése után egy amerikai ka tonai járór felfedezi és letartóztatja. Vádpontok: 1,2,3,4

6. Alfred Rosenberg (1893-1946) a fajelmélet főideológusa, a megszállt keleti területek birodalmi minisztere

Karriertörténel: hivatalai és beosztásai 1920 - Belép az NSOAP-be 1923 - A Völkischer Beobachter veze tő munkatársa 1923. november 9. - Részt vesz a Hitler-p uccsban 1930 - Megjelenik fő műve nA huszadik század 39

N

Ü R

N

B

E

R

G

946

rrútosza", amely a "Mern Kampf" után a nemzetiszocializmus legfontosabb alapműve

1933 - Az NSDAP külpolitikai hivatalának vezetője 1934 - A Führer tanácsadója, feladata az NSDAP szellemi és világnézeti platformjának kidolgozása, felügyelete 1939 - Frankfurtban megalapítja a zsidókérdés kutatásával fogla lkozó intézetet, amelynek egyik fő feladata a zsidó kulturális javak (könyvtárak, galériák, archívumok) megszerzése, elvétele 1941 - A megszállt keleti területek birodalmi rnÍniszterévé nevezik ki, így egyik fő felelőse lesz a kelet-európai zsidóság elpusztításának 1945. május - Megpróbál Dönitz kormányával kapcsolatot keresni, de az új államfő személyesen utasítja el. Őrizetbe vétele A Dönitz-cel folytatott beszélgetés után részegen súlyos balesetet szenved. Flenburg-Mürwik kórházába szállítják, ahol 1945. május 19-én az épületet átkuta tó brit katonák őrizetbe veszik.

Vádpontok: 1,2,3,4

7. Hans Frank (1900-1946) Lengyelország főkormán yzója

Karriertörténet: hivatn/ai és beosztásai 1923 - Belép az NSDAP-ba 1923. november 9. - Részt vesz a Hitler-puccsban 1928 - Megalapítja a nemzeti szocialista német ügyvédek szövetségét 1930 - A Reichstag tagja 1930-1942 - Az NSDAP jogi tagozatának a vezetője 1933-1934 - Igazságügy-miniszter Bajorországban 1934 - Tárca nélküli birodalmi miniszter 1933-1942 - A Német Jogakadémia elnöke 1939 - A megszállt Lengyelország főkormányzója, felelős több százezer lengyel haláláért és több mint egymillió lengyel kényszermunkás deportálásáért. A zsidókérdés végső megoldását szolgáló haláltáborokat az ő kormányzósága területén állították fel.

40

v É G

J

Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Őrizetbe vétele

1945. május 6-án szállították be a 36. amerikai gyalogoshadosztály által felügyelt hadifogoly táborba Berchtesgaden közelében Pulsadernben. Saját magát leplezte le, önként átadta nagy becsben tartott és számos terhelő részletet tartalmazó naplóit. Vádpontok: 1,2,3,4

8. Wilhelm Frick (1877-1946)

birodalmi belügyminiszter, majd a Cseh-Morva Protekturátus birodalmi főbiztosa {)

Knrrierje: hivatalai és beosztásai

1919. - Münchenben a politikai rendőrség vezető­ jeként szoros kapcsolatban áll a besúgó Hitlerrel 1923. november 9. - Részt vesz a Hitler-puccsban 1928 - Az SDAP frakcióvezetője a Reichstagban 1930-31. - Belügyminiszter Thüringiában 1933. - Birodalmi belügyminiszterré nevezik ki 1935. - A Frick által kidolgozott nürnbergi faji törvények életbe lépnek 1936. - Frick átadja Himmlernek a rendőrség feletti ellenőrzést 1943. augusztus - A Cseh-Morva Protek~tus birodalmi főbiztosa. O Őrizetbe vétel

1945 augusztusában a 7. Amerikai Hadsereg katonái veszik Münch nben.

őrizetbe

Vádpontok: 1,2, 3,4

9. Julius Streicher (1885- 1946)

a Der Stürmer címú szélsőségesen antiszemita lap főszerkesztője, az uszító faji propaganda irányítója Karrierje: hivatalai és beosztásai

1919 - Társalapítója az antiszemita Párt nürnbergi csoportjának

émet Szociális 41

N Ü R N B E R G

9

4

6

1922 - A pártszervezet betagoz6dik az SDAP-be 1923 - Streicher megalapítja a Der Stürmer című hetilapot, amely antiszemita hecckampányokkal, botrányos történetekkel, szemi-pornografikus képekkel a következő években több mint félmilIióra növeli a példányszámát 1929 - Kinevezik Mittelfranken gauleiterének 1933 - Kinevezik az antiszemita akciókat és bojkottokat központilag irányító hivatal élére 1934 - Az SA Gruppenführere lesz 1940 - Náci prominensek tiltakozására eltávolítják a párthivatalokból, de Hitler parancsára ga uleiterként szolgál tovább, s megmarad a Der Stürmer kiadójának. 1945 - A szovjet csapatok közeledésének hírér az Alpokba menekült.

6rizetbe vétele Egy alpesi faluban esett fogságba 1945. május 23-án. Egy amerikai zsidó őrnagy útban Berchtesgaden felé megállt egy parasztháznál, ahol egy sza kállas idős férfi festett. Jiddisül szólította meg, s közölte vele: "Maga pont lígtJ néz ki, mint fu/úl s 5treicher!", mire a fe tő ö szerezzen t és megkérdezte: "Maga honnan ismer engem?" Vádpontok: 1,4

10. Walter Fl/tik (1890-1960) birodalmi gazdaságügyi miniszter, a Reichsbank elnöke

Karrierje: hivata/ai és beosztásai 1931 - Belép az SDAP-be, és Hi tler személyes gazdasági tanácsadója lesz, valamint a Reichstag tagja 1933. február - Hitler személyi sajtóreferense 1933. március - A birodalmi propagandaminisztéri um államtitkára 1938. február - Kinevezik birodalmi gazdaságügyi miniszternek 1939. január - A Reichsbank elnöke 42

v É G

J

Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

1939. augusztus - A háborús gazda ág teljhatalmú főfelügyelője 1944. - A háborús gazdasággal kapcsolatos fő feladatait Albert Speer védelmi miniszter veszi át tőle. Őrizetbe vétel 1945. május ll-én a Vörös Hadser g katonái veszik

ő rize tbe.

Vádpontok: 1,2,3,4

11. Karl Dönitz (1891-1980) vezértengernagy, 1943-tól a haditengerészet főparancsnoka, Hitler halála után a Führer utóda

Karrierje: hivatalai és beosztása i 1935 - Dönitzet nevezik ki a tengeralattjárók hadba állítását tervező c oport élére 1943. január 30. agyadmirálissá nevezik ki, s a haditengerészet főpa­ rancsnoka lesz 1944. - Dönitz megkapja az SDAP arany pártjelvényét 1945. május 1. - Hitler politikai végrendeletében á ll amfőn ek nevezi ki, nemcsak a kormá nyzást, de is átveszi. Kormányzati székhelye:

a Wehrmacht főparancsnokságát Flensburg 1945. május 8. - Dönitz rádión bejelenti a német hadsereg feltétel nélküli kapitulációját a szövetségesek előtt.

Őrizetbe vétele 1945. május 23-án Flensburgban kormányának más tagjaival együtt brit katonák veszik őrize tbe.

Vádpontok: 1, 2,3

43

... N

Ü

R N B E R G

946

12. Eridj Raeder (1876-1960) vezértengemagy, 1943-ig a haditengerészet főparancsnoka

Karrierje: hivatalai és beosztása i 1928. október 1. - A tengerészeti vezetés főmegbízott ja 1935 - A haditengerészet főparancsnoka 1937 - Megkapja az SDAP arany jelvényét 1939. április 1. - Vezértengernaggyá nevezik ki 1943. január 30. - Hely 're a haditengerészet élén Dönitz lép. Őrizetbe vétele

Leváltása után nyugdíjasként élt Berlinben. A Vörös Hadsereg berlini bevonulása után őrizetbe vették, és a Lichtenberger-i börtönbe szállitották. Aztán Moszkvába vi tték, és nem sokkal később őt is a vádlottak padjára ültették Nürnbergben.

Vádpontok: 1,2,3 13. Baldur von Schirach (1907- 1974) a Hitlerjugend vezetője, 1940-től Bécs gauleitere és birodalmi helytartója

Karrielje: hivatalai és beosztásai 1925 - Egy Hitlerrel történt találkozás után belé p az SDAP-be 1929 - A émet emzetiszocialista Diákszövetség veze tője 1933. május - A náci párt Reichsjugendführere 1940 - Önként jelentkezik háborús szolgálatra 1940. augusztus 7. - Kinevezik Bécs gauleiterének és birodalmi helytartójának 1941 - Felelős 185 OOO osztrák zsidó deportálásáért 44

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

6rizetbe vétele

Amikor 1945 áprilisában a Vörös Hadsereg elfoglalta Bécset, Schirach Richard Fa lk álnéven Tirolba menekült. Mivel az hír terjedt el, hogy a bécsi harcok közben felakasztották, tovább nem keresték. Tolmácsként az amerikai csapatoknál szolgált, s 1945. június 5-én önként adta fel magát, hogy egy nemzetközi bíróság elő tt feleljen tetteiért. Vádpontok: 1,4 14. Fritz Sauckel1894-1946)

Türingia ga uleitere, munkaügyi főmegbí­ zott, a kényszermunka táborok munkaügyi megbízottja Karrierje. Hivatalai és beosztá ai

1923 - Belép az NSDAP-be 1928 - Türingia gauleitere 1932. augusztus 26. - Türingiai miniszterelnök és belügyminiszter 1933. november - Kinevezik SS-Obergruppenführemek és képviselő a Reichstagban 1942. március 21. - Hitler kinevezi munkaügyi főmegbízottnak 1942-1 945 - Ó szer vezi kb. 5 millió kény zernlunkás ha zno ítását, akik a német hadiipar rabszolgamunkásaiként dolgoznak. Vádpontok: 1,2,3,4 15. Alfred TodI (1890-1946)

vezérezredes, a Wehrmacht hadmű veleti főnöke Karrierje: hivatalai és beosztása i

1923 - Jodl megi meri Hitlert 1939 - Jodl lesz a Wehrmacht vezetési hivatalának főnöke, s innentől kezdve Hitler bizalmi embere a hadseregben 1940 - Tábornokká nevezik ki 1942 - Jodl átveszi a hadsereg irányítását a nyugati szövetségesekkel szemben 45

N

Ü R

N

B

E

R

G

946

1943 - megkapja az NSDAP arany pártjelvényét 1945. május 7. - Dönjtz birodalmi elnök megbízásából aláírja Reimsben a német hadsereg kapitulációját a nyugati szövetségesek elő tt.

6rizetbe vétele 1945. május 23-án Flensburgban brit katonák kormány más tagjaival együ tt.

őt

is ő ri zetbe veszik a Dönitz-

Vddpontok: 1, 2, 3, 4

16. Franz von Pape/l (1879-1969)

1934-ig birodalmi kancellár és alkanceUár, majd nagykövet

Karrierje: hivataini és beosztásai 1932. júni us- november - Birodalmi kancellár 1933 - Birodalmi alkanceIJár 1934 - Kiválik a birodalmi kormányból 1939- 1944. - agykövet Törökországban. Vádpontok: 1,2,3,4

17. Arthur Seyss-Inquart (1892-1946)

Ausztria birodalmi helytartója, majd HoUanilla birodalmi biztosa

Karrierje: hivatalai és beosztásai 1938 - H itler nyomásá ra osztrák belügymilüszter lesz, majd kancellár. Az Anschluss után Ausztria birodalmi helytartója és az SSObergruppenfü hrere 1939 - A megszállt Lengyelország főkor­ mányzójának helyettese 1940. május - A megszállt Hollandia birodalmi biztosa, ahol műkö d ése alatt számos atrocitás t követtek el. 46

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Őrizetbe vétele A német megadás után megpróbál t eltűnni, de a kanadai csapatok nem messze hollandiai rezidenciájától - a Twickel-kastélytól - elfogták, és őri­ zetbe vették.

Vádpontok: 1, 2, 3, 4

18. Albert Speer (1905- 1981) birodalmi fegyverkezési és hadianyag-ellátási núniszter, a totális háború minisztere Karrierje: hivatalai és beosztása 1931 - Belép az SDAP-be 1934 - Hitler főépítésze 1937 - Hitler kinevezi a birodalmi főváros leg főbb építészeti felügyelőjévé 1938 - Megkapja az NSDASP arany pártjelvényét 1941 - Képviselő a Reichstagban 1942 - Fegyverkezési és hadianyag-ellátási miniszter, aki egyúttal a teljes háborús gazdaság működéséért is felel. 1943 - Szá mos tevékenységét a fegyverkezési és hadianyag-ellátási minisztérium keretei közé in tegrálja 1945 - Nem azonosul Hitler "felperzselt föld" politikájával, és szabotálja a Führer parancsait. Őrizetbe vétel 1945. május 23-án a Dönitz-kormány tagjaként, másokkal együtt Flensburgban tartóztatják le.

Vádpontok: 1,2,3,4

47

N Ü R N B E R G

946

19. Konstantin Freiherr von Neurath (1873-1956)

birodalmi külügy-, majd birod almi miniszter, 1939 és 43 között a Cseh- és Morva Protektorátus birodalmi főmegbízo ttja

Karrierje: hivatalai és beosztásai 1921- 1930 - Nagykövet Olaszországban 1930-1932 - Nagykövet Londonban 1932-1938 - Birodalm i külügyminiszter 1937 - Belép az SDAP-be, S5-Cruppenführer 1938 - Tárca nélküli birodalmi miniszter 1939 - A Cseh és Morva Protektorátus birodalmi főmegbízot~ a 1941 - Szabadságolják, mert nem elég "határozott", Hitler szerint a csehek szemében csak "egy régi vágású öregúr" 1943 - Visszakapja birodalmi főmegbízotti megbízatását, SS-Obergruppenführer. Őrizetbe vétele 1945. május 6-án francia csapatok tartózta tják le.

Vádpontok: 1,2,3,4

20. Hans Fritzsche (1900-1953) a német hírszolgálati iroda főszerkesz tője, a propagandaügyi minisztérium rádió- és sajtóosztályának főnöke, Coebbels főmun ­ katársa

Km'rierje: hivatalai és beosztásai 1933. május 1. - Belép az NSDAP-be, és Goebbels propaganda minisztérumának sajtórészlegén a hírrova t vezetője lesz 1938 - A Deutsche Presse részl egvezetője 1942 - A minisztérium rádióosztályának veze tője

48

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

1945. május 2. - Valószínűleg rangidős Berlinben a város kapituJációját.

kormánytisztviselőként

P E R 6 írja alá

Őrizetbe vétele A szovjetek Goebbels helyetteseként "vadásztak" rá, s elfogása után elő­ ször Moszkvába, a Ljubjanka börtönbe vitték, innen szállították vissza Nürnbergbe.

Vádpontok: 1,2,3

21 . Hja/mar Schacht (1877- 1970) birodalmi gazdasági miniszter, a fegyverkezési program pénzügyi művele­ teinek irányítója.

Karrierje: hivatalai és beosztásai 1933. március 16. - A Reichsbank elnöke 1934. augusztus - Birodalmi gazdasági miniszter 1935. május - A háborús gazdaság teljhatalmú megbízottja 1937. november - Visszalép funkcióiból, s ] 943-ig tárca nélküli miniszter 1939. január- Visszalép a Reichsbank elnöki posztról 1944. júliu s - Az 1944. július 20-i merénylet után őrizetbe veszik a merénylőkkel ismertté vált kapcsolatai miatt. A háború végéig a Ravensbruck-i, illetve a Flossenbürg-i koncentrációs táborban őrzik. Őrizetbe vétele Amikor az amerikai csapatok közeledtek Flossenbürghöz, más prominens foglyokkal együtt őt is Dachauba vitték, majd Ausztriába került, ahol az amerikaiak szabaQ,ították fel, és vették őrizetbe . Capriban és Nápoly mellett, Aversa-ban raboskodott, mielőtt Nürnbergbe hozták.

Vádpontok: 1,2

49

N Ü R N B E

R G

946

22. Robert Ley (1890- 1945) a Rajna-vidék gauleítere, a Német Mmtkafront m.egalapítója és vezetője

Karrierje: hivatalai és beosztása i 1924 - Belép az NSDAP-be 1925 - A Dél-Rajna-vídék gauleitere 1928 - A porosz parlament tagja 1930 - A Reichstag tagja 1933. május 10. - A Német Munkafront vezetője 1934 - Az NSDAP birodalmi szervezeti vezetője 1939 - Ley fokoza tosan há ttérbe szorul a pártban Speer-rel és Todt-tal szemben, ezért egyre uszitóbb antiszemita megszólalásokkal igyekszik felhívní magára a figyelmet. 6rizetbe vétele 1945 májusában amerikaiak vették őrizetbe Berchtesgaden közelében, amikor megpróbált elmenekülni az Alpokba.

Vádpontok: 1,3,4

23. Martin Bormann (1900- 1946) a Führer helyettese, a kancellária

főnöke

Karrielje: hivatalai és beosztásai 1924 - Egy év börtönre ítélték, mert része volt Waler Kadow népiskolai tanító meggyilkolásában. Az esetet politikai gyilkosságnak minősítették.

1927 - Belép az NSDAP-be 1928-1930 - Az SA legfelsőbb vezetésének tagja 1932 - Az NSOAP segélykasszájának vezetője 1933. július - Kinevezik Hitler helyettesének, Rudolf Hessnek a kabinetfőnökévé, ugyanakkor Reichsleiteri rangot kap az SS-ben

50

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

1941. május 12. - Hess angliai repülése után átveszi annak hivatalát, amit a továbbiakban pártkancelláriának hívnak 1944. - BormaIm mobilizálja a pártot a Volkssturm feltöltése érdekében 1945. május 1. - A berlini kitörésnél életét veszti. Kutatás Bormann után

A szövetségesek mind a négy megszállási övezetben keres ték a német kapituláció után. Négy hétig plaká tokon, rádiófelhívásokban és egyéb módokon szólították fel, hogy jelentkezzen a nürnbergi törvényszék előtt. Több mült 200 OOO körözési felhívás t tettek közé. Mindhiába. Vádpontok: 1,3,4

Mint a névsorból is látható, a Nemzetközi Katonai Törvényszék úgy állította össze a vádlottak listáját, hogy abban a náci rezsim minden felelős tényezője (politikusok, ka tonák, gazdasági és pénzügyi szakemberek, pártpropagandisták) képviseltesse magát: Politikusok: HermalUl Göring, Rudolf Hess, Martin Bormann, Joachim von Ribbentrop, Robert Ley, Franz von Papen Ka tonák: HermalUl Göring (Luftwaffe), Wilhelm Keitel, Alfred Jodl (OKW), Dr. Erich Raeder, Karl Dönitz (haditengerészet) Az RSHA veze tői : Dr. Ernst Kaltenbrunner A gazdasági és pénzügyi elit képviselői: Albert Speer, Dr. Hjalmar Schacht, Walther Funk, Dr. Gustav Krupp von Bohlen und Halbach A megszállt területek parancsnokai: Hans Frank (Lengyelország), Dr. Arthur Seyss-Inquart (Hollandia), Alfred Rosenberg (keleti területek), Konstantin von Neurath (Cseh és Morva protektrlrátus 1943-ig), Wilhelm Frick (Cseh és Morva protek~tus 1943-1945) '-O A nemzetiszocialista propaganda irányítói: Julius Streicher, Hans Fritzsche, Baldur von Schirach Jackson, miután összeállította a vádlottak névsorát, szeptember elején Washingtonba utazott, hogy részt vegyen a nürnbergi per amerikai bírájának és helyettes ének a kiválasztásában. Szeptember 5-i megbeszélésük alkalmával Truman elnök amerikai részről Francis Biddle-t javasolta a bírói székbe, amit Jackson némi csalódottsággal vett tudomásul, mert gyakorlottabb és rámenősebb bírót tartott volna kívánatosnak, ezért ő John J. Parkert javasolta. Végül kompromisszumos megoldásként bíróként Biddle, 51

N Ü R N B E

R G

946

helyetteseként pedig Parker képviselte a tárgyaláson az Egyesült Államokat. Jackson szeptember 12-én tért vissza Londonba, és munkatársaival megkezdte az e l őkészüle teket, hogy átköltöz tesse irodáját Nürnbergbe. Másnap még találkozott a fővádló kkal , akik viszont Londonban kívántak dolgozni a vádirat megfogalmazásán.

A BÖRTÖN ÉS PARANCSNOKA

Nürnbergben a német kapituláció után éppolyan kaotikus állapotok uralkodtak, mint a többi német nagyvárosban. A háború utolsó hónapjaiban ez a nagy múltú történelmi város is csaknem teljesen elpusztult a légitámadá sok következtében. 1945 májusában az utcákat, tereket sÍrhantok szegélyezték, a l evegőben hulla búz és fertőtl enitő szaga terjengett, az emberek rongyokban jártak, és a romok között kutattak valami élelem ért. Dürer, Goethe, Schiller, a Mesterdalnokók és a Tannhauser városa az enyészetet juttatta az ide látogató eszébe. A várost 1944. szeptember és 1945. április között tizenegy légi támadás érte, s a szőnyegbombázások következtében az épületek csaknem kilencven százaléka súlyosa n megrongálódott vagy elpusztult (a 130 ezer házból mindössze 17 OOO maradt lakható). Az üzletek

Az Igazs ágügyi Palota és a börtön madá rtávlatból

52

r

v t G

J Á T

t K - A

P R E C E D E N S

P E R

üresen, kifosztva tátong tak, az épületekben nem volt víz, fűtés, vílágitás, a közszolgáltatás gyakorlatilag leállt. A telefonrendszer is megbénult, s még augusztusban is csak úgy sikerült gondoskodni a szükséges világításról, hogy az amerikai hadsereg a legfontosabb helyekre kiépítette az elektromos rendszert. . Ebben az id őben a város közbiztonsága is katasztrofális volt. Még a szövetségesek katonai járművei is fokozott elővigyázatossággal közleked tek, mert mindennaposak voltak a merényletek, fennállt az aknaveszély, s az utakat is gyakran torlaszolták el barikádokkal. Bár állandóan őrjá ra tok cirkáltak a városban, de mégis szánlOS áldozatot szedtek - különösen éjszaka - az orvlövészek. A személyi biztonságot senki és semmi nem garantálhatta. (Érdekesség: Jackson is személyi testőrt kapott Moritz Fuchs személyében, aki l1undenhová elkísérte az amerikai fővádl6t, s mindennap más útvonalon vitte Jacksont az Igazságügyi Palotában berendezett dolgozószobájába.) Mindezzel együtt a rombolás mértéke mégsem volt olyan súlyos, mint Berlinben, s ami a legfontosabb, e romhalmaz közepén akadt egy olyan épület - az Igazságügyi Palota a Fürther Strasse-n, amely gyors felújítással alkalmasnak látszott a nagyszabású per lebonyolítására. A több mint 12 ezer négyzetméter alapteriUetú épület - ahol u toljára az 1944. július 20-i Hitler-elleni merénylet másod- és harmadrendű vádlottjainak perét bonyolították le - ugyan kapott belövéseket, s egyik szárnyában néhány helyiség komolyabb károkat is szenvedett, de stabilan állt, s az 530 irodahelyiség, valamint 80 nagyobb terem jelen tős részét már augusztustói használhatták. A szövetségesek - a mögötte álló börtönépülettel együtt - ezért alkalmasnak találták a tárgyalás lebonyolítására, illetve a náci háborús bűnösök fogadására. A szövetségeseknek nyár közepére jelen tős számú náci főbűnöst sikerült eliogni és azonosítani, akiknek jelentős részét egy luxemburgi fürdővároskában, Mondorf-Ies-Bains-ben tartották vizsgálati fogságban. A tábor parancsnokságát Burton C. Andrus ezredesre bízták, aki rutinos, tapasztalt háborús veteránnak számított, mert az Egyesült Államok hadba lépése után végigharcolta az európa i hadszíntér szinte valamennyi hadjáratát, s amikor a fegyveres harcok véget értek, éppen a Bajorországban állomásozó III. hadtestnél teljesített szolgálatot. A háború befejeződésével megérdemelt szabadságát készült eltölteni Londonban, amikor május elején titkos utasítással Eisenhower parancsnokságára, Párizsba rendelték, ahol azt a parancsot kapta, hogy haladéktalanul menjen Mondorf-lesBains-be, és vegye át egy titkos vizsgálati központ - fedőnevén ASHCAN

53

N Ü R

N B E R G

9

4

B

("Hamvveder") - parancsnokságát, ahol az amerikaiak összegyűjtötték az elfogott magasrangú náci vezetőket. Hasonló táboruk az angoloknak is volt, amelynek DUSTBIN c"Szemétláda") volt a fedőneve, de itt elsősorban azokat a német tudósokat és mérnököket gyűjtötték össze, akik a náci vezetés szolgá la tá ban álltak. A náci háborús főbűnösök augusztus elejéig raktak ezekben a táborokban, majd négy nappal a Londoni Egyezmény aláírása után, 1945. augusztus 12-én két kü l önrepülőgéppel egy nagyobb csoportot átszállítottak NÜTnbergbe, ahol az Igazságügyi Palota mögötti börtön épületének földszinti folyosóján egyszemélyes cellákban helyezték el őket. Andrus tapasztalt öreg katona volt, de nem tartozott az amerikai hadsereg népszerű figurái közé. Sem a foglyok, sem pedig a méd ia emberei nem kedvelték, s amikor véget ért a nürnbergi per, a Time magazin 1946. október 28-i számában ezt írták róla:" .. .a hadvezetés a börtönt egy páváskodó, fantá ziá tlan, egyébként nagyon rokonszenves tisztre bízta, aki nem volt méltó a feladatához. Burton C. Andrus ezredes szerette a munkájá t. Az apró, kövér ember, aki olyan volt, mint valami felfuvalkodott pávagalamb, reggelenként méltóságteljesen vonult be a táIgyalóterembe, kifogástalan egyenruhában, tükörfényes sisakkal. A bírák e l őtti meghajlása pedig, amikor azok beléptek, egyike volt Nürnberg legszórakoztatóbb látványainak. Szeretett efféle apró levélkéket is küldözgetni: "Az amerikai ezredes baseball-mérkőzésre hívja meg a kiváló francia ügyészt és munkatársait." Andrusnak - bár emberi gyarlóságai szembetUnőek voltak - mégis rendkívül nagy szerepe volt a nürnbergi per kivitelezésében és zavartalan lebonyolításában. Megérkezésekor ugyanis nemcsak a váIosban uralkod tak katasztrofális állapotok, hanem - fogalmazzunk így - a táIgyalásra kiszemelt Igazságügyi Palotában és a börtönépületben sem voltak még ideálisak a feltételek. Andrustól és munkatársaitól rendkívüli erőfeszítéseket igényelt, és hosszú hetekbe telt, amíg konszolidált és ellenőrizhető börtönviszonyokat tudtak teremteni, s kialakították a foglyok őrzéséhez, illetve a tárgyalás lebonyolításához szükséges infrastruktúrát. A náci háborús bűnösök átszállításakor a börtönépület ké t szárnyában ugyanis még köztörvényes német bűnözőket őriz tek, s ennek a részlegnek nemcsak a parancsnoka, de az őrszemélyzet német tagjai sem titkolták szimpátiájukat az újonnan érkezett, bilincsbe vert honfitársaik iránt. A börtön háborús sérülései t már javító német hadifoglyok sem voltak barátságosak, hiszen sokuk ruháján még láthatók voltak az SS-ben viselt rangjelzéseik. Ebben az ellenséges légkörben az amerikai őrségnek nem volt könnyű

54

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E R

helyzete, különösen, hogy a létszámhiány nuatt kezdetben ötven fogolyra jutott egy fiatal, jórészt tapasztalatlan 6r. Andrus ezért el6ször a foglyok elkülönítése után a szabadítási kísérletek ellen biztosította be magát. Szigorúan 6riztette az épület bejáratát, és jelent6s fegyveres er6vel - köztük lövegekkel, légvédelmi ütegekkel és öt Sherman páncélossal - próbálta elejét venni mindennemű támadásnak. A közeli Fürthben az els6 hetekben állandó riadókészültségben - még repül6gépek is várakoz tak, hogy szükség esetén azonnal felszállhassanak az objektum védelmére. Andrus, amint lehetett, a börtönblokkot is felszereltette szirénával, az á~áróka t pedig automata ajtókkal zárták el, s így hoztak létre olyan biztonsági rendszert, amely a küls6 támadást éppúgy megakadályozhatta, mint a bels6lázadást.

A börtön udvara, ahol a foglyok sé!álhartak

Andrus írja emlékirataiban, hogy hiába tették meg ezeket az óvintézkedéseket, mégis nehezen tudtak úrrá lemu a nehézségeken, mert az amerikai őrsze mélyze moráljával is komoly gondok voltak: "Ezeket nem érdekelte, lesz-e nürnbergi per vagy sem. Mihelyt a katonák a tengerentúli szolgálat köteles pontszámát teljesítették, csomagoltak és hazautaz tak, nem törődve azzal, milyen szükség lenne rájuk a havonís bűnösök őrzésénél. Egy ízben a rendelkezésemre

55

N

Ü

R

N

B

E

R

G

9

4

B

ál/6 zászlóaljnyi erő elenyésző létszámú csoporttá zsugorodott. Követeitem, hogy a nürnbergi börtön személyi állományának minden más támaszponttal szemben elsőbbsége legyen. De ezt sohasem sikerült elérnem. A legjobb emberek a rendfenntartáshoz kerültek. Őszintén meg kell mondanom - anélkül, hogy azt a néhány, igazán kiváló katonát, aki vezetésem alatt szolgált, bírálni akarnám: én a kiselejtezett emberanyagot kaptam, ezenkívül pedig néhány nagyon középszerű tisztet. Az Egyesült Államokból hozzám vezényelt emberek (gy gondolkodtak: "Nem kértük, hogyatengerentúJra küldjenek bennünket, azt meg egyáltalán nem, hogy börtönbe osszlInak be."

Andrus szerint szolgálata végéig kb. 600 százalékos volt az őrség tagjainak fluktuációja a börtönben, s azért is hiába kilincselt, hogy a hadvezetés legalább a történelmi per idejére biztosítson a feladatra alkalmas őrszemélyzetet (katonákat és tiszteket). (Érdekesség: az amerikai őrség moráli s állapotára, felkészültségére jellemző, hogy egy másik táborban az egyik foglyot, Ilse Kochot, a buchenwaldi koncentrációs tábor rettegett női kápóját állítólag az őrség egyik tagja ejtette teherbe. ÜTnbergben viszont az újonnan érkező őrök disznó szavakat firkáltak a folyosó falára, s a parancsnoknak több alkalommal is el kellett takaríttatnia a graffitiket.) Andrus ezért a kiemeIt kockázat csökkentése érdekében saját hatáskörében intézkedett, s rendkívül szigorú intézkedéseket vezetett be az öngyilkossági kísérletek, valamint a váratlan események megelőzése érdekében. (Ezért is utálták annyian!). A foglyokat megérkezésük után meztelenre vetkőztették, a börtönorvos tüzetes testi vizsgálatot hajtott végre rajtuk. Ugyancsak átkutatták a ruhákat, a személyi holmikat, a csomagokat, elszedtek, megvontak tőlük minden, öngyilkosságra alkalmas eszközt - nyakkendőt, dpőfúzőt, körömreszelőt, fésűt, nadrágtartót, szuszpenzort, zsineget, órát stb.-, lefoglalták a vasalt sarkú csizmákat, dpőket, s azokat a túket is, amelyekkel a különféle szalagokat, kitüntetéseket, rangjelzéseket rögzítették. Melléjük kerültek továbbá a botok, sétapálcák, nádpá1cák is. A foglyok csak a tárgyalóteremben viselhettek szemüveget és nyakkendőt, mivel ott nem volt alkalmuk öngyilkosság elkövetésére. Az őrszemélyzet azonban biztos, ami biztos alapon minden nap átkutatta őke t, amikor visszatértek a börtönbe. Amikor fürdés re került sor, a!sónemújüket és ruhájukat is módszeresen átvizsgálták, mint ahogy a friss ruhát is ellenőrizték, amit megkaptak. Fürdés után sor került testi motozásra is, s amíg a zárkájukon kívül tartózkodtak, az őrök - hetente több alkalommal is - minden elképzelhető rejtekhelyet átnéztek, ellenőriztek, mégpedig oly alapossággal, hogy utána a foglyok órákig takarították és rendezgették felforgatott cellájukat.

56

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Andrus erről így ír emlékirataiban: "Megvizsgáltunk minden egt)es tárgyat, ami bekerült a börtönbe, akár étel volt, akár ruhadarab, akár más tárgtj. Amikor egyszer jókora zöld táska érkezett, természetesen az t is fe/bontottuk. Az egyik fogoly tanú címére küldték. A táskából egt) fekete köpeny, egy fehér ing, több más ruhadarab és ef;l) kis tasak fordult ki . Amikor a tasakot felbontottuk, teljes öngyilkossági felszerelést találtunk benne: egy fiolát a nácik kedvenc ciánkálijával, injekciós tűket és egt) fecskendőt." Andrus ezt követően határozta el, hogy a továbbiakban megtiltja a a foglyoknak.

kívülről érkező

ruha- és éteJcsomagok átadását

Nürnbergi bőrtőnlolyosó a cellák előtlligyelő órökkel

57

N

Ü

R

N

B

E

R

6

9

4

G

Érdekes módon az állandó és szigorú ellenőrzés dacára az elítélteknél és a cellájukban is mindig találtak kisebb-nagyobb tárgyakat. A per megkezdésének napján az őrök - a foglyok távollétében tartott zárkavizit alkalmával- a következő "apróságokat" találták: Ribbentropnál selyempapírba csomagol va több különböző tablettát, és egy nagyobb éles fémdarabot, Jodl cellájában 1 db szöget, 1 hosszabb drótdarabot, fogport, 9 különböző tablettát, és néhány foszlott ruhadarabot, Keitelnél 1 bádog szilánkot, 1 tubus aszpirint, 1 tubus Belladonna tablettát, 1 db csavart és 2 db szöget, Dönitz holmija i között 5 egymáshoz fűzött cipőfűzőt, 1 hullámcsatot, 1 csavart és némi zsinegeL Von Neurathnál elrejtett acél csavarhúzó!, Schachtnáll méternyi zsineget és 10 db gemkapcsot, Sauckelnéll db törött, éles szélű kanalat. .. A huszonegy vádlott cellája közül csak Göring és Hess cellája volt "tiszta"! A fokozott elővigyázatosság, a szigorú rendszabályok tehát indokoltak voltak. Andrus ezért a cellákat is "öngyilkosságbiztosra" alakíttatta át. Berendezésüket minimálisra korlátozták, és gondosan megtervezték A foglyok környezetéből eltávolítotlak minden olyan eszközt, ami alkalmas lehetett az öngyilkosság dkövetésére. A rácsozott ablakokat üveg helyett plexi takarta, az egyszerű vaságyat mereven a falhoz rögzítették, a törékeny asztalkát úgy tervezték, hogy ne bírja el egy ember súlyát, s amellette álló szék is olyan rövid lábakkal készült, hogy a foglyok ne érhessék el a magasan nyíló, apró rácsos ablakot, hogy esetleg törülközőt vagy ruhacsíkokból sodrott kötelet csomózzanak a vasrudakra. A cellákban még a kiszögelléseket is eltüntették, a falak teljesen csupaszok voltak, s mindössze egy beugró rész volt kialakítva - a WC-nek - az ajtó melletti sarokmélyedésben, ahol csak térdtőllefelé, a foglyok lábát láthatták az őrök Ez volt az egyetlen hely, ahol a cellalakók nem érezték magukon az őrök figyelő tekintetét. Andrus - az egyik vádlott, Robert Ley öngyilkossága után - még inkább megszigorította az őrséget, és 24 órás figyelés t rendelt eL Addig négy cellára jutott egy őrszem, ami csak a harminc másodpercen kén ti ellenőrzést tette lehető vé. Az incidens után viszont minden cella elé külön őrszemet állítottak, akik a kémlelőnyíláson keresztül - óránkénti váltásban - éjjelnappal figyelték a foglyok minden mozdulatát, hogy az eset ne ismétlőd­ hessen meg. Andrus ahhoz is ragaszkodott, hogya foglyok alvás közben a kezüket a takaró fölött tartsák. Megkövetelte azt is, hogy a foglyok rendszeres testmozgást végezzenek, s ezalatt átkutatta celláikat. Emlékirataiban továbbá arról is említést tesz, hogy "Minden egyes iratot, amely az ügyvéd

58

v

É

G J

Á

T

É

K - A

P R E C E D E N S

P

E

R

kezéből a vádlott kezébe került, megvizsgál tak: az őr vette el, az őr is adta át apapíroka t. Ez a fokozott elővigyázatosság nemcsak a börtönre, de a "beszélőre", a tárgyalóteremre, a bíróság épületére is kiterjedt. A börtönben például a cellákba az őrökön kívül csak katonai rendőr, a vizsgála tokat végző két pszichiáter, a német börtönorvos és fogorvos, valamint a felekezeti lelkész léphetett be. A bíróság pedig állandóan és mindenhol, ki- és belépések alkalmával e ll enőr izte a szereplőke t: a vendégeket, az újságírókat, a fotóriportereket, a filmeseket, a védőket, a védelem és a vád képviselőit. A parancsnok a beszélő fülkéit is úgy terveztette meg, hogy ezekben a foglyok - őr jelenlétében - csak társalogha ttak a látogatóikkal, de fizikai érintkezésbe nem kerülhettek egymással. A foglyoknak tehát minden lépését, mozdulatát, még a lélegzetvételét is figyelték, ennek ellenére mégis voltak olyanok (dr. Leonardo Conti, dr. Robert Ley és Hem1ann Göring), akik öngyilkosságot követtek el, s számosan - még az ítéletek kihirdetése után is - öngyilkosság elkövetésére alkalmas eszközöket tartottak maguknál a cellájukban.

A HELY SZÍN: AZ IGAZSÁGÜGYI PALOTA

Mivel Nürnberg az amerikai megszállási övezetben volt, ezért a tárgyaláshoz szükséges infrastmktÚIa előte remtése is az amerikai hadsereg felada tkörébe tartozott. Az amerika iak augusztus ID-én szólították fel az épületben dolgozó német munkatársakat, hogy azonnali hatállyal, néhány órán belül ürítsék ki a termeket, a szobákat. Az épület átvételét, átfésülését, mindenekelőtt az esküdtszék üléseinek helyet adó nagyterem precíz ellenőrzé­ sét az 1. amerikai gyalogos hadosztály végezte. Azt követően pedig - miközben Londonban folyt a per jogi el őkészítése - rohamtempóban megkezdték az Igazságügyi Palota felújítását, átalakítását. Az épület ekkor még igen elhanyagolt állapotban volt, s jól tükrözte a háborús viszonyokat. Sokfelé törmelék, szemét borította a folyosókat, de a szétdobált coca-colás üvegek már az amerikai csapa tok jelenlétére utaltak. Ezt a "hagya tékot" köztörvényes német foglyokkal takaríttatták el, majd a felújítási munkákat is velük kezd ték meg. Az Igazságügyi Palotának a háború alatt csak az egyik szárnya sérült meg, amit gyors munkával hamar ki lehetett javítaní . Az épít6anyagot - 500 zsák cementet, 250 OOO téglát, 100 OOO parketta- és lambéria lécet - Európa 59

N

Ü

R N B E R G

946

Az IgazságügVi Palota épségben vészelte át a háborút különböző részei ből szállitották, a fluoreszkáló lámpatesteket az Egyesü lt Államokból, az ablaküvegeket pedig Belgiumból hozatták. A munkák olyan rohamtempóban folytak, hogyaugusztusban már pakolták a bútorokat a szobákba, kiépítették a tecluUkai berendezéseket, és megteremtették a hírügynökségi vonalakat. A legnagyobb átalakítást a tárgyalás színhelyéül szolgáló termen kellett elvégezni. A bírói pulpitust a terem déli oldalára, a nagy ablakok elé helyezték, amelyeket biztonsági okokból végig zárva tartottak. A bírák régi helyét a tolmácsok vették át. A hallgatóság számára fenntartott helyeket pedig a sajtó képvisel ői foglalták el. A terem nyugati oldalán egy alkalmi "lelátót" alakítottak ki a hallgatóság számára, akik csak különleges engedélyek birtokában lehettek jelen a tárgyaláson. A tárgyalásra a négy nagyhatalom képviseletében jelentős létszámú delegációk érkeztek. Elszállásolásuk különösen kezdetben sok problémát okozott. A városban az Igazságügyi Palotán és a börtön ön kívül a pályaudvar melletti Grand Hotel volt az egyetlen olyan kivilágított épület, ahol nagyobb létszámú tömeget - a per kezdetére érkező vendégsereget - el lehetett helyezni. Ennek érdekében a szálloda 270 szobáját lakhatóvá tették, s az éttermi részt is igyekeztek minden komforttal felszerelni. Az amerikai had-

60

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

sereg itt alakította ki azt a klubot is, ahol a per idején a törvényszék munkatársai, illetve a városba érkező vendégeik újságírók kikapcsol6dhattak, társaloghattak, szórakozhattak. Korabeli szemtanúk szerint itt esténként decens tánczene szólt, a színpadon pedig lengén öltözött táncosnók gondoskodtak a músorról, de a korábbi háborús nélkülözések, valamint az élelmezési nehézségek miatt lesoványodott testük látványa inkább részvétet, mint lelkesedést váltott ki a nézőkbőL A városban jelen lévő vendégek szórakozásáról egyéb módon is gondoskodtak. Rendszeresen rendeztek partikat vagy hajtóvadászatokat, amelyeken például a szovjet főügyész, Rugyenko is részt vett. A négy nagyhatalom helyszínre érkező delegált jainak többségét egyébként szétszórva, Nürnbergben és a város környékén, a lakható házakban, villanegyedekben szállásolták el. A 900 fős amerikai küldöttség tagjait például az Igazságügyi Palota közelében próbálták meg elhelyezni, ugyanakkor a jóval kisebb létszámú, 200-300 fős francia és az angol delegáció tagjait távolabb, Zirndorfban helyezték el. (Érdekesség: Robert Jacksont és szűkebb munkatársi körét Bambachban szállá sol ták el, s az amerikai fővádló háza elő tt éjjel-nappal ő rség állt.)

A 600. számú nagy üléstermet nemcsak felújították, de je'entösen átalakították

61

N

Ü R

N

B

E

R

G

A Grand Hotelben szórakoztak a vendégek és a küldöttségek tagjai

A városban eleinte még villany sem volt

62

9

4

G

v

É

G J A T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

A per idején kisebb megfigyelői, tanácsadói csoporttal képviseltette magát az egykor megszáJlt Lengyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Dánia, Norvégia, Hollandia és Görögország is. Egyrészt megfigyelőként voltak jelen, másrészt pedig szükség esetén dokumentumokkal, tanúvallomásokkaI egészítették ki a bizonyítási eljáráshoz szükséges periratokat. Az első három ország képviselői szorosan együttműködtek a szovjetekkel, a többiek pedig abritekkel.

A B Í RÓSÁG TAG J A I

Augusztusban, a vádirat készültével párhuzamosan a tárgyalást lefoly ta tó emzetközi Katonai Törvényszék tagjainak névsora is véglegessé vált. A szövetségesek a Londoni Egyezmény kihirdetése után a Nemzetközi Katonai Törvényszéket augusztusban állították fel. Munkájában négy nagyhatalom - az Egyesült Államok, agy-Britannia, Franciaország, a Szovjetunió - képviselői vettek részt, amelyek egy-egy bírót, valamint annak

A bíróság 8 négy nagyhatalom két-két

ké pviselőjéb ől

állt

helyettesét jelölték a testületbe. Elnököt a kijelölt bírák maguk közül választottak. A Törvényszék hatásköre a Londoni Egyezményen alapult, amelyet a négy nagyhatalom írt alá, s amely azon fontosabb tengelyhatalmi háborús bűnösök pereinek lefolytatását célozta, akiknek a búncselekményei nem kapcsolhatók egyetlen országhoz, illetve földrajzi helyhez sem. Döntéseit a Törvényszék szavazattöbbséggel hozta, szavazategyenlőség esetén az

63

N

Ü

R

N

B

E

R

G

946

elnök szavazata volt a mérvadó: az elítéléshez és a büntetés kiszabásához azonban legalább három bíró szavaza ta volt szükséges. A tárgyaláson a vádat a négy nagyhatalom megbízottai - a négy fő­ ügyész és munkatársaik - képviselték.

A Nemzetközi Katonai Törvényszék bírói és ügyészei

Nagy-Britannia - bíró: Sir Geoffrey Lawrence, a bíróság elnöke - helyettes bíró: Sir Norman Birkett - főügyész: Sir Hartley Shawcross Egyesült Államok - bíró: Francis A. Biddle - helyettes bíró: John J. Parker - főügyész: Robert H . Jackson Szovjetunió - bíró: Iona T. Nikitcsenko - helyettes bíró: Alexander F. Volcskov - főügyész: Roman A. Rugyenko Franciaország - bíró: Henri Donnedieu de Vabres - helyettes bíró: Robert Faleo - főügyész: Fram;ois de Menthon (visszalépése után) Auguste Champetier de Ribes

A Katonai Törvényszék Titkárságságának tagjai L. Mitchell dandártábornok, titkárságvezető (1945. november 6-ától 1946. június 24-ig) John E. Ray ezredes, titkárságvezető (1946. június 24-től) Harold B. Will ey, titkárságvezető 0945. november 6-ig), amerikai titkár 0946. július ll-ig), (1945. november 6-ig) Walter Gilkyson amerikai titkár (1946. július 16-tól)

64

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

lan D. McIlwraith bri t titkár Arkagyij Poltorak szovjet titkár A. Martin-Havard francia titkár Charles W. Mays ezredes, bírósági segéd, a rendfenntartó osztag parancsnoka (1946. június 26-ig) James R. Gifford alezredes, bírósági segéd (1946. június 26-tól) Leon Dostert ezredes, a tolmácsok főnöke (1946. április 17- től) Jack L. Bailey őrnagy, az adminisztratív osztály vezetője D. P. Sullivan százados, tanúbejelentés és tanúkeresés A. M. S. Neave alezredes, kérvényezés és indítványozás Albert E. Schrader hadnagy, vádlottakkal kapcsolatos információk Bernard Reymon, dokumentumtár Lawrence D. Egbert alezredes, hangfelvételek Sigmund Roth százados, nyomtatási részleg

Az ügyészség tagjai

Amerikai EglJesü/t Államok Robert H. Jackson Helyettesei: Robert G. Storey, Thomas J. Dodd Főügyész:

Nagy-Britannia Főügyész: Sir Hartley Shaw cross Helyettese: Sir David Maxwell-Fyfe Szovjetu/tió Főügyész: Roman A. Rugyenko Helyettese: Y. V. Pokrovszkij Franciaország Főügyész: Franc;ois de Menthon (visszalépése után), Auguste Champetier de Ribes Helyettesei: Charles Dubost, Edgar Faure

A birói pulpitus és

a titkárság

65

N Ü

R N B E

R G

946

A vádlottak és védőik jogait a Szabályzat 16. cikkelye biztosította, amely kimondta, hogyavádiratnak minden olyan tényt tartalmaznia kell, amelyavád alapjául szolgál. A vádirat egy példányát a vádlottnak, általa érthető nyelven, a per megkezdése előtt kellő időben a rendelkezésére kell bocsátani. A vádlothlak joga van minden ellene emelt vádra érdemi nyilatkozatot tenni. Mind az előzetes kihallgatásokat, mind a főtárgyalást olyan nyelven kell vezetni, vagy olyan nyelvre lefordítani, melyet a vádlott is megért. A vádlottnak joga van személyes védekezésre, de egyben védőt is választhat. Védő minden olyan személy lehet, aki hazájának bíróságai előtt jogosult képviselet ellátására. A vádlottnak ahhoz is joga van, hogy személyesen vagy védője útján védelmére bizonyítékokat hozzon fel, és a vádhatóság által idézett tanúknak keresztkérdéseket tegyen fel. Ami a szorosabban vett eljárást illeti, a Törvényszéket nem kötötték meghatározott bizonyítási szabályok: széles körben gyors, nem formális eljárást alkalmazott. A tanúk kihallgatásá t - az angolszász tárgyalási rendet követve - maga a vádhatóság, illetve védelem végezte, de a Törvényszék is tehetett fel kérdéseket a tanúknak, csakúgy, mint a vádlouaknak. A bizonyítási eljárás lefolytatása után előbb a védelem, aztán a vádhatóság szólalhatott fel, majd az utolsó szó jogán a vádlottak. Mindennek befejeztével a Törvényszék visszavonul, és ítéletet hirdet. A Törvényszék ítélete végérvényes, jogorvoslattai nem támadható. Az ítéletnek tartalmaznia kell azokat az okokat, melyekre a vádlott elítélését, vagy felmentését alapí~,1. A Törvényszéknek jogában van, hogy a bűnösnek talált vádlottat halálra vagy más megfelelő büntetésre ítélje. A négy nagyhatalom által kijelölt bírák október elején költöztek Nürnbergbe. Utolsóként október 7-én az amerikai Francis Biddle és John J. Parker érkezett meg a tárgyalásra. A Queen Mary fedélzetén Southamptonban szálltak partra, s onnan utaztak tovább Berlinbe, majd Nürnbergbe. A Nemzetközi Katonai Törvényszék tagjainak első megbeszélésére október 9-én került sor, amelyen a testület tagjai megállapodtak, hogy a bíróság a továbbiakban a Londoni Egyezményben írásba foglalt elvekhez igazodik, s ennek szellemében készült el a náci háborús bűnösök elleni vádirat is. A Törvényszék elnökét 1945. október l3-án választották meg. Erre a szerepkörre az amerikai hadbíró, Francis Biddle aspirált, de Jackson vele szemben az angol bírót, Sir Geoffrey Lawrence-t támogatta, mert attól tartott, hogy Biddle megválasztása komoly támadási felületet szolgáltatna, és

SS

v

É G J Á T É K -

A

P R E C E D E N S

P E R

a későbbiekben a bíróságot ezért amerikai dominanciával, illetve elfogultsággal vádolhat ják. Több tanácskozás után a bírói testület elnökévé - az amerikai, francia és brit szavaza tokkal - Sir Geoffrey Lawrence-t választották meg, de megegyeztek abban, hogya testület első ülésén, a vádirat ismertetésekor a szovjet bíró, Nikitcsenko látja el ezt a feladatot.

AZ ELSŐ ÜLÉS

A tárgyalás közeledtével - kimondva-kimondatlanul - a vád képviselői körében is egyre nőtt a feszültség. Az amerikai küldöttségen belül ez komoly presztízsharcig fajul t Jackson és Donovan között, mert előbbi el ső­ sorban az írásos dokumentumok tényeire akarta alapozni a vádeljárást, utóbbi viszont úgy vélekedett, hogy nagyszámú tanú felvonultatása nemcsak eredményesebbé, de a nemzetközi megítélés szempon~ából sikeresebbé is tehetné a tárgyalás kimenetelét. Októberben aztán, alig néhány nappal a per kezdete előtt Donovan távozása NÜInbergből nyilvánvalóvá tette, hogya továbbiakban - mint ahogy történt is - Jackson szempontjai érvényesülnek a tárgyalás menetében.

A Katonai Törvényszék a nyitó tárgyaláson

67

N Ü R N B E

R G

946

A bíróság a vádiratot eredetileg október IS-én akarta nyilvánosságra hozni, de Nikitcsenko arról tájékoztatta kollégáit, hogy a vád szovjet képviselői szerint a Szovjetunióban elkövetett náci bűnök még nincsenek kellő­ en kihangsúlyozva és megfelelő érvekkel alátámasztva, ezért kérték, hogy további dokumentumokkal egészíthessék ki az okiratban szereplő tényeket, adatokat. A vádirat benyújtását ezért három nappal, október 18-ra halasztották el, s abban már szerepelt pl. a Katyn-i erdőben elkövetett tömeggyilkosság is, amit a szovjetek a náciknak tulajdonítottak. A testület nyitó ülésére - a szovjeteknek tett ígéretnek megfelelően október 18-án Berlinben, a Kleist park mellett álló, egykori birodalmi fő törvényszék épületében került sor, abban a teremben, ahol Roland Freisler vérbíró (Hitler: "Az én Visinszkijem!") egy évvel korábban halálra ítélte az 1944. júJius 20-i, Hitler-ellenes merénylet összeesküvőit . A vádiratot 24 személy és hat csoport, illetve szervezet ellen nyújtották be. A hetvenegy oldalas, 25 OOO szavas okirat alig több mint két hónappal a Londoni Egyezmény nyilvánosságra hozatala után készült el, s elsősor­ ban alU1ak szabályzatára (statútumára), illetve alUlak is 6. cikkelyére alapozódott, azzal a kiegészítéssel, hogy az angolszászok kérésére, a 6. cikkely a) pontjának kettéosztásával a vádpontok száma - az "összeesküvés búntettével", azaz valamely bűncselekmény szövetségben való kitervelésével négyre bővült. (Az ítéletekben azonban ez a vádpont viszonylag csekély súllyal szerepelt.) A vádiratban ily módon a vádpontok a csoportosításban szerepeltek:

következő

1. Összeesküvés: Ide sorolandók mindazok, akik "vezetői, szervezői, felbujtói és cinkosai voltak egy átfogó terv kidolgozásának és megvalósításának, vagy rész tvevői az alább következő bűntettekre való összeesküvésnek, és felelősek mindazok tetteiért, akik e terv végrehajtásában részt vettek." 2. A béke elleni blíncselekmé1/yek Ide sorolandók: "agresszív háború tervezése, előkészítése, kirobban tása és kiterjesztése, egy olyan háborúé, mely megsértette a nemzetközi szerző­ déseket, megállapodásokat és biztosítékoka t, vagy részvétel egy olyan átfogó tervben, illetve összeesküvésben, melynek az alábbiakban felsoroltak valamelyike volt a célja."

68

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

3. Háborús bűncselekmények Ide sorolandók: "a háborúra vonatkozó törvények és szokások megsértése. Ezek közé tartozik, de nem korlátozódik csak ezekre: a kényszermunkára vagy más célra használt polgári lakosság legyilkolása, sanyargatása és deportálása a megszál1t területeken vagy a megszállt terüle tekről, a szárazföldi vagy tengerészeti erők hadifoglyainak meggyilkolása vagy rossz körülmények közt való őrzése, túszok meggyilkolása, köz- vagy magánvagyon zsákmányolása, városok és falvak felesleges elpusztítása, és minden olyan pusztítás, melyet nem indokol katonai szükségszerűség." 4. Az emberiség elleni blíncselekmények Ide sorolandók: "bármely polgári lakossági csoport meggyilkolása, kiirtása, fogságban tartása, deportálása vagy más embertelen cselekedetek elkövetése velük szemben a háború előtt vagy alatt; vagy politikai, faji vagy vallási alapú meghurcol ás a törvényszék hatáskörébe tartozó bármely bűn ­ tett elkövetésével vagy ilyen bűntettel kapcsolatba hozhatóan, függetlenül attól, hogya tett összhangban állt az elkövetés országában érvényben lévő törvényekkel vagy sem."

A vádlottak és védőik

69

N Ü R N B E R G

946

A vádirat e bűncselekmények elkövetésével - az egyes vádpontok szerint - az alábbi személyeket vádolta: A vádlott neve

1.

2.

3.

4.

vádpont

vádpont

vádpont

vádpont X

X

Martin Borm nnn

X

X

Karl Dönilz

X

X

Hans Frank

X

Wilhel m Frick

X

Hans Fritzsche

X

Walter Funk

X

X

Hermann Göring

X

X

Rudolf Hess

X

X

X

X

Alfred Jod l

X

Ernst Kaltenbrunner

X

X

Védő

Dr. Friedri ch Bergold Dr. Otto Kranz bühler Dr. Alfred Seidl

X

X

X

X

Dr. Otlo Pannenbecker

X

X

Dr. Heinz Fritz

X

X

Dr. Fritz Sauler

X

X

Dr. Otto Stahmer

X

Dr. Alfred Seidl

X

X

Dr. Fra nz Exner

X

X

Dr. Kurt Kauffman

Wilh elm Keitel

X

X

X

X

Dr. Otto Nelte

Kons ta ntin von Neura th

X

X

X

X

Dr. Otto vo n Lüd ingha usen

Franz von Papen

X

X

Erich Raeder

X

X

X

Joachim von Ribbentrop

X

X

X

Dr. Egon Kubuschok Dr. Walter Siemers

X

Dr. Martin Horn

Alfred Rosenberg

X

X

X

X

Dr. Alfred Thoma

Fritz Sauckel

X

X

X

X

Dr. Robert Servatius

Hjalmar Schachl

X

X

Baldur von Schirach

X

X

Dr. Fritz Sauter

Arthur Seyss-Inquart

X

Dr. Gustav Steinbauer

Albert Speer

X

Julius Streicher

X

Dr. Rudolf Dix

X

X

X

X

X

X

Dr. Hans Rachsner

X

Dr . Hans Marx

A vád alá helyezett hat csoport és szervezet között pedig az alábbiak szerepeltek:

a birodalmi kormány, - a náci párt politikai veze tőinek testülete (NSDAP), - a német hadsereg vezérkara és fóparancsoksága (OKW), - az SS és az SD (beleértve a közönséges SS, fegyveres SS, halálfejes SS, az SS rendórezredek, a Reichsführer-SS biztonsági szolgálata), - az SA, - a Gestapo.

70

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

A bíróság nyitó ülése a sajtóhírek és az ezek nyomán kialakult előzetes várakozások ellenére meglepően rövid volt. A bír6ságot elnöklő ikitcsenko előterjesztette a vádiratot, majd ötven perc elteltével elnapolta az ülést, s a következő tárgyalási napot november 20-ára, Nürnbergbe tűzte ki. A vádlottak ez idő alatt élhettek törvény adta jogukkal, tanulmányozhatták a vádiratot, ügyvéde t választhattak maguknak, mint ahogya vád alá helyezett szervezetek és csoportok mellé is kirendeltek - hivatalból- védőket. - A biroda lmi kormányt - Dr. Egon Kubuschock, - a náci párt politikai vezetőinek testületét (N5DAP) - Dr. Robert 5ervatius, - a német hadsereg vezérkarát és f6parancsnokságát (O KW) - Dr. Franz Exner és Dr. Hans La ternser - az 55-t és az 50-t - Dr. Ludwig Babel, Dr. Horst Pelckmann, Dr. Carl Haensel és Dr. Hans Gawlik, - az 5A-t - Dr. Georg Bölun, Dr. Martin Loeffler, - a Gestapót - Dr. Rudolf Merkel védte.

A védők csoportja a per kezdete

előll

71

N Ü R N B E R G

946

A vádirat egy-egy példányát október IS-án délután, a Törvényszék nyitó ülése után egy háromtagú küldöttség - Andrus ezredes mellett brit részről Aireyeave őrnagy és Harold B. Willey őrnagy, a Törvényszék titkárságának tagjai - adta át a vádlottaknak a börtöncellájukban. Gustave M. Gilbert, az amerikai börtönpszichológus ezt követően egyenként felkereste a foglyokat zárkáikban, és arra kérte őket, hogya birtokukban lévő vádiratot írják alá, s egyben röviden véleményezzék is. A különleges dokumentumon szereplő megjegyzések igen árulkodóak: Göring: "Mindig a gJjőztes lesz a bíró, és a vesztes a vádlott." Rudolf Hess: "Nem emlékezem." Joachim von Ribbentrop: "A vád rosszul kiválasztott személyek el/m irányul." Ernst Kaltenbrunner: "Nem érzem magam bl7nösnek semmiféle háborús bűncselekménybe/l. Csupán a kötelességemet teljesítettem, mint hírszerző, és nem vagyok hajlandó Himmler helyett pótszerként szolgálni." Alfred Rosenberg: "Visszautasítom az összeesküvés vádját. Az antiszemita mozgalom védekező jelleg li volt." Hans Frank: "Ezt a pert úgy tekintem, mint Isten akaratából összeült világbíróságot, amelynek az a rendeltetése, hOgJj megvizsgálja és lezá/ja Adolf Hitler sZeHvedést hozó, rettenetes korszakát." Wilhelm Frick: "A vád teljes egészében egy fiktív összeesküvés feltételezésén alapszik." Fritz Sauekel: "Nagyon megrázott engem, hOgJj oly mérhetetlen sZllkadék tátong a koncmtrációs táborokban törté11t szörnyűségek és az eszményi társadalmi közösség közt, melyet, mint hajdani tengerész és mU11kás elképzeltem és létrehozni akartam. " Albert Speer: "A tárgJjalást szükségesnek tartom. Ilyen borzalmas büncselekményekért még egy öllkéllyuralmi rendszer esetében is létezik kollektív felelősség." Hjalmar Schacht: "Egyáltalán nem értem, hOgJj miért Izelyeztek vád alá!" Walter Funk: "Soha életemben nem követtem el tudatosan olyasmit, ami indokot szolgáltatlllltna egy ilyen vádhoz. Amennyiben tévedés vagy a tények nem ismerése révén banössé váltam olyan cselekmények elkövetésében, amelyekkel vádolnak, akkor nem bűn, hanem emberi tragédia súlya nehezedik vállam ra. " Franz von Papen: "A vádat olvasva elszörnyedtem 1. a felelőtlenség miatt, amellyel Németországot belehajszolták a háborúba és a világméreW katasztr6fába; 2. a bal1halmazat miatt, amelyet egyes honfitársa im elkövettek. Ez az utóbbi lélektanilag megmagyarázhatatlan. Úgy hiszem, hogtj elsősorban a vallástalanság és az önkényuralmi rel1dszer évei a bílnösek. Hitler az évek folyamán e két tényező révén lett k6ros hazudozóvá. " 12

v

É G J Á T É K - A

P R E G E D E N S

P E R

Konstantin von Neurath: "Mindig elleneztem, hogy valakire büntetést szabjanak ki anélkül, hogy lehetősége lett volna a védekezésre." Baldur von Schirach: "A második világháború tragédidjának utolsó fe/vonása ez, rem.élem." Juliu s Streicher: "Ez a tárgyalás a világ zsidóságának gtjőzelme." Wilhelm Keitel: "A katona számára a parancs - az parancs." Alfred Jodl: "Sajnálom, hogtj a jogos vádak politikai propagandával vegyülnek." Karl Dönitz: "A vádak egyike sem vonatkozik rám, a legkisebb mértékben sem. Jellegzetes amerikai humor!" Hans Fritzsche: "Minden idók legborzalmasabb vádjai ezek. Csupán egtjvalami lesz még borzalmasabb: az a vád, amelyet a német nép fog emelni azok ellen, akik visszaéltek idealizmusávaJ." A vádlottak közül Erich Raeder nem írta le álláspontját. (Érdekesség: kínos közjátékra és találgatásokra adott okot, hogya titkos iratot zártkörű ismertetése után két nappal már leközölte a Stars and Stripes című amerikai katonai lap, amellyel nemcsak botrányt kava rt a szövetségesek körében, de a bizalmatlanság légkörét is tovább fokozta a perben részt vevő bírák és ügyészek között.)

A T ÁRGYALÁS KEZDETE

A Nemzetközi Katonai Törvényszék 1945. november 20-án kezdte el az érdemi tárgyalást a helyreállított Igazságügyi Palotában, amelynek 600-as számú, nagy tárgyaló termét annak ellenére sikerült teljesen rendbe hozni a per kezdetére, hogy az átalaldtási munkák félidejében a helyiség felújított része nagy robajjal leomlott. Ennek nyomait azonban a tárgyalás kezdetére teljesen eltakarították. A falakat barna tölgyfa burkolat szegélyez te, az ablakokat halványzöld függönyök takarták, a berendezést teljesen kicserélték, és ámyékmentes neonfények gondoskodtak a megfelel ő világításról. A tárgyalás nyitó napján a vádlottak huszonegy fős csapatát a szokásos napirend szerint ébresztették. A foglyok rendbe tették acellájukat, megreggeliz tek, majd visszakapták civil ruháikat, illetve rangjelzés nélküli egyenruhájukat, azokra pedig, akik nem mutatkozhattak az elfogatásukkor viselt ruházatukban, sötétkék öltönyt ad tak. A vádlottak maguk választhatták ki öltözéküket, de Andrus ezredes még arról is tudni akart, hogy milyen mandzsettagombot kívá1Ulak felvelUu. A kivételes alkalomra az elvett nadrágszíjaka t, cipőfűzőket, nyakkendőket is vis szaka p ták, mert a nyilvános73

N Ü R N B E

R G

946

ság előtt kedvező benyomást kellett kelteniük. Ezért valamennyien frissen borotváltan, ápoltan, megnyírva, jól öltözötten jelentek meg a tárgyalóteremben. (Érdekesség: Bár az el6készületek zavartalanul zajlottak, a per kezdetét mégis váratlan incidens zavarta meg. Kaltenbrunnert agyhártyagyulladás tüneteivel szállították kórházba, s fé l ő volt, hogy amennyiben valóban megbetegedett, akkor a pert el kell halasztani, s azokat, akik valamilyen formában érintkeztek vele, karanténba kell zárni Szerencsére a vizsgálatok nem igazolták a gyanút, Kaltenbrunner könnyebb lefolyású agyvérzést kapott, így a tárgyalás a tervek szerint elkezdődhetett.) A foglyokat reggel kilenc órakor sorakoztatták fel, majd a börtönt a bíróság épületével összekötő fedett átjárón átkisérték őke t az Igazságügyi Palota épületébe, ahol kettes-hármas csoportokban, hfttel mentek fel a tárgyalóterem hátsó bejáratához, amely közvetlenül a vádlottak padja mögött nyílt. Miután elfoglalták helyüket, fél tízkor az újságírókat, fotóripor tereket, filmeseket, majd a meghívottakat és vendégeket is beenged ték a terembe.

A tárgvalóterem az

74

első

hetekben zsúfolásig megtelt

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

VI SITORS 'GA SESSION

118 látogató

belépőjegy

A per érdekesebb eseményeiről, fordulatairól az amerikai és a szovjet hadsereg filmes stábja mellett a kereskedelmi hírügynökségek, valamint a Paramount és a Universal filmstúdió forgatócsoportjai is rendszeresen készítettek felvételeket. Így az emberek világszerte figyelemmel kísérhették a tárgyalás mene té t. A stábok nem forgattak mindennap, de a fontos eseményeket, beszédeket, tanúvallomásokat rögzítették. Hasonlóképpen hangszalagra rögzítették csaknem a teljes tárgyalás anyagát. Az eseményról a sajtó is részletesen beszámolt. Az elsó tárgyalási napra 250 újságírót akkreditáltak, akik között olyan ismert személyiségek is megfordultak ürnbergben, mint Louis Aragon, Alfred Döblin, Jan Drda, Ilja Ehrenburg, Konsta ntin Fedin, Janet Flanner, Frantisek Gel, Martha Gellhorn, Ernest Hemingway, Robert Itll1gk, Alfred Kerr, Peter de Mendeissohn, Victoria Ocampo, John Dos Passos, Rebecca West, Borisz Polevoj, Gregor von Rezzori, Gitta Sere ny, William Shirer, John Steinbeck, Elsa Triolet, Nora Waln. (Érdekesség, hogya nyi tó napra csak öt német újságíró kapott akkred itációt, és a későbbiekben is korlátozták a számukat, de közöttük is olyan hírességek bukkantak fel ürnbergben, mint Markus Wolf, Willy Brandt, Erika Mann, Hans Habe vagy Erich Kastner.) A vád lott:tk a padokra felakasztott fülhallgatókon keresztül minden szóról értesülhettek, mert négy nyelven, szinkronban fordították az elhangzó vádira tot (az [BM teclm ikai bravúrjának köszönhetően , Nürnbergben volt a négynyelvű szinkrontolmácsolás világpremierje, amely nélkül valószínűleg a per rendkívül el húzódott, s horribilis összegekbe került volna.). A tolmácsok kül önböző szú,ű lámpák felviJlantásával jelezhették

75

N

Ü R

N B E R G

946

a beszélőnek (pL Fritz Sauekel esetében), hogy lassabban, érthetőbben, tagoltabban (sárga lámpa) beszéljen, vagy ismételjen meg bizonyos részleteket (piros lámpa). Három-három fős teamek dolgoztak így váltóműszak­ ban, s ez a tizenkét tolmács gyakorlatilag végigdolgozta a tárgyalást, hiszen a vádlottaknak, a védőknek, az ügyészeknek, s a tanúknak is folyamatosan fordítaniuk kellett az elhangzó szövegeket. Közülük néhányan - mint Richard W. Sonnenfeldt vagy az Íróként ismertté vált Wolfgang Hildesheimer - később könyvformában is kiadták az emlékeiket, amelyek sajátos szemszögb61 engednek bepillantást a történelmi per hétköznapjaiba. A tárgyalás ideje alatt a teremben nagy létszámú őrszemélyzet is tartózkodott. A bírák személyes biztonságáról, a tárgyalás zavartalan menetéről Andrus ezredesnek kellett gondoskodnia, aki könyvében így emlékezett a per első napjára: "Órákkn/ a tárgyalás kezdete e/áH köriilvetettem az épü/etet. Fegyvert>sekel helyeztem el a tehin, és őröket állítottam n/inden elképzelhető bejárathoz. Az iigyvédeket, újságírókat és /1ézoKet gO/1dosa/1 megmotoztuk, a táskákat killyittattuk, a jegyzettömbiiket átpörgettiik. A tárgya/ótcrembe vezeM utaf válaszfal zárta el, s md/ette egy tiszt I'izsgálta fc/iii az ó'rSZfI11 intézkedésfÍlIl'k helyességét. Amíg a tárgyalóterembe/1 ta rfózkodtll 111 , vállra a/m$zt!lII!ó revo/perfartól hord/am zubbonyom alatt - ez módot adott arra, hogy szükség c:>eté/1 a lehetel legglforsllhhml htJs::l1lílhl1sSI1111 11 .fcg!fPt'rt'lIIcf. ES.llet/ClI lJijrfiil1ti~;:t kiz,é/cI"i'I'L aki-

A tolmacsok váltásban végigdolgozták a tárgyalást

76

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E

R

/lek oldalfegyvere volt, senki sem vihetett be seJrunit a ttírgyalóterembe, amit fegyverként, támadó eszközként vagy arra lehetett volna felhasználni, hogy félbeszakrtsák, megzavmják a bírákat. Embereim fehérre festett botoklll tartottak a kezükben. Ezeket az oldalfef51Jvereket gl/mival bevont sepnínyélbol készftettel, s megfeleltek arra a célra, hogya szökni akaró foglyot vagy a ttíll/adásra készülő nézőt jobb belátásra bírják .... " A bírák tíz órakor egy oldalajtón léptek be a tárgyalóterembe, amikor Charles W. Mays ezredes, a rendfenntartó osztag parancsnoka elkiáltotta magát: - "At/e11tion! Ali rise. The tribl/nal will nowellter ... " ("Figyelem! ÁIIjallak fel! A terembe a bíróság tagjai érkeznek .. . ") A bírói testület tagjai - a négy szövetséges nagyha talmat képviselő négy hadbír6 és helyettesei k - délelőtt 10 óra 3 perckor foglalták el kijelölt helyüket az emelvényen, közülük hatan fekete talárban vol tak, ketten - a két szovjet hadbíró - egyenruhát viseltek. Elő ttük a titkárság tagjai, illetve az ügyészek ül tek, szemben velük, a másik oldalon pedig a védelem tagjai és munkatársaik, akik mögött két sorban a vádlottak következtek, ponto an abban a sorrendben, amilyen sorrend ben a vádira t foglalkozott a személyükkel. A háttérben és oldalt - d íszegyenru hában - amerikai katonai rendőrök álltak, míg a vádlottak padja mellett balra üvegkalitkákban ültek a szinkrontolmácsok. A tárgyalást Sir Geoffrey Lawrence, a bíróság elnöke 10 óra 3 perckor nyitotta meg. Koppintott a kalapácsával, majd belekezdett a beszédébe: "Ez a most kezdődő per egyedülálló az igazság zolgáltattís történetében ... " Az el ő tárgyalási nap a vád iratok felolvasásával folytatódott. Az okíratot a bíróság tagjai - felváltva - két napig olvasták fel. Elsőként Jackson, az Egyesült Államok fővádlója emelkedett szólásra, majd követte ő t a többi fővád ló - sorrendben: Shawcross, de Menthon és Rugyenko. Ki-ki országa képviseletében olvasta fel a vád beszédét, amiket a vádlottak fiilhallga tóval a fejükön - szinkron tolmác olással - hallgattak végig. (Érdeke ég: A vád lottak padján minden ülés helyhez egy fejhallgató és egy beépített kapcsoló tartozott, amelynek elforgatásával a vád lottak beállíthatták azt a nyelvet, amin hallgatni akarták a tolmácsolást.) Jack on vá dirata így k ezdődö tt: "Tis ztelt bíró urak! A törtéllelembell 1110Slllyl1ik Illeg az első per, melya világbéke elleni bili/cselekmények //liatt folyik. Ez n köriill/léHY súlyos felelősségel hárít ránk. Azok a bllnfeftek, melyekllek elttélésére és megbülltetésére törekszünk, olyall előre kisZlÍmítottak, gon oszak és plIsztftóak vallak, hogya civilizáció nem térhet napirel/dre feleltiik, már csak azért sem, mert megi métlődésiiket egyszeníen nem élhetné 17

N Ü

R

N B E R G

946

túl. Az a köriilmény, hogy itt négy nagy nemzet győzelemmel övezve, de ugyanakkor számtalan sérelem által megsebezve mégis megállítja a bosszúállás kezét, és önként nyújtja fogoly ellenségeinknek a jog alapján történő ítélkezést: ez a legjelentősebb cselekedetek egyike, melyekkel valaha is adózott a hatalom az értelemnek ... E pert azonban az a köraImény teszi jelentőssé, hogy az itt ülő foglyok sötét befolyást képviselnek, mely akkor is leselkedni fog még a világban, mikor az ő testiik már porrá változott. A faji gyűlölet, a terror és erőszak, a kihívás és a kegyetlen hatalom élőjelképei ők; a vad nacionalizmllsé és militarizmusé, az ármánykodásé és háborúé, melybe nemzedékről nemzedékre újból és !Íjból beletaszították Európát, leölve férfilakosságot, elpusztítva családi otthonait és megnyomorítva életét, Az itt ülő emberek olyan mértékbe71 azollosították magukat az áLtll/uk kiagyalt filozófiával és az általuk vezetett erőkkel, hogy velük szemben nlÍllden gtjengeség bátorítást jelentene mindazoknak a bűnöknek, melyek a nevükhöz ft7ződnek. A civilizáció nem tűrhet kompromisszumot ezekkel a társadalmi erőkkel; hiszen újra elevenné válhatnának, ha tétovázva bánnánk ezekkel az emberekkel, akikben az említett ero'k egyelőre még tovább élnek .. , Sajnos, a vádként szereplő b1íncselekmények jellege olyan, hogy a győztes országoknak kell vádolniuk és eUtélniük a legyőzött ellenséget. A vádlottak által elkövetett világméretű agresszív cselekedetek következteven alig maradt a világon olylln állam, amely valóbml megőrizte semlegességét. Ennek következtében vagtj a győz­ teseknek kell fte'1kezniük, vllgy magukra a legyőzöttekre kell bízni, hogtj önmllguk felett {télkezzenek. Az első világháború Iltáll meggyőződhettiink arról, hogy ez utóbbi megoldásnak nil1csen értelme. A vádlottak által viselt magas tisztségek, cselekedeteik bűnös volta és az értiik járó megtorlás megnehezíti, hogtj megvonjuk a hlltárt egtjl'észrő/ az igazságos és méltó büntetés, mlÍsrészről az ösztönös bosszú követelése között. Feladatunk, hogy a/1/ennyire emberileg lehetséges, mégis megvonjuk e határvonalaf. Egy piIJanatra sem szabad elfelejteillink, hogya törtéllelem holnap úgtj ítél felettünk, ahogtj mi ezeket az embereket ma elítéljük. Olyml pártatIllnul és olyan megvesztegethetetlen becsületességgel kell teljesítenünk feladatunkat, hogy ez a per a jövő nemzedék számára is példázza: hogyan kell megvalósítani az emberiség igazságosságra való törekvését. Ezek az emberek a legtjőzött országok katonai vezetői közül az elsők, akik ellen a törvény nevében vádat emelnek, s ugyanakkor ők IlZ elsők, akikllek lehetőséget nyújtanak arra, hogy szintén a törvény nevében védekezzenek. Ha józanul nézzük a dolgokat, a Törvényszék Alapokmánya, mely lehetőséget nyújt nekik arra , hogy meghallgassák őket, egyúttal reményük egtjetlen forrása is. Lehet, hogy ezek az emberek, akiknek lelkiismerete nem tiszta, és akiknek egyetlen vágyuk IlZ, hogy megfeledkezzék róluk a világ, nem tartják jótéteménynek a maguk számál'll ezt

78

r

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

a pert. De van lehetőségiik arra, hogtJ védekezzenek: ezt a lehetőséget akkor, mikor hatalmon voltak, még honfitársaiknak is ritkán biztos íto tták. Noha a közve1emény már elítélte cselekedeteiket, nekünk itt mégis abból a feltételezésből kell indulnunk: mindaddig nem bűnösök, amíg be nem bizonyítjuk minden egyes vádlott vétkességét és fele/ősségét az elkövetett bűncse/ekményekben ... " Az elhangzó szöveget a vádlottak írásban már megismerték, és csaknem egy hónapig tanulmányozták is, ezért közülük többen is igen mérsékelt érdeklődést tanúsítottak a vád beszédek íránt. Göríng az első sorban némán, előredől ve, állát a keze fejére támasztva, szenvtelen arccal figyelt. Pedig a per megkezdése előtti este még lelkesedve mesélte dr. Pflücker német börtönorvosnak, hogy mit fog majd csinálni a tárgyalóteremben. "Göring val6ságos extázisba esett, alnikor elmondta, be/épésekor hogyan irányulnak majd rá az összes fényszórók, s hogyan utasítja majd vissza az ellenfél vádjait. .. " A valóságban mindez másképpen alakult. Göringhez hasonlóan a többi vádlott is apátiával hallgatta a monoton szöveget. A Göríng mellett ülő Hess érdeklődése is hamar alábbhagyott. A találkozás feletti örömében közvetlenü l a vádirat felolvasása előtt még azt súgta oda Göríngnek: "Meglátja, ez a szellem világ el fog tűnni, s egtJ hónap múlva ön lesz Németország Fiihrere!", de aztán unatkozni kezdett, s elővett egy börtönkönyvtárból

Jackson vádbeszédet tart

79

N Ü R

N B E R G

946

A vádlottak padja

kikölcsönzött német regényt, amit olvasni kezdett. Egy vidámabb résznéláltalános megdöbbenésre - hangosan fel is nevetett, azután pedig azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy rosszul lett (gyomorgörcsöt kapott), s vissza kellett vinni - engedéllyel - a cellájába. Délután Joachim von Ribbentropot is ki kellett kísérni a tárgyalóteremból, mert a vádlott a vádiratban szereplő borzalmakat hallgatva rosszul lett, s rövid időre az eszméletét is elvesztette. A többiek közül Frick és Fritzsche a vádiratot lapozva követte a felolvasást, míg a nagy többség fülhallgatóval a fején figyelte az eseményeket, a terem közönségét, a különböző szereplőket, s olykor kíváncsian forgatta a kapcsolót, hogy kipróbálja az újdonságnak számító tolmácskészüléket. A tárgyalás ebéd után a délel6ttihez hasonló hangulatban folytatódott, s amikor befejez6dött, a foglyokat az átjárón keresztül visszakísérték a börtönépületbe, ahol újra elvették tőlük a cipőfúzőjüket, a nyakkend6jüket, a szemüvegüket, levettették velük az öltönyüket, az egyenruhájukat, amiket a másnapi ülésre kivasaltak. Eközben az orvosok megállapították, hogy Kaltenbrunner súlyos, de a tárgyalás menetét nem veszélyeztető betegségben szenved. Betegségét az agyhártya bevérzése okozta, amit szakértők szerint a tárgyalás előtti izgalom, a hirtelen vérnyomás-emelkedés is okozhatott. Dr. Kelley börtönpszichiáter már korábban is jelezte feletteseinek, hogy 80

r

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

Kaltenbrunnert agyvérzése után tolókocsiban mozgatták

a tárgyalás közeledtével Kaltenbrunner idegállapota egyre labilisabbá, hisztérikusabbá válik. "A legkisebb súrlódásm sírva fakad. Brutális típus. Kemény és kegyetlen, amíg hatalom van a kezében, de nyöszörög és siránkozik, am ikor nincs." Ez hétköznapi nyelvre lefordítva azt jelentette, hogy az az ember, aki évekig milliókat terrorizált, most belebetegedett az állan dó szorongásba, félelembe. Helyét csak ké t hét múltán foglalta el a vádlottak padján, de a tárgyalás légköre továbbra is annyira megviselte, hogy rohama megismétlődö tt, és újra kórházba kellett szállítani.

AKIK HIÁNYOZTAK A VÁDLOTTAK PADJÁRÓl A vádirat eredetileg huszonnégy vádlott nevét sorolta fel, de a vádlottak padján a tárgyalás megkezdésekor csak huszonegyen ültek. A NÜInbergbe szállított Robert Ley azért nem jelent meg a bíróság előtt, mert a vádirat kézhezvétele u tán, 1945. október 25-én cellájában öngyilkosságot követett el, fela kasztotta magát a WC-Iehúzóra. A 75 éves Gustav Krupp von Bohlen und Halbach esetében a vádlott egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy megjelenjen a tárgyaláson . Krupp az au sztriai Werfenben kapta kézhez a vádiratot, s véd ője kérelmet 81

N ti

R

N B E R G

946

terjesztett a bíróság elé, amelyben azt állította, hogy védence egészségi okok miatt alkalmatlan a perben való részvételre, egyúttal arra kérte a Törvényszéket, hogy távollétében se ítélkezzenek feleUe, Gustav Kruppot a britek javaslatára vették fel a vádlottak listájára, de hamar kiderült, hogy a 75 éves gyáros - akinek neve összeforrott a hadiiparral, a rabszolgamunkával, és Hitler pénzelésében, támogatásában is nagy szerepe volt halálosan beteg. Háziorvosa, Dr. Otto Gerke szerint 1945 őszén már nem volt abban az állapotban, hogy megjelenhessen a bíróság előtt, s ezt november 4-én beadványban is tanúsította. Állítása szerint Kruppot 1942-43-ban két szélütés érte, aminek következtében nem tudott beszélni, s képtelen volt összefüggésében megérteni azt, amit mondtak neki. A bíróság a védelem beadványának ellenőrzésére november 5-én katonai orvos szakértőkből álló bizottságo t jelölt ki, amelyet utasított, hogy a lehető legsürgősebben vizsgálják meg a vádlott állapotát. A hattagú, nemzetközi orvoscsoport (tagjai: R. R. Tunbridge, René Piedelévre, Nikolas Kursakov, Eugen Sepp, Eugen Krasnuskin, Bertram Schaffner) november 6-án látogatta meg Kruppot a betegágyimál, majd jelentésében leszögez te, hogya vádlott jelenlegi szellemi állapotában valóban alkalmatlan bírósági eljárásban való részvételre. Testi állapota pedig olyan rossz, hogy szállítása akár életveszélybe is sodorhatná. A bizottság ve7-etője, Harry Phillimore ezredes azt jelentette az amerikai külügyminisztériumnak, hogy Gustav Krupp "élőhalott", a család már előkésútette a temetésre a ruháját, felolvasták a végakaratát, bármelyik nap elköltözhet az árnyékviJágból (Érdekesség: Guslav Krupp csak 1950-ben halt meg.) A jelentést a Törvényszék tudomásul vette, ám a szövetségesek mindenképpen szerették volna a vádlottak padjára ültetni a Krupp-család valamelyik tagját - ebben az amerikaiak, a franciák és a szovjetek véleménye megegyezett - e7,ért Jackson november 12-én írásban indítványozta, hogy Krupp helyett fiát, az amerikai őrizetben lévő Alfriedet ültessék a vádlottak padjára. Jacbonnak erre a kérlelhetetlenségre minden oka megvolt, mert 1945. szeptember elsején a Krupp-család villájában megtartott házkutatás alkalmával a szövetségesek csaknem egy tonnányi dokumentumot foglaltak le, s ezek az iratok alkalmasak voltak arra - többek között hetvenezer lengyel, magyar, szovjet, cseh, román, olasz rabszolgamunkás halálra dolgoztatásáért -, hogya család más tagjait is bíróság elé állítsák. Az egyik francia ügyész, Charles Dubost ugyanakkor azt javasolta, hogy Krupp távollétében inkább feleségét, Berthát vonják be a perbe, akinek a személye (neve) a franciák szemében a háború szimbóluma volt. (Az első

82

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

világháborúban ugyanis a németek a "Dicke Berthe" -nek nevezett nagy kaliberű löveggellőtték Párizst.) A felvetésére azonban az egyik brit kolléga, Sir David MaxvelI Fyfe visszakérdezett: - "Mit szó/Ha a világ, ha az öreg hölgyet felhúznánk egJj akasztófára?" Mire Dubost azt felelte: - ,,1793-ban Marie Antoinette-et is lefejeztük, s ezt a továbbiakban senki sem vette rossz néven." Brit részről azonban a francia álláspontot a továbbiakban sem osztották, és amikor a vád képviselői mégis a bíróság elé terjesztették közös javaslattIkat, miszerint Alfried Kruppot kellene az apa helyébe lehetne ültetni, Sir Lawrence Gustav Krupp főbíró szintén megkérdezte az előterjeszt6 Charles Dubost: " Valóban komolyan gondolja, hogya bfróság az Ön felszólítására a vádiratban egy !levet majd egy másikkal helyettesít?" Dubost egy pillanatra elgondolkozott, megrázta a fejé t, s ezzel a Krupp-ügy végleg lekerült a napirendről. A Törvényszék indoklás nélkül utasította el a vádhatóság Alfried Krupp perbevonására vonatkozó kéreimét. (Érdekesség: Alfried Kruppot évekkel később, 1948-ban helyezte vád alá egy másik bíróság, így az ő neve 1945-ben nem került fel a háborús bűnösök listájára. Az apjáé viszont igen, mert egy adminisztratív hiba folytán neve szerepelt a vád lottak névsorát ismertető sajtóközleményben annak ellenére, hogya Törvényszék úgy döntött, perbe fogására nem kerül sor.) Martin Bonnann ugyancsak szerepelt a vádlottak listáján, de mégsem volt jelen a tárgyalóteremben. Vele kapcsola tban a per előkészítésekor, de még a tárgyalás nyitó napján csupán bizonytalan hírek, információk, feltételezések álltak a Törvényszék rendelkezésére. Bormannak ugya n halállúrét költötték, de mivel erre vonatkozóan nem álltak meggyőző, közvetlen bizonyítékok a bíróság rendelkezésére, ugyanakkor elmenekülésével kapcsolatban is számos, e ll en őrizetlen hír keringett Németországban és Európában, ezért a bírák úgy döntöttek, hogy távollétében is lefoly tatják ellene az eljárást. A vádirat végleges megfogalma zása idején problémásnak mutatkozott még Rudolf Hess személye is, akinek egészségi állapotáról megoszlottak a vélemények, mert különös viselkedésével és magatartásával már a bör83

N

Ü R

N

B

E

R

G

9

4

6

tönben felhivta magára a figyelmet. A tárgyalás megkezdése elő tt határozottan azt állította, hogy amnéziában (emlékezetkieséses tudatzavarban) szenved, ezért nem emlékszik vissza semmilyen részletre, tényre a korábbi tevékenységével kapcsolatosan, s ennek megfelelően viselkedett a börtönben, majd a tárgyalóteremben is. A Törvényszék ezért Hess elmeállapotának vizsgálatára amerikai, szovjet, brit és francia psz i chiáterekből álló szakértő bizottságot rendelt ki, akik igen eltérő szakvéleményt ad tak, aminek alapján Hess védője a vádlott elleni eljárás felfuggesztését javasolta. Beadványának, illetve a szakértői vizsgálatoknak a mérlegelésére végül nem került sor, mert Hess 1945. november 30-án, első törvényszéki meghallgatásakor váratlanul azt állította, hogy "em le'kezőtehetségem rendben van. Csupán taktikai okból színleJtem az emlékezetvesztést. Csak koncentrálókészségem csökkent, de ez nem akadályozza, hogy követni tudjam a tárgtJalás menetét, kérdéseket intézzek a tanúkhoz, vagy magam is válaszoljak a kérdésekre." Perbe fogásának tehát nem vol t akadálya, ezért a továbbiakban Hess is " teljes értékű." vádlottként ülte végig a tárgyalási napokat.

HÉTKÖZNAPOK A B ÖR T ÖNBEN

Albert Speer leírásából tudjuk (akit a többieknél később szállítottak N ürnbergbe), hogya tárgyalási óráktól eltekintve a foglyok igen mostoha körülmények között pergették napjaikat a nürnbergi börtön falai között. Spártaian berendezett, 2,5 x 4 méteres betonkalitkákban laktak, amelyeket rendkívül puritánul rendeztek be. "EgtJ falhoz erős(fe tt priccs (a cellák egyszemélyesek voltak), mocskos, évek óta nem tisztított mafraccal, gyapjlítakar6, egy lavór, egy étkezésre szolgáló bádogedény, egy kanál, egtJ tekercs WC-papír és egy beépített, vízöblítéses WC" - ennyi ből állt a berendezés. Kezdetben tehát még asztal és szék sem szolgálta a foglyok kényeimét (ezeket a berendezési tárgyakat csak a börtönviszonyok konszolidálódása után kapták meg), ruhájukat, személyes holmijukat pedig a padlón kellett elhelyezni. Ezeket a cellákat a háború alatt nem használták, ezért meglehetősen leromlott, elhanyagolt állapotban voltak. Az ablakok nem záródtak rendesen, az üvegeket sok helyen papundekli pótolta. Ennek következtében a helyiségben az őszi hónapoktól kezdve már meglehetősen hideg volt, amihez még az állandó huzat is társult. A mocskos falakról potyogott a nedves vakolat. A WC-k rendszeresen elromlottak, s gyakran elviselhetetlen búz terjengett a cellákban és a folyosón. 84

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E

R

A vádlottak celláját puritánul rendezték be

A vissza emlékezések ből tudjuk, hogy a 18-20 éves, tapasztalatlan, fiatal, hazavágyó ka tonákból álló őrség tagjainak egy része nem volt tekintettel a foglyokra, de atrocitásokra, kegyetlenkedésekre nem kerül t sor. Többnyire hangosan szidták a nácikat, éjszaka gyakran énekeltek, fütyültek a folyosón, a kezük ügyében lévő, önvédelem re szolgáló gumibottal ritmikusan ütötték az ajtót, miközben mindenfélét kiabáltak a "bűnösökre". Von Schirach írja emlékirataiban, hogy az őrszemélyzet magatartását a parancsnokság egyes tagjainak viselkedése is táplálta. Egy alkalommal például szemtanúja volt, amikor ebédosztáskor Andrus is megjelent, s botjával a foglyokra mutatva, közölte: "Itt láthatják a német gengsztereket." Voltak viszont olyanok is, akik nem titkolt szimpátiát éreztek mindenekelőtt Göring iránt, s ez a különleges helyzet később Göring öngyilkossága alkalmával érdekes feltételezéseket vetett fel. Egy idő után divat lett az őrség tagjai körében, hogyautogramot gyűj tsenek a foglyoktól, amit igen közvetlenül tettek meg. "Te hamarosan lógn;, ide neved a papírra, hogy én Amerika mutassam szuvenír .. ." Később, amikor feketék és részben lengyelek vették át az 6rszolgálatot, akkor ez a fi atalos lendület alábbhagyott, s a börtönben konszolidálódtak a viszonyok.

85

N Ü R

N B E R G

9

4

6

A foglyok hétköznapjai - a tárgyalásokat leszámítva - meglehetősen egyformán teltek. Reggel hat órakor, az őrségváltással egy időben ébresztették fel őket. A német hadifogoly börtönmunkások néhány perc múlva az ajtók felső részébe vágott nyíláson keresztül hideg vizet nyújtottak be nekik, amiben tisztálkodtak, fogat mostak. Aztán beágyaztak, rendbe hozták a cellájukat, s várták a reggelit, amit hét órakor adtak be. Az alumínium katonai csajkában rendszerint tésztafélét, marmeládét, feke te kenyeret vagy kétszersültet kap tak, mellé egy kanalat, és hozzá fületlen bádogbögrében pótkávét. Az edényeket fél óra múltán szed ték össze, és az őrök előtt precízen elszámol tak minden egyes darabba I. Az ajtónyílásokon ezt követően a takarításhoz szükséges seprút és felmosórongyot nyújtottak be, mert mindegyik fogoly maga felelt nemcsak a zárka rendjéért, de a tisztaságáért is. Ezt követően délelőtt a foglyok már szabadon oszthatták be az idejüket: olvashattak, levelet írhattak vagy a perrel kapcsolatos ügyeikkel (pl. védekezésük megfogalmazásával) fogla latoskodtak. A délelőtt folyamán kaptak még egy bögre friss vizet, vagy ha a zárkában csökkent a hőmérsék­ let, akkor egy bögre forró kávét.

A foglyok ebédje Nürnbergben

86

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

Dr. Pflűcker és dr. Hoch. a börtön német orvosa és fogorvosa

A foglyoknak kezdetben naponta 1200 kalória élelmiszer járt, ami megegyezett egy német polgár fejadagjával. Később azonban felemelték az adagokat, mert a foglyok túlságosan legyengült testi állapota veszélyeztethette volna a kihallgatások menetét. (Érdekesség: A részlegben őrzött 67 fogoly közül a mostoha viszonyok következtében 62-en négy hét alatt átlag két és fél kilót fogytak, de volt olyan is, aki hat kilót adott le. Az állandó éhezés és a nehezen elviselhető nyirkos hideg testileg és szellemileg is megviselte a cellák lakóit. Nagyon sokan állandó fáradtságra panaszkodtak, s nehezen htdtak koncentrálni a védekezésükre.) A foglyoknak tilos volt bárki vel még a borotválást, hajvágást végző borbéllyal is - beszélgetniük. Uyen alkalmakkor az őr a közvetlen közelükben készenlétben állt, hogy azonnal közbeléphessen, ha megsértik a szabályzatot vagy öngyilkosságra utaló jelet lát. A foglyok egészségével kapcsolatos teendőket a szintén hadifogoly dr. Ludwig Pflücker német börtönorvos és dr. Heinz Hoch fogorvos látta el (utóbbi csak fogat húzott). Előbbi napjában egyszer rendelt, az őrök ilyenkor átkísérték a pácienst a rendelőjébe, ahollezajlottak a vizsgálatok, majd a felírt gyógyszereket meghatározott időpontban maga az orvos vitte ki a beteg cellájába.

87

N Ü R

N B E R G

9

4

B

A foglyokat naponta testmozgás is megillette. Az őrök kíséretében levonulhattak a börtönudvarra, ahol libasorban körbe-körbesétáltak, de nem beszélhettek egymással, s öt méteren belül meg sem közelíthették egymást. Ha valamelyik fogoly könyvet akart kikölcsönözni a könyvtárból, akkor ezt előre kellett jeleznie, s a megadott időpontban egy őr kíséretében maga mehetett érte. Kívánságra minden fogoly kapott egy Bibliát, az egyéb könyveket pedig egy lista alapján lehetett kiválasztani. Ezzel a lehetőséggel többen is éltek, lnint ahogya sakk-készleteket vagy a passziánszhoz szükséges kártyapaklikat is gyakran igénybe vették. A napirendhez tartozott továbbá Andrus ezredes látogatása is, aki napjában egyszer megjelent a zárkákban, s meghallgatta a panaszaikat, észrevételeiket, valamint átvette a kérelmeket. Az ebédet, amely általában híg levesből, s valamilyen húsból, főzelék­ ből és kenyérből állt, délben szolgálták fel. A foglyok ezt követően ismét olvashattak, fekhettek, levelet írhattak. Levélpapír és ceruza korlátlanul állt rendelkezésükre, de este hatkor, vacsora e l őtt összeszedték tőlük a tollat, ceruzát, szemüveget. Az elküldött levelek és postai lapok számát szintén szigorúan szabályozták. A foglyok csak kéthetente írhattak levelet a hozzátartozóknak: 18 sort, előírásos betúformában, e célra használt formanyomtatványon. "OdakintrőI" viszont tetszőleges számban kapha ttak leveleket, amelyek azonban csak 2-3 hét elteltével, s ellenőrizve jutottak el a zárkákig. Amennyiben tartalmuk nem felelt meg a kívánalmaknak, a leveleket viszszaküldték a feladónak. Az újságok, folyóiratok fogadását is tiltotta a cenzúra, de csomagokat és egyéb küldeményeket sem továbbítottak a foglyoknak. ny módon - a beszélőket leszámítva - gyakorlatilag teljesen elzárták őket a külvilágtól. Nem beszélhettek senkivel, nem kaptak híreket, kéréseiket rendszerint indoklás nélkül elutasították. Sem a Vöröskereszt, sem pedig a YMCA nem járhatott közben az érdekükben. Még a szemüveg eket vagy az orvos által szükségesnek ítélt hallókészülékeket is elkoboz ták. Előfordult, hogya gyenge világításra, a rossz látási viszonyokra hivatkozással (amely nem tette lehetővé pl. a per dokurnentumainak olvasását) a foglyok kéreImeket írtak a börtönparancsnoknak, de Andrus ezeket a kérelmeket áthúzta vagy "Shit" ("Leszarva!") felirattal szignálva ad acta tette. A cellákban 21.30-ig volt világítás, majd a lámpaoltás után tompított fénynyel, a cellán kívülről világították meg az alvókat. A foglyok reggellavórból tisztálkodhattak, s hetente egyszer zul1anyozhattak, de nem volt meleg víz, és a börtönszemélyzet a tisztálkodószerekkel is mostohán bánt. Visszaemlékezések szerint a zuhanyozás, amilyen jó móka volt az őrségnek C,mak snell") olyan tortúra volt a sebesülteknek, 88

v

É

G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E R

betegeknek, öregeknek. A zuhanyozásra ugyanis egy, a szappanozásra szintén egy, az öblítés re ugyancsak egy perce t adtak, ezért a foglyok már menetközben vetkóztek, futólépésben mentek a zuhany alá (6-8 ember egy rózsa alá), s lökdösődés közepette próbálták letisztítani magukról a habot. A börtön ellátásával is komoly gondok voltak. Az élelmezést még csakcsak megoldották, de dohányárut, borotvapengét, fogkrémet rendszertelenül és kis mennyiségben szállítottak. Szappant például csak orvos írhatott fel, borotvaszappanról pedig szó sem lehetett. Hasonlóképpen hiányos volt a ruházati ellátás. A foglyoknak csak egy ingük volt, saugusztustól októberig mindössze kétszer válthattak fehérneműI. A foglyok állapotát pszichiáterek és pszichológusok is folyamatosan ellenőrizték, mert a vádlottak jelentős része - átszállítását követően Nürnbergben jelentősen lefogyott, és komoly idegi problémákkal küzdött. Néhány hét elteltével aztán a bezártság, a puritán börtönviszonyok, a mos-

Gi Ibe rt bö rtön pszi ello I6g us a vAd Iottakka I bHZé Igat

8S

N Ü R

N B E R G

946

toha, megaiázó körülmények még inkább aggasztóvá tették az állapotukat, mert a korábban teljhatalmú, élet-halál felett rendelkező katonák, politikusok, parancsnokok, vezető tisztségviselők számára nehéz volt megszokni a rabsággal járó kiszolgáltatottságot, megaláztatást. A fogság testileg-lelkileg megtörte a korábban más bánáshoz szokott, s ennek megfelelően gondolkodó, ellentmondást nem tűrő embereket, akik nemcsak az új életformájukból fakadó pszichés terhekkel küzdöttek, de annak gondolatát is szokniuk kellett, hogy a tárgyalás előrehaladásával- még ha jelképesen isegyre inkább szorul a hurok a nyakuk körül. Rebecca West újságíró, aki jelen volt a tárgyalás kezdetén, meg is lepődött a volt náci vezetők megjelenésén, viselkedésén. Szerinte többségüknek - a korábbi viselkedésükhöz képest - már nem volt tartása, és több esetben egyáltalán nem a helyzet komolyságához, vagy a hely szelleméhez méltóan viselkedtek. A foglyok romló pszichikai állapotá val a börlön vezetése is tisztában volt, ezért napközben több börtönpszichológus és börtönpszichiáter (William H. Dunn, Douglas M. Kelley, Gustave M. Gilbert, Richard Worthington) beszélgetett, foglalkomtt il vádlottakkal, akiket nemesak a kiha liga tószobákban, a tárgyalóteremben, de a celláikban is figyeltek. A pszichiátereknek rendkívül fontos feladatuk volt, mert egyrészt fontos információkhoz jutottak a beszélgetések alkalmával (véleményüket a vád képviselői is figyelembe vették), másrészt nekik kellett a foglyokat jó elme- és kedélyállapotban tartani, s időről időre kivezetni a rájuk törő pszichotikus, depressziós állapotokból. Néhány vádlott - Ribbentrop, Sauckel- kifejezetten szenvedtek a börtönpszichózistól, mások, mint Hess, megjátszották az elmehábo rod otta t, ismét másokat (Funk) pszichoszomatikus betegségek gyötörtek, különösen azután, hogya per során olyan tényekkel szembesültek, amelyeket képtelenek voltak feldolgozni. A náci háborús főbűnösökkel fogságuk idején többféle tesztet is kéSZÍtettek, s valamennyiüket kikérdezték a múltjllkra, a cselekedeteikre, a nézeteikre vonatkozóan is. Gilbert nem sokkal a foglyok Nürnbergbe szállítása után, Dllnn pedig a per vége felé folytatta le vizsgálatait. Az eredményeket és megfigyeléseket aztán titkos jelentésben Andrus, illetve a felsőbb parancsnokság rendelkezésére bocsátották, hogy ezzel is segítsék a tárgyalás lefolytatását, a reális ítéletek megszületését (Gilbert a feljegyzései alapján könyvet is publibIt, amely magyarul is megjelent.) Külön érdekessége volt a vizsgálatoknak, hogy valamennyi fogollyal elkészítették a Roscharch-tesztet, Gilbert pedig felmérte az intelligendaszint jüket. Az utóbbi eredménye: 90

v

É G J

Á T

t

K

év Martin Bormann Karl Dönitz Hans Frank Wilhelm Frick Hans Fritzsche Walter Funk Hermann Göring Rudolf Hess Alfred Jodl Ernst Kaltenbrunner Wilhelm Keitel Konstantin von Neurath Franz von Papen Erich Raeder Joachim von Ribbentrop Alfred Rosenberg Fritz Sauckel, O'Collnor Hjalmar Schacht Baldur von Schirach Arthur Seyss-Inquart Albert Speer Julius Streicher

-

A

P R E C E D E N S

P E R

Születési

A halál

idő

időpont ja

Intelligenciahányados (IQ)

1900 1891 1900 1877 1900 1890 1893 1894 1890 1903 1882 1873 1879 1876 ]893 1893 1894 1877 1907 1892 1905 1885

1945 1980 1946 1946 1953 1960 1946 1987 1946 1946 1946 1956 1969 1960 1946 1946 1946 1970 1974 1946 1981 1946

138 130 124 130 124 138 120 127 113 129 123 134 134 129 127 118 143 130 141 128 106

A tárgyalás előrehaladtával egyre nehezebb feladat várt a börtöni elkéakik közül Henry Gerecke főkáplán, lutheránus lelkész Göring, Ribbe~trop, Keitel, Frick, Funk, Schacht, Dönitz, Raeder, Schirach, Sauckel, Speer, Neurath és Fritzsche, Sixtus O'Connor páter pedig a katolikus Kaltenbrunner, Frank, Papen és Seyss-Inquart lelki üdvét gondozta. A többi fóvádlott - Hess, Rosenberg, Streicher és Jodl - felekezeten kívülinek mondta magát, s nem vette igénybe a lelkészek szolgáltatásait. Ám amikor eljött az utolsó éjszaka, az ítélet órája, gyakorlatilag mindegyik náci kért lelki vigaszt, s a papok valamennyiüket elkísérték az akasztófa alá. 'A két pap a tárgyalás ideje alatt is csaknem mindennap találkozott a foglyokkal. Szabályos időközönként istentiszteletet is tartottak egy kápolnává alakított kettős cellában, ahol az úrvacsorát is kiszolgáltatták azoknak, akik ezt kérték. Gerecke feljegyzése szerint a tizenöt lutheránus vallású szek~eis,

91

N Ü R N B E R G

946

vádlott közül tizenhárman rendszeresen részt vettek a heti istentiszteleten. oA tizenháromb6/ tizenketten jeiét adták annak, hogy elfogadják a keresztény hitet. A tizenkettőbo1 heten a szentírásnak megfelelő, szigorú önvizsgálat után magukhoz vették az úrvacsorát."

A " FAIR " TÁRGYA LÁS

A vádirat felolvasását az ügyész ek november 21-én fejezték be, s mivel a tárgyalást az amerikai büntetóperek fo rga tókönyve szerint tervezték meg és bonyolították le, ez azt jelentette, hogy ezt követően mindegyik vádlottat külön-külön megkérdezték, bűnösnek érzi-e magát vagy sem. A kérdésre csaknem valamermyien a következő rövid választ adták: "nem bűnös". Göring megpróbál t ugyan egy nyilatkozatot felolvasni, de ehhez nem jámlt hozzá a bíróság. Jackson így átadhatta a vádiratot a bíróságnak, s megkezdődött a tárgyalás, amely ugyancsak az amerikai jogrendi eljárást követte: az ügyészek bizonyítékaik felsorakoztatása mellett keresztkérdésekkel próbálták meg a vádlottakat sarokba szorítani, vallomásra bírni. A vádlottak bűnösségének bizonyítása Jackson elképzeléseit követve elsőso rban az írásbeli dokumentumokra épült. Miután a szövetséges csapatok német területre érkeztek, az erre kijelölt speciáhs egységek megkezdték a fellel h ető iratok, irattárak összegyűjtését, amelyeket az un. dokumen-

A szövetségesek hatalmas

92

mennyiségű

dokumentumot

gyűjtötte k

össze

v

É

G J Á T

É

K - A

P R E c E D E N S

P E R

tumközpontokba szállítottak, ahol módszeresen megkezdődött átvizsgálásuk, leltározásuk. A mintegy 1100 tonnára tehető irattömeget júliustól kezdve több tuca t titkársági alkalmazott válogatta szét, akik a vád céljainak megfel elő iratanyagot elkülönítették. Az eJ őkészü le tek során összesen 5330, a per során bizonyítékul felhasználható iratanyagot választottak ki, majd ezeket három nyelvre (angol, német, orosz) lefordították, s ezek egy részét a tárgyalás során fel is olvasták.

A tárgyalást néha a vádlottak is unták

Keitel cigarettaszünet közben

A tárgyalás az el ső napok izgalmai, s a média kiemelt figyelme után többnyire eseménytelenül zajlott, s ha nem történt valami szokatlan, ami a napi rutint megváltoztatta volna, akkor napról napra csendben folytatódott tovább. A kihallgatások reggeltől délig tartottak, aztán ebédszünetet rendeltek el. Az épület felső emeletén osztották ki az ebédet. Délu tán 14-től 17 óráig ismét kihallgatások következtek, majd a vádlottakat visszavezették a cellájukba, s a börtönben 21 óráig még tanácskozhattak védőikkel az erre a célra berendezett helyiségekben. Szombaton és vasárnap a Ka tonai Törvényszék nem ülésezett, ami lehető vé tette, hogy a vádlottak alaposabban is felkészüljenek a következő héten várható eseményekre. Hans Fritzsche írta később a hétköznapi tárgyalások menetéről : "Az, aki belépett a tárgyalóterembe, látott egy csomó embert, akik csendben, visszafogottan viselkedve ültek. Valahol valaki beszélt, de a felkészületlen látogató gyakorlatilag seInInit nem értett a .látottakból-hallottakbóJ. Jobb esetben látott egy halk színpadi előadást, meglepően csekély cselekméll1lyel .. .Csak ha valaki feltette a fejhalIgatót, akkor észlelte, hoSt; itt történik valami. A n1indenkori beszélő olyan halkan szólt, hogya szomszédja is alig értette." A p er előrehaladtával a tolmácsok sem min-

93

N Ü R N B E

R G

946

den esetben követték az eseményeket, s egy idő után a vádlottakon, s a bírákon is mutatkoztak a fásultság jelei. A vádlottak közül többen is levették, vagy teljesen mellőz ték a fejhalIgatót, többen olvastak, mások beszélgettek, de voltak olyanok is, akik elaludtak. Őket az őrök csak akkor ébresztették fel, amikor máI túlságosan hangosan horkoltak. A per menetének egyhangúsága olykor a bírókat is fárasz totta. Lawrence elnök egyszer az alábbi szöveggel küldött cetli t a bíróságj titkárnak: "Hogy van papi? On is ugyanúgy unatkozik ott lent, ahogy én itt fent?" Lawrence helyettese, Sir orn1an Birkett pedig egy levélkében a következőket írta barátjának, Francis Biddle-nek, az amerikai hadbírónak: " A tudatom fél négyre elfárad, Amikor már núnden magába fordul, Szerencsére nálad vár rám Fél hétkor egy jó ita!."

A bírósági e rőviszo nyokra és a bírók hozzáállására jellemző, hogya tárgyalás ideje alatt a két frru1cia bíró egyetlen szót sem szólt, s Nikitcsenko, illetve Vo1cskov is csupán két hosszabb beszédet tartott. A tárgyalásról egyébként a sza kértők utólag azt állapították meg, hogy az előzetes elvi megállapodásokat betartva, "fair" volt. A megalapozatlan vádpontokat ejtették, a vádlottak szabadon és hosszan beszélhettek, sok

Nácik egymás közl

94

v

É G J

Á T É K -

A

P R E C E D E N S

P

E R

esélyük azonban nem lehetett a felmentő vagy méltányos ítéletre, hiszen tanúk sora és dokwnentwnok tömege bizonyította közvetve vagy közvetlenül, hogy valóban főbűn ösök a nekik tulajdonított vádpontokban. A perben megfogalmazott vádakat az ügyész eknek kellően sikerült dokumentálni, hiszen a Gestapo aktái kivételével (ezek valósz ínűleg Moszkvába kerültek) a szövetségesek megtaláIták - bányákban, magánosoknál, elrejtett archívumokban - az ehhez szükséges iratokat, dokwnentwnokat, s mintegy harmincmillió oldal átvizsgálása után csatolták be a kb. százezer dokumentumot a tá rgyalás hoz. Az más kérdés, hogya perben említett borzalmak többsége korábban nemcsak a világ közvéleménye, de a németek, ső t részben még a vádlottak egy része előtt is ismeretlen maradt, mert a bű­ nöket "Geheime Reichsache" vagy "Geheirne Kommandosache" címszó alatt követték és titkolták el. Ez a magyarázata, hogy néhány - elsősorban vizuális dokwnentwn valósággal sokkolta a tárgyalóterem közönségét, de a vádlottak többségét is. Schacht és Papen ebédel

TANÚK ÉS BIZONVíTÉKOK

A Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt az egyéni vád lottak ügyében a vád részéről 33, a védelem részéről 61 személy tett tanúvallomást. A védelem becsatolt további 143 írásos nyilatkozatot is. A Törvényszék által megbízott bíró a vád alá helyezett ha t szervezet ügyében - jórészt a védelem indítványára - 101 tanút hallgatott ki, és 1809 megerősített írásbeli tanúvallomást szerzett be. Maga a Törvényszék a szervezetek ügyében még 22 tanút hallgatott ki, és minden egyes szervezetre vonatkozóan külön-külön is aláírások ezreivel ellátott tanúsítványokat olvastatott fel. A vádhatóság a vádakat rengeteg okirattal is igyekezett alátámasztani . Ezek olyan dokumentumok voltak, amelyeket a szövetséges csapatok német katonai s~olgálati helyeken, kormányépületekben vagy egyéb hivatalokban találtak meg. Sok dokwnentumra bukkantak sóbányában, fö ldbe ásva, falak mögé rejtve, tóba rejtve, általában olyan helyeken, melyeket a nácik a felfedezés elől biztosítottnak véltek. élőszóval

95

N Ü R N B E R G

9

4

6

A fővádlók tanácsadói asztaloknál helyezkedtek el

Az írásos dokumentumok kevésbé, a képi vagy szóbeli " tanúvallomások, d okumen tumok viszont annál inkább befolyásolták a tárgyalás menetét. Ilyen momentumok a per során többször is előfordultak. Az első, mindenkit megrázó eseményre november 29-én került sor, anlikor a Náci koncentrációs táborok cÍll1ű filmet mutatták be, amelyet a szövetségesek a táborok felszabadításakor készítettek, illetve egyes részeit az üSS arcllivumából kerítették elő. A film a Buchenwaldban, BergenBelsenben, Dachauban látott szörnyűségeket mutatta be, azt az állapotot, amit ezekben a haláltáborokban a felszabadító amerikai és brit csapatok találtak. A látottak döbbenetet és felháborodást keltettek a tárgyalóteremben. Számos vád lott került sokkos állapotba attól, amit látott, mások viszont láthatóan una tkoztak, vagy igyekeztek közömbösnek mutatkozni. A vetítés után Alfred Jodl ezt írta feleségének: "Ezek a tények alkotják azt a borzalmas örökséget, amit a nemzetiszocialista rezsim a német népre hátrahagyott. Ez sokkal rettenetesebb, núnt a német városok szétrombolása. A romok egtj létezéséért küzdő nép számára tiszteletreméltó sebek lehetnek. Ez a szégyen azonban bemocskol núndent, a fiatalságunk lelkesedését, az egész hadsereget, a Führert. Én már kifejtettem, hogy milyen fervszeníen csaptak be bennünket ebbe az irányba . Az a vád, hogy mi nJinderr& tudtunk, hamis. Én egy ilyen tudatot egy napig sem bfrtam volna elviselni."

96

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

A film látványa több más vádlotta t is felkavart. Utána Hess, Rosenberg és Streicher kivételével valamennyien részt vettek a börtönkápolnában rendezett vasárnapi istentiszteleten, hogy könnyítsenek háborgó lelkiismeretükön. Néhányuk fejében az öngyilkosság gondolata is megfordult, s bár az ellenőrzések alkalmával találtak öngyilkosság elkövetésére alkalmas tárgyakat, a gondolattól a tettig egyik vádlott sem jutott el. December 13-án újabb sokkhatás érte a bíróságot, a vád lottakat és a közönséget, amikor a vád a Buchenwaldban talált bizonyítékokat mutatta be, köztük azt az emberbőrből készült lámpát, amit a tábor parancsnokának felesége használt, vagy annak a kivégzett lengyel fogolynak a zsugorított fejét, amelyet Karl Koch parancsnok egy papírnehezék "díszeként" tartott az asztalán. Hasonlóan megrázó élmény volt azoknak a felvonultatott tanúknak a vallomása is, akik a haláltáborok vagy a kényszermunka embertelenségéről számoltak be, s a testükön is be tudták mutatni az átélt borzalmak nyomait. 1945. december ll -én mutatták be a The Nazi Plan CÍmú filmösszeállítást, amelyet német propagandafilmekbő1 és sokkoló dokumentumfilmekból készítettek a náci hatalom természetrajzának bemutatására. A vádnak ugyancsak sikerült meggyőző részleteket bemutatni a rabszolgamunkáról, az országok és egyének gazdasági kirablásáról, az emberi élet ellen elkövetett búncselekményekről, az Oradour-sur Glane-ben, Lidicében és máshol elkövetett tömeggyilkosságokról, a szovjet hadifoglyokkal szembeni embertelen bánásmódróI, a gyerekek és anyák auschwitzi sors á- Preparált emberi fej Buch enwaldból 97

N

Ü R

N

B

E

R

G

9

4

S

ról. Nürnbergben a borzalmak és kegyetlenkedések olyan tárházát sorakozta tták fel, hogy az emberi psziché egy idő után már szinte képtelen volt befogadni a látottakat-hallottakat. A vád december 18-tól a perbe fogott hat náci szervezet - a nemzetiszocialista pártvezetés ( SDAP), a birodalmi kormány, az OKW, az SS és az SA, valamint a Gestapo és az SD - ellen sorakoztatott fel újabb bizonyítékokat, majd 1946. január 8-tól megkezdődö tt az egyéni vádlottak elleni bizonyítékok bemutatása. A per emlékezetes pillanatai közé tartozott, amikor január 3-án Dieter Wisliczeny SS Hauptsturmführer vallott többek között - az SS magyarországi tevékenységéről, a magyar zsidók depor tálá sáról, majd az az Otto Ohlendorf ült a tanúk padjára, akinek a parancsnoksága alatt egy Einsatzgruppe 90 OOO embert gyilkolt meg a megszállt területeken. Január 28-án Marie--Claude VaillantCou\turier újsági.ró, szemtanú az auschwÍtzi és ra vensbr~cki haláltáborokban lezajlott atrocitásokról tett megrázó tanúvallomást. A tá.rgyaláson ő említette Ro senberg a tanúk padián a szelekció kapcsán először dr. Josef Mengele nevét. Február ll- l 2-én a szovjet fővádló, Roman Rugyenko, a 6. német hadsereg fóparancsnokát, Friedrich Paulus német vezértábornagyot hallgatta ki, aki a kelet-európai hadszíntérrel kapcsolatban tett terhelő vallomást Göringre, Jodlra és Keitelre. Az elhangzottaktól idegessé váló, tü reImét vesztett Göring a vallomást hallva rákiáltott ügyvédjére: "Kérdezze meg ezt a mocskos disznót, nem tartja-e áru/6nak magát?" Rugyenko február IB-án újabb meglepetéssel szolgál t. Hat napon át szórakoztatta a tanúk pad ján azokat a túlélő szemtanúkat, akik a nácik szovjetunióbeli gazte tte i ről vallottak. Rugyenko egy 45 perces filmösszeállítást is bemutatott az atrocitásokról, és filmen is tud ta illusztrálni, amiTől az Auschwitzot megjárt tanúk szóban vallottak. Az elhangzó beszámolók és a látott dokumentumok világossá tették, hogya háborúban a nácik atrocitásaitól a szovjetek szenvedték a legtöbbet, s az amerikaiak közül sokan köztük a bírák is - ekkor kezdték megérteni az elkövetett bűnök egyedi-

98

v

É

G J

AT

É

K - A

P R E C E D E N S

P E R

ségét és nagyságr endjét. (Érdekesség: 1946 februárjában hírek terjedtek el a városban, hogy a bujkáló nácik egy felfegyverkeze tt csoportja megpróbálja kiszabadítani a náci háborús bűnösöket. Az Igazságügyi Palota és a börtön épületét szoros kordon alá vonták, páncélosok, gépfegyverekkel felszerelt járművek állták el az épületekhez vezető u takat, a stra tégiai helyeken megerősítették az őrséget. A hír utóbb vaklármának bizonyult, de a per előrehaladtával bármi kor számolni lehetett hasonló próbálkozással.) Április IS-én az auschwitzi koncentrációs tábor egykori parancsnoka, Rudolf Höss jelent meg a tanúk pad ján, aki azt állította, hogy százezreket küldtek a halálba. Bach-Zelewski SS-tábornok Göringet terhelő tanúvallomása alatt a volt birodalmi marsall ismét elvesztette a fejét, s egykori beosztottját " Schweinehllndnak" nevezte. Érdekes fo rdulatot adott a tárgya lásnak március 6-án Chmchill el őző nap, FlIltonban (Missouri) elmondott beszéde is, amely a hidegháború kezdetét jelen tette. A beszédben a brit min iszterelnök ugyanis Goebbels egyik korábbi szófordulatá t idézve, először beszélt avasfüggönyről, s a Nyu gat összefogását szorgalmazta a Szovjetunió ellen, ami erősen megosztotta a szövetséges hatalmak képvise l ői t, váratlan reménységgel töltötte el a vádlottakat, mindenekelőtt a szovjet kártya kijátszásában mindvégig reménykedő GÖringet ...

Rugyenko szovjet főügyész tényeivel sokkolta a közönséget

99

N Ü R N B E

R G

946

Az amerikaiak Buchenwaldban .. hullahegveketH tal áltak

Mindezt a vád természetesen írá os dokumentumok tömegével is alá tudta támasztani, hiszen a szövetségeseknek hatalmas mennyiségű irat került a birtokába. Minisztériumi iIattárak (Hossbach-protokoll), naplók (Hans Frank), levelezések, parancsok, feljegyzések (Schmundt-feljegyzések) amelyek magukért beszéltek, s núndenben alátámasztották a vádiIatban megfogalmazott pontokat.

A VÉDELEM

A vád szovjet képviselője máIcius 6-án fejezte be a vádiratban lefektetett állítások bizonyítását, ezt követően pedig 1946. március 8-tól a védelem kapott szót. pernek ebben az újabb szakaszában a náci háborús bűnösök egyenként fejthették ki álláspontjukat az e lőző hetekben elhangzott vádakkal kapcsolatban, és a tanúikat is felvonultathatták. Az első védők, akiket a vádlottak a rendelkezésiikIe bocsátott lista alapján választottak ki, október végén érkeztek meg ümbergbe (jelentős részük korábban az SDAP tagja volt). A Londoni Egyezmény Alapokmányának 16. és 23. cikkelye alapján a vádlottak maguk választha tták ki védőiket, vagy pedig, ha erre nem taItottak igényt, akkor a bíróság hiva-

100

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

talból rendel t ki védő t melléjük. Még a távollevő Bormann, valamint a perb fogott szervezetek mellé is ki rendeltek egy-egy védőügyvéde t, akik azonban a kezdetektől azt állították, hogy a per során mindvégig hátrányos helyzetben voltak a vádat képviselő kollégákkal szemben. Dr. Qtto Kranzbühler - Dönitz és Frick védője - a pert követően elmondta, hogy a vádhatóság úgy gyűjtötte össze a bizonyítékokat, hogy közben mitlden levél tára t és ismertté vált dokumentumot lefoglalt. A védők tehát önállóan nem kutathattak ezekben az archívumokban, ezért csak a vádakat alátámasztó, védenceikre terhelő dokumentumokat ismerhették meg. Szerintük ennek következtében sokszor egyoldalú, s ezáltal hamis összkép alakult ki a német hadsereg ( és parancsnoka inak) vagy a nemzetiszocialista kormány (és tagjainak) megítélésével kapcsolatban. A védő­ ügyvéd a másik a l apvető problémaként azt említette, hogy a védelem képvi selői kizárólag német forrásokra szorítkozhattak, mert a külfö ldi dokumentumokat, s azok lelőhelyét szintén elzárták előlük. Hátrányosan érintette a kontinentális jogon "edződö tt" német védő ­ ügyvédeket az angolszász bűnvádi eljárásjog azon sajátossága is, hogy a vádha tóság olyan perbeli fél volt, amely kizárólag a vád álláspontjá t képviselte, azaz a vádlottakra kedvező tényekre egyáltalán nem fordított figyelmet a tárgyalás orán. A német védőkre idegenül hatott a kereszt-

Göring

védője,

dr. Ono Slahmer sajtólájékoztalóllart

\01

N Ü R

N B E R G

946

kérdésekre alapozott eljárási gyakorlat is, példá ul a vádlottak tan úként történő kihallgatása. A védelem képviselői ezért közösen még a táIgyalás megkezdése előtt, 1945. november 19-én beadvánnyal fordultak a Törvényszékhez, amelyben megkérdőjelezték az eljárás alapjait, kifogásolták a vádiratban szerep l ő vádpontokat. Ahogy azt a vád képviselői is várták e l őze tes megbeszéléseik során, a védelem - az érvényes nemzetközi jogra hivatkozva - mindenekelőtt a béke elleni bűncselekmények miatt indított eljárás jogszerűségét von ta kétségbe arra hivatkozva, hogya Londoni Egyezményben és a hozzá csatolt Szabályzatban (Statútum) lefektetett, teljesen új büntetőjogi szabály a cselekmények elkövetése idején még nem létezett. Márpedig jogszabály visszamenő hatállyal való alkalmazása ellentmond az igazságszolgáltatás világszerte elismert egyik legfontosabb alapelvének, amely kimondja, büntetni csak azt lehet, akinek tettét már annak elkövetése idején is fennálló törvény tiltotta, és büntetéssel fenyegette. A Nemzetközi Katonai Törvényszék november 21-én elfogadta a beadvá nyt, de napirendre tért felette azzal az indoklással, hogy az ellentétben áll a Törvényszék hatáskörét szabályozó Londoni Egyezmény 1. cikkével, továbbá az Alapokmány 3. és 6. cikkelyével. A petíciót Sir Lawrence, a bíróság elnöke konkrétan az 192B-ban született Párizsi (Briand-Kellog) Paktumra hivatkozva utasította el, mondván, az egyezményt tizenöt állam, köztük Németország is aláírta. Az egyezmény aláírói pedig lemondtak a háborúról, mint a nemzeti politika eszközéről azzal a meghagyással, hogya továbbiakban államközi konfliktusaikat békés eszközökkel oldják meg. Németország azonban megszegte ezt az egyezményt, s a perbe fogott szervezeteknek és egyéneknek felelniük kell a következményekért. A bíróság ugyanakkor hangsú lyozta, hogyavádlottaknak a továbbiakban az eUenük felsorakoztatott vádpontok érdemi tárgyalásakor módjában áll majd jogi védekezésük elő terjesztésére . A tárgyalás során elsőként a védelem részéről is Göring ügyét tárgyalták, akinek védekezése tizenkét napot vett igénybe, DÚg a többiek esetében ez átlag négy napig tartott. A volt birodalmi marsall március 15től három napon át sorolta érveit a maga mentségére, majd lB-tói az ügyészek kezdték el a kiballga tását, s eközben alakult ki a per egyik legérdekesebb "párbaja" Jackson és Göring között. Jackson után David MaxwellFyfe, Rugyenko, majd a francia Champetier de Ribes is keresztkérdéseknek vetette alá a vádlotta t, aki a felsorakoztatott dokumentumok, tanúk ellenére jól állta a sarat, d e a "makacs tényekkel" szemben szónoki képességei, fifikás gondolkod ásmódja nem érvényesülhetett. 102

v

Gő,i ng

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

a ta núk padján

Március 25-én a tárgyalás Hess kihallgatásával folytatódott, majd sorra következtek a többiek ... A védelemnek összesen 78 nap állt rendelkezésére, hogy Justitia mérlegének másik serpenyőj ébe a maga érveit, ellenbizonyítékait is beletegye. A vádlottak - Hess kivételével - valamennyien szerepeltek a tanúk padján is. Utolsóként - 1946. június 21-én - Albert Speer lépett az emelvény re, aki a többi vádlottal ellentétben nem próbált meg kibújni a személyét terhelő felelősség alól. A védőügyvédek július 4-én kezdték meg védóbeszédeiket, amelyek július 25-én fejeződ tek be. A védelem a vád felsorakoztatott dokumentumait nem cáfolta, a tényeknek nem mondtak ellent, a bíróság munkája ellen nem nyújtottak be kifogást, a tárgyalást szakszerűnek, korrekhlek és fairnek ítélték. Annál többször von ták viszont kétségbe a bíróság ilIetékességét. Már a november 19-én elkészült első beadvány is előrevetítette a védelem később követett stratégiáját: a fővádlóknak nem elsősorban a ténykérdésekben, hanem a jogi kérdésekben kellett komoly harcoka t vívniuk a védelem képviselőivel. A védők mindenekelőtt az eljárás jogszerűségét vitatták, s azt próbálták meg kifogásolni, hogy védenceiket olyan ügyekben kívánják elmarasztalni, amelyek elkövetésükkor nem estek a büntethetőség hatálya alá. 103

N Ü R

N B E R G

9

4

6

A tárgvalás szünet ében

A vádlottak ugyanakkor azt igyekeztek hangsúlyozni, hogy bár a vád által ismertetett, bemu tatott sz örnyűségek megtörténtek, de ők vagy jóhiszeműen cselekedtek, vagy nem volt tudomásuk a történtekről. A katonák arra hivatkoztak, hogy parancsot hajtottak végre, az admirális ok azzal védekeztek, hogy az ellenség parancsnokai is hasonlóképpen cseleked tek, a politikusok valamennyien a hazájukért tették azt, amit tettek, a pénzügyérek pedig a politikával nem, csupán az üzleti élettel foglalkoztak. A benyújtott dokumentumok - amelyeken sok esetben a vádlottak aláírása szerepelt - azonba n elegendő bizonyítékul szolgáltak, hogya tárgyalássorozat végén a védők közül csak Streicher, Fun k és Schacht védője kérje védence felmentését. A védóbeszédek elhangzása után a vád július 26-ától kezdte meg összegzését a perbe fogott személyekkel, illetve szervezetekkel kapcsolatban. El őbb az amerikai, majd a brit, a francia és végül a szovjet ügyész mond ta el összefoglaló beszédét. Aztán július 30-ától a náci szervezetek és intézmények bűnösségének tárgyalása következett. A véd őbeszédekre itt augusztus 30-án került sor, majd egy nappal később, a tárgyalássorozat zárásaként - az utolsó szó jogán - a vádlottak léphettek a mikrofonhoz, hogy felszólaljanak a maguk mentségére. A j egyzőkönyvekben csaknem ötven oldalnyit tesznek ki ezek a megnyilatkozások, amelyekkel a tárgyalás lé104

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

nyegében befejeződött. Sir Lawrence bejelentette, hogya tárgyalást elnapolja, a bíróság szeptember 23-ig visszavonul, hogy meghozza az ítéleteket. "Ezen a napon tesszük közzé az ítéletet - jelentette be. - Amennyiben halasztdsra lesz szükség, akkor azt időben bejelentjük."

A BÜNTETTEK MERLEGELESE A bírói testület a tárgyaláson elhangzottak értékelésére, a felsorakoztatott bizonyítékok mérlegelésére és az ítéletek elő készítésére szeptember 2-án vonult vissza. Ettől kezdve a bírák és melléjük kirendelt gyorsírók zárt ajtók mögött tanácskoztak (ezekben a napokban még a telefonokat is kihúzták), és hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy az elhúzódó viták miatt szükségessé válik az ítélet elhalasztásának bejelentése. A bírák tisztában voltak azzal, hogy az ítélet minden szavával, mondatával történelmet írnak, s az ítéletnek később meg kell állnia a történelem ítélőszéke előtt is. Éppen ezért minden érvüket, döntésüket alaposan előkészítették, megfontolták, ami egy héttel meghosszabbította az ítéletek meghozatalára előzetesen kalkulált időt. Szeptemberben - a munkatársaikkal történ t előzetes konzultációk után - a nyolc bíró ké t hosszabb zárt ülésszakon fejtette ki a vádlottakkal és a perbe fogott szervezetekkel kapcsolatos álláspontját. A zártkörű ülések részleteiről, az egyik résztvevő, Francis A. Biddle naplójegyzeteiből tudhatunk meg érdekességeket. Első

ülésszak Hermann Göringet valamennyien minden vádpontban bűnö snek találták, bár Donnedieu d e Vabres elviekben felmentette az összeesküvés vádja alól. Rudolf Hess esetében már nem volt ekkora az egyetértés. Legtöbben bűn ösnek találták az el ső és második vádpontban, de eltérően ítélték meg szerepét a harmadik és negyed ik vádpont szempontjából. Nikitcsenko valamennyi vádpontban bűnösnek találta, de amikor Volcskov azzal érvelt, hogy Hess kézjegye is ott szerepel a nürnbergi fa ji törvények alatt, "amely banössé teszi zsidók millióinak meggyilkolásában ", Biddle feljegyez te: "Az oroszok nagtjon szélsőséges véleményt foga lmaztak meg." A szovjetek nagyon szerették volna a Hitler utáni második nácit az akasztófán látni, ezért - egyes vélemények szerint - Spandauban "büntették" meg, amikor nem engedték szabadon. 105

N Ü R

N B E R G

946

Joachim von Ribbwtropot ugyancsak bűnösnek találták mind a négy vádpontban. Donnedieu de Vabres ezúttal is hangsúlyozta, hogy fenntar~a álláspon~át az első vádponttal kapcsolatban, s ezt most már valamennyi vádlottra kiterjesztette. Hermann Keitelt mind a négy vádpontban bűnösnek találták. Alfred fodl esetében meglepő egyetértés mutatkozott az amerikaiak, a szovjetek, Birkett és FaIco között. Ók valamennyi vádpontban bűnösnek találták, Donnedieu de Vabres az első és negyedik, Sir Lawrence a negyedik vádpontban tartotta ártatlannak. Alfred Rosenberg esetében viszont eltértek az álláspontok: Fako, Lawrence (aki életfogytiglant javasolt) ikicsenko és Voleskov valamennyi vádpontban bűnösnek találta, Donnedieu de vabres viszont a második vádpontot kétségesnek találta. Az amerikaiak mindkét álláspontot tudomásul vették. Hans Fra/lkot Voleskov, Birkett és a két amerikai bíró bűnösnek találta az első, a harmadik és a negyedik vádpontban, Donnedieu de Vabres ismét kétségeit hangoztatta az e l ső vádponttal kapcsolatban, Nikitcsenko pedig mind a négy vádpontban bűnösnek találta. Wilhelm Fricket Faleo és Parker az első és harmadik vádpontban találta bűnösnek, a szovjetek és a britek viszont mind a négy vádpontban elmarasztalták. Ernst KnItwbrunner ugyancsak a hosszabba n vitatott esetek közé tartozott. BiddJe, Faleo és Donnedieu a harmadik és negyedik vádpontban bűnös­ nek, az első és második vádpontban ártatlannak tartotta. Birkett, Parker, Voleskov és kisebb mértékben Sir Justice Lawrence is az első vádpontban találta bűnösnek, míg ikitcsenko mind a négy vádpontban bűnösnek találta. Martin Bormanll esetében Parker és Biddle azt javasolta, hogy a Reichsleiter távollétében elégedj en meg a bíróság a halottá nyilvánításávaj, de Donnedieu de Vabres és Birkett ragaszkodott ahhoz, hogy mind a négy vádpontban bűnösnek nyilvánítsák. A szovjetek azzal érveltek, hogy mivel nem áll elegendő bizonyíték a bíróság rendelkezésére Bormann halálával kapcsolatban, ezért felette is ítélkezni kell. Art/mr Seyss-Inquart esetében ismét nagy volt az egyetértés, mert mind a négy vádpontban bűnösnek találták, bár az első és második vádpont esetében Biddle fenn tartásokat fogalmazott meg. Julius Streicher esetében ismét a halálbüntetés kiszabása mellett voksoltak, de az indokIásban, hogy milyen bűnök alapján kerüljön akasztófára - az első, a harmadik és a negyedik vádpont alapján - , már eltértek a vélemények. 106

-v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E R

Walter Funkot négy vádpontban is bűnösnek találta Faleo, Parker, Lawrence, Birkett, Nikicsenko és Volcskov. Donnedieu de Vabres és Birkett azonban az elsó vád ponttal kapcsolatban ellentétes véleményt fogalmazott meg. Fritz Sal/ckelt a bírák nagy többsége csak a hamladik és negyedik vádpontban találta bűnösnek, a szovjetek viszont az első és másodikban is. A/bert Speert szintén a harmadik és negyedik vádpontban mond ták ki bűnösnek, de Parker és Birkett hajlott ennek kimondá ára az elsó és második vádpont esetében is. Későbbi mérlegelésük alkalmával viszont felülbírálták erre vonatkozó javasiatukat. KonstaJ/tin von Neumih -ot a szovjetek és britek, valamint Faleo is bűnös­ nek találta mind a négy vádpontban, az amerikaiak viszont az ő esetében el nézőek voltak, s ez mentette meg az akasztófától. A bírák ezt köve tően néhány napra felfüggesztették az egyéni vádlottak értékelését, s a következő napokban a vádiratban szereplő szervezetekról fejtették ki az álláspon tjukat, majd az első vádponttal kapcsolatosan Donnedieu de Vabres álláspontját vitatták meg. Az egyéni vádlottakra szeptember 6-án tértek vissza. Dr. Hja/mar Schachl esetében erősen megoszlottak az álláspontok. Miután Lord ]ustice Lawrence kijelentette, hogya bankár felmen tése mellett voksol, összecsaptak a vélemények. Donnedieu de Vabres morális okokra hivatkozva (Schacht kamerák előtt fogo tt kezet Hitlerrel Franciaország lerohanása után) ezt eIfogadhatatlrumak tartotta. Biddle csatlakozott hozzá, de azt hangoztatta, hogy ebben az esetben több idóre lesz szükség a vádlott bŰllösségének mérlegeléséhez. A szovjeteknek nem voltak kétsége ik: az el ső és második vádpontban bűnösnek találták. Franz von PaperI esetében ismét összecsaptak az eltérő vélemények. Paleo bűnösnek találta a második vádpontban, mert aktívan közreműkö­ dött Ausztria megszállásában, és segített Hitler hatalomra jutásában. Donnedieu egyetértett az állásponttal, az amerikaiak viszont a felmentés mellett voksoItak. Lawrence is hajlott efelé, mert szerinte az Anschluss idején von Papent már eltávolították hivatalából. em volt köze a megszálláshoz - érvelt Biddle, az ankarai nagyköveti posztja pedig aligha tekinthetó bűnös cselekedetnek. Az elliúzódó vita miatt másnap ikitcsenko és Voleskov halálbüntetést javasolt, mert a vádlottat mind a négy vádpontban bűnösnek találták. Kar/ Dönitz cselekedeteinek megítélése szintén erósen megosztotta a bíróságot. Falco szerint bűnössége egyértelmű volt a második vádpontban Norvégia 1941 áprilisában történ t inváziója miatt. DOlmedieu De 107

N

Ü R

N

B

E

R

G

9

46

Vabres a harmadik vádpontban találta bűnösnek. Francis Biddle a felmentés mellett érvelt, mire a szovjetek kifejtették, hogy ez azt jelentené, hogy a tengeralattjáró-hadviselés legális és helyénvaló volt. Lawrence szerint Dönitz a második és harmadik vádpontban volt elmarasz talllató, aInire Biddle úgy reagált, hogy az aIlgol bíró teljesen elrugaszkodott a háború mindennapi valóságától. Az amerikai Nimitz tengernagy elóbb süllyesztett el figyelmeztetés nélkül ellenséges hajókat. A németek - ellenségként csupán átvették ezt a módszert. Azzal is érvelt, hogy egy olyan városban ítélkezik a bíróság, amelynek utcáin civil halottak ezrei fekszenek még a romok alatt a brit szőnyegbombázáso k következtében, s most olyan dolgokért vonják felelősségre a legyőzött ellenséget, amelyek nem vonatkoz tathatók a győztesekre. Úgy vélte, hogy Dönitz ártatlan, s ezért felmentését javasolta. Erich Raeder tengernagy esetében már egyértelműbb volt a döntés. Ót valamelmyi bíró bűnösnek találta az első és harmadik vádpontban, ezen kívül Fako, Lawrence, a szovjetek és az amerikaiak az első vádpontban is elmarasztalták. Biddle golyó általi halál kiszabását javasolta, helyettese Parker viszont ellenezte a halálbüntetést. Baldul' von Schirachot a negyedik vádpontban mondták ki egyöntetűen bűnösnek, de a szovjetek szerint az első vádpontban is elmarasztalható volt. Nikitcsenko azzal érvelt, hogya vádlott egyszer tanácskozott Hitlerrel négyszázezer ember deportálásáról. Hans Fritzsche szintén a vitás esetek közé tartozott. Falco szerint csak propagandista volt, de tevékenységével hozzájáruIt a háborús bűnökhöz és az emberiség ellen elkövetett bűnökhöz. DOlmedieu de Vabres szerint ő volt a legkevésbé bűnös a vádlottak közül. Parker szerint is a börtönben eltöltött egy év elegendő büntetés volt számára az elkövetett bűn súlyához képest. Hitler öt percet sem beszélt vele. Csak azért vádolták meg, mert Goebbels halott. Biddle egyetértett kollégájával. Niki tcsenko és Vokskov szerint viszont Fritzsche az első, második és a harmadik vádpontban is bűnösnek mondható, mert "az általa kifejtett propaganda atrocitásokat eredményezett." Lawrence szerint Fritzsche a harmadik és negyedik vádpont alapján mondható ki bűnösnek, s bár ő az első vádpontban is elmarasztalta volna, de Parker és Biddle érveit megfontolásra alkalmasnak találta. Második ü lésszak előző napok megbeszélései, mérlegelései után a bírák szeptember IQ-én ültek össze ismét annak érdekében, hogy egyeztessék az álláspontokat, tisztázzák a részleteket, eldöntsék a vitás kérdéseket, s minden egyes vád-

Az

108

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P

E

R

lott esetében kiszabják a büntetéseket. Biddle szerint a szavazás ekkor már meglehet6sen gyorsan lezajlott. Hermann GöriJlget valamennyi vádpontban bűnösnek találták, s megegyeztek a halálbüntetésben. Donnedieu azt javasolta, hogy ne csak Göringet, de általában a halálraítélteket állítsák kivégz60sztag elé. Biddle ezzel szemben az akasztás mellett érvelt azzal a megfontolással, hogy a golyó ál tali kivégzést egyes esetekben - méltányosságból - alkalmazhassák. ikitcsenko ugyancsak az akasztás mellett érvelt, s elvetette a guillotine alkalmazásának lehet6ségét. Bűnös: Az ítélet: kötél általi halál. Rudolf Hess esetében a szovjetek mind a négy vádpont alapján halálbüntetést inditványoztak, Lawrence viszont csak életfogytiglani börtönt javasolt. Az amerikaiak és DOlUledieu de Vabres a harmadik és negyedik vádpont alapján életfogytiglanra, illetve húsz év börtönbüntetésre szavazott. Végül - a francia kivételével - megegyeztek. Az ítélet: életfogytiglani börtönbüntetés. Joachim von Ribbentrop felett éppoly gyorsan pálcát törtek, mint Göring felett. Mind a négy vádpontban bűnösnek találták. Az ítélet: kötél általi halál. Hermann Keitel ítélete szin tén halál volt, de a francia bíró a ki végzőosz­ tagot javasolta. Az ítélet: kötél általi halál. Emst Kaitenbrurmert a harmadik és negyedik vádpont alapján találták bűnösnek, s halálbüntetés kiszabását javasolták. Az ítélet: kötél általi halál. Alfred Rosenberg bűnösségének mértékében csaknem megegyeztek a vélemények. Csupán Donnedieu de Vabres javasolt életfogytiglani börtönt. Az ítélet: kötél általi halál. Hans Frankot a harmadik és negyedik vádpontban egyér telműen bűnös­ nek találták. Az ítélet: kötél általi halál. WilheInl Fricket a második, harmadik és negyedik vádpontban mond ták ki b űnösnek. Az ítélet: kötél általi halál. Julius Streichert a negyedik vádpontban találták bűnösnek, de ez is elég volt a halálbün tetés kiszabásához. Az ítélet: kötél általi halál. Walter Ftmkot szintén mind a négy vádpontban b1.1nösnek találták, de Parker e l egendő büntetésnek tartotta az életfogytiglant. Végül többséggel a halálbüntetést szavazták meg. Az ítélet: kötél általi halál. Fritz Sauekel sorsáról gyakorlatilag nem volt vita. A harmadik és negyedik vádpontban bűnösnek találták. Az ítélet: kötél általi halál. (Érdekes módon az ítélet indoklásában viszont az szerepelt, hogy Sauckelt a második és negyedik vádpont alapján akasztották fel.) Alfred Jodl esetében leszögezték, hogya "katonák katonája" Keitelnél kevésbé bűnös, ezért Donnedieu az előbbinél méltányosabb ítélet kiszabá109

N

Ü R

N

B

E

R

G

946

sát javasolta. Az amerikaiak, britek és szovjetek azonban az első három vádpontban bűnösnek találták, s a halálbüntetés mellett döntöttek. Az ítélet: kötél általi halál. Arthur Seyss -Inquartot a harmadik és negyedik vádpontban mondták ki egyöntetűen bűnösnek. Az ítélet: kötél általi halál. Albert Spee/" viselkedése a bíróság némely tagjára komoly befolyást gyakorolt, s bár a harmadik és negyed ik vádpontban b űnös n ek találták, a Bidd le és Nikitcsenko ellenében a többség halálbüntetés ellen szavazott. Az ítélet: húsz év börtön. Konstantin von Neurath ügyében igen szerteágazóak voltak a vélemények. Biddle, Parker és Fako bűnösnek találta a harmadik és negyedik vádpontban és 15 év börtön javasolt, Donnedieu de Vabres és Birkett ezt elfogadta, de az e l ső és harmadik illetve mind a négy vádpont alapján. Sir Lawrence életfogytiglant javasolt, míg az oroszok a halálbüntetésre voksoltak. Végül bűnösnek mondták ki mind a négy vád pontban, de elkerülte a kötelet. Az ítélet: 15 év börtön. Martin Bormann esetében a britek és az amerikaiak meg voltak győződ ­ ve a haláláról, a szovjetek viszont nem, ezért az első, második és negyedik vádpont alapján halálbüntetését javasolták. Az angolszászok belementek a kompromisszumba. Az ítélet: k ötél általi halál. Ba/dul' von Schirac/1 esetében Falco az el ső és negyedik vádpont alapján életfogytiglani börtönt javasolt. Donnedieu de Vabres és Birkett húsz évet, a szovjetek és Sir Lawrence kötelet javasoltak. Többségi döntéssel a középértéket fogad ták el. Az ítélet: húsz év börtön. Erich Raeder b ű nösségé t ill etően nem voltak viták. Az első három vádpontban bűnösnek találták. A franciák húsz évet, Lawrence és az amerikai életfogytiglant, a szovjetek kötelet javasoltak. Az ítélet: életfogytiglan. Karl Dönüz bűnösségé t Raederénél jóval kisebbnek tartották, s ennek megfe l elően Donnedieu de Vabres és Parker 5-10, Birkett húsz év börtönt javasolt. Ezt a mértéket a szovjetek is elfogadták, Sir Lawrence viszont a tíz mellett kardoskodott. Az ítélet: tíz év börtön. Hans Fritzsche esetében először mérsékelt (2- 5 év) börtönbüntetés kiszabását fontolgatták. Donnedieu a felmentést javasolta, Biddle egyetértett, Parker pedig kijelen tette, minek ágyúval lőni verébre. A szovjetek tiltakoztak a propagandista felmentése ellen, ám a többség nem találta bűnösnek Fritzsche-t az első, a harmadik és negyedik vádpontban, ezért leszavazta őke t. Az ítélet: felmentés . 110

í v EG

J

Á T

E

K - A

P R E C E D E N S

P

E R

Hja/mar Schacht ügyében Fako terjesztette elő elsőként az álláspontját. Az első és a második vádpontban bűnösnek találta, de öt év börtön kiszabását elegendőnek ítélte meg. DOlmedieu de Vabres egyetértett, Parker felmentést javasolt, Biddle viszont életfogytiglant kért az első vádpont alapján. Hasonlóképpen a szovjetek. Birkett úgy vélte, Schachtot vagy fel kell menteni, vagy súlyos büntetést kell kiszabni rá. A bírák végül megegyeztek, hogy vagy nyolc év az őrize tbe vételtől, vagy még további hat év börtön. A szeptember 12-i döntés és az ítélethirdetés között azonban a kulisszák mögött történt valami, ami miatt a döntést megváltoztatták. Donnedieu de Vabres bejelentette, hogy változott az álláspontja, és a vádlott felmentését javasolja. Döntése megváltoztatta a szavazás arányát. Az ítélet: felmentés. Franz von Papen esetében is Fako terjesztette elő javaslatát: öt év börtönt javasolt. Donnedieu és Parker úgy ítélte meg, hogy az idős diplomata nem vonható felelősségre egyik vádpont alapján sem. Birkett szerint is inkább intrikus volt. Miután Sir Lawrence is felmentést javasolt, ikitcsenko egyedül maradt a tíz év börtönt javasoló véleményével. Az ítélet: felmentés A francia és szovjet ügyész valamennyi vádlottra halálbüntetést kért. A brit ügyész különböző súlyú büntetések kiszabását javasolta, míg az amerikai ügyész nem fogalmazott meg egyé rtelmű álláspontot. Mivel az elítéléshez vagy a felmentéshez a négyből legalább három szavazat volt szükséges, a végső szavazás több meglepetést is hozott. A felmentettek közül Schacht és von Papen esetében 2-2 szavazat miatt patthelyzet állt elő, ami a vádlottak felmentéséhez vezetett. Fritzsche esetében csak Nikitcsenko szavazott a büntetés mellett, így ő is szabadon távozhatott az ítélethirdetés után. Az ítéletek meghozatala tehát Göring, Keitel, Frank, Streichel, Sauckel, Ribbentrop, Bormrum, Kaltenbrunner, Rosenberg, Frick és Seyss-lnquart esetében egyértelmű és az esetek jelentős részében egyhangú volt. A nehezebb ügyek közé tartozott von Schirach, Jod!, Hess, Raeder, Dönitz, Speer, Funk és von Neurath tetteinek megítélése, végső ítélete a vitatott esetek közé tartozott, de a három felmentett vádlott (von Papen, Schacht és Fritzsche) esetében is hosszabb időt vett igénybe a végső döntés meghozatala. Az ítéletek megvitatása során a britek, a franciák és a szovjetek nem vettek igénybe kül ső tanácsadókat, az amerikaiak viszont meghívták Quincy Wrightot, a Chicagói Egyetem professzorá t, Herbert Wechslert a Columbia Egyetem professzorát és Adrian L. Fishert, a külügyminisztérium későbbi veze tő jogászát. 111

N Ü R

N B E R G

946

Az ítéletek előkészítésében, vitájában még nyak, a végső döntések meghozatalában már csak a négy főbíró vett részt, az ő döntéseik, illetve szavazataik döntötték el az egyes vádlottak további sorsát. A Londoni Egyezményhez csatolt Statútum értelmében az ítélet meghozatalához a négy bírói véleményből legalább három véleménynek egyeznie kellett ahhoz, hogy ítélet születhessen. A bírák a vádlottak feletti ítéleteiket a vádiratnak megfelelő sorrendben hozták, s csak abban az esetben halasztották el a döntést, ha a vélemények ütközése (2-2) miatt az első szavazás alkalmával nem tudtak dönteni. Az ítéletek döntő többségét - ezt is Biddle feljegyzéseiból tudjuk - viszonylag gyorsan és egyetértésben hozták meg, más esetekben viszont Nikitcsenko csaknem mindig egyedül maradt nyugati kollégái véleményével szemben. Azt is tudjuk, hogy csaknem minden esetben a francia bíró, DOlllledieu de Vabres hozta a legenyhébb ítéleteket (de ő a brit és amerikai kollégáival ellentétben egyik vádlottat sem akarta szabadlábra helyezni), Nikitcsenko viszont minden vádlottra halálos ítéletet kért, s külön beadványban kérte a felrnentésre javasolt vádlottak vétkességének megállapítását.

AZ ÍTÉLETHIRDETÉS

Az ítéleteket 1946. október l-jén hirdette ki a Nemzetközi Ka tonai Törvényszék. Az ítélethirdetésre fokozott óvintézkedések mellett került sor. Az Igazságügyi Palotát már szeptember 29-én erős katonai és rendőrségi készültséggel vették körül, az őrséget megkettőzték, s minden eshetőségre felkészültek, hiszen a tárgyalás ideje alatt is előfordult, hogy riadókészültséget kellett elrendelni, mert szabadítási kísérletről terjedtek el hírek a városban. Az ítélethirdetés előtti este Andrus ezredes titkos megbeszélésre hívta össze tisztjeit, hogy megtegyék a szükséges előkészületeket. A parancsnok nem akart meglepetéseket, nem szerette volna, ha gyilkosság tőrténik, vagy valamelyik fogoly megkísérli az öngyilkosságot. Éppen ezért megtiltotta, hogya továbbiakban bármit is kiadjanak a foglyoknak a raktárszobából. A tárgyalóterembe sem vihettek magukkal semmit. Az átvonulás és az ítélethirdetés idejére az épület folyosóiról is kitillottak minden illetéktelent, csupán a létszámban megerősített őrség tagjai lehettek jelen. A két, kritikusnak gondolt napon a német polgári alkalmazottak számát is minimálisra csökkentették, s mindenkít alaposan megmotoztak, mielőtt belé-112

v

É G J

AT

É K - A

P R E C E D E N S

P E R

pett az épületbe .. . A várható nagy érdeklődésre való tekintettel az asztalok helyére pótszékeket raktak be a tárgyalóterembe, s erre a két napra új, különböző színű belépőket nyomtattak, amelyek vagy délelóttre, vagy délutánra szól tak. A tárgyalóterembe azonban minden esetben csak újabb személyi motozás után lehetett belépni, mert a biztonsági intézkedések minden korábbinál fokozottabbak voltak. Andrus az ítélethirdetés előtt a foglyoknak is "eligazítást" tartott. A náci főbűnösök őreikhez bilincselve, combjukhoz tett kézzel, félkörben álltak a zárkaépűletben, miközben a parancsnok a következőket közölte velük: "Kötelességük saját magukkal, az utókorral és a német néppel szemben, hogy nz elkövetkezőket mélt6sdggal és férfiasan fogadják. Azt kívánom, hOi5lJ amiko,. belépnek a tári5lJa/6terembe, álljanak egyenesen, hallgassák meg az ftéletiiket, azután jöjjenek ki. Biztosak lehetnek, hogy segítségükre leszünk, és gondjukat viseljük, ha már kijöttek, s a közöl1ség már nem láthatja Önökef." A várható izgalmakra, s a vádlottak hajlott korára tekintettel Andrus a tárgyalóterembe és a folyosóra is rendelt orvosi ügyeletet, s minden eshetőségre készen a liftben is várakozott - hordággyal - az a két katona, akiknél kényszerzubbony is volt arra az esetre, ha az ítélet hallatán valamelyik elítélt dühöngeni vagy hisztériázni kezdene.

A tudósításokat a tárgyalás ídeje alan is legépelhenék az újságírók

113

N

U

R

N

B

E

R

6

946

Az ítélethirdetés re a bíróság délelőtt 10 órakor vonult be a tárgyalóterembe, hogy a zsúfolásig teli teremben nagykövetek, tábornokok, újságírók, rádióriporterek, ügyvédek jelenlétében hirdesse ki az ítéleteket. A bíróság először - röviden összefoglalva - az ítélet általános részét olvasta fel (az ítélet teljes szövege 223 oldalra és mintegy 100 OOO szóra terjedt kD, majd a megvádolt szervezetek bűnösségével ka pcsolatos ítéleteket olvasták fel. A vádlók hat szervezet bűnössé nyilvánítását kérték, de a Törvényszék ezek kőzül csak a náci párt politikai vezetőinek testületét, a Gestapót, valamint az 55-t és 5D-t mondta ki bűnösnek, míg a másik hárommal- a birodalmi kormány, az SA és a német vezérkar és főparancsnokság - szemben mellőzte a bűnőssé nyilvánítást, és ejtette a vádakat. Ezt követően az egyes vádlottak jöttek sorra, akik megtudhatták, hogy kit, milyen vádpontokban mondtak ki bűnösnek, illetve kik azok, akiket felmentettek. Amikor a bíróság sorolni kezdte a neveket, a tárgyalóteremben szinte tapintható volt a feszültség. Elsőként Göring neve hangzott el, akit valamennyi vádpontban bűnösnek találtak a bírák. Hesst ezúttal is hidegen hagyták az elhangzó mondatok. Térdére papirokat fektetve, rendületlenül írt, és Cöringnek kellett figyelmeztetnie, hogy róla van szó. A többiek igyekeztek fegyelmezetten tudomásul venni az elhangzottakat. KeHel egyenesen, merev derékkal ült, Kaltenbrunnernek az arcizma i rándultak egyet-egyet, Rosenberg összetörten bámult maga elé, Frick a neve említésére felkapta a fejét, Streicher keresztbe fonta a karját, lazán hátradőlt, de a tárgyalás alatt először hagyta abba a rágógumizást, Funk nyugtalanul lefől csúszkált a helyén, feje valósság gal besüppedt a válla közé, Schacllt ironikus mosollyal vette tudomásul a felmentő ítéletet. .. (Érdekesség: Amikor Göring meghallotta Schacht felmentő ítéletét, bosszúsan lekapta fejéről a fejhalIgatót, és lecsapta a padra. Ezt az ítéletet mások is értetlenkedve fogadták, s amikor a másik két felmentő ítélet is elhangzott, a tárgyalóteremben a továbbiakban már alig figyeltek az eseményekre. Mindenki a szenzációt akarta világgá röpíteni, amire az ebédszünetben nyílt lehetőség.) Az ítélethirdetés első része 13.4S-kor ért véget. Ekkor ebéd szünete t rendeltek el, s a vádlottakat visszakísérték a zárkájukba. A három felmentett azonban már nem tartott a többiekkel. Összecsomagolhattak, s a földszintről a felső épületrészbe költöztek át, majd rögtönzött sajtótájékoztató keretében találkoztak az újságírókkal, akik mindhárom fclmentettet kérdésekkel és autogramkérésekkel ostromolták. Ezekre egy darabig Schacht is válaszolt, majd felemelte a kezét és figyelmet kért: "A gyerekeim három- és 114

v

É G J Á T É K - A

P R E C E D E N S

P E

R

A felmentett vádlottak és Andrus bönönparancsnok

négyévesek, és még soha nem ettek csokoládét - mondta. - Ezért a továbbiakban autogramot mlÍr csak csokoltídé ellenében adok!"

Az ítéletek kihirdetése délután 2 óra 50-kor foly tatódott, ez volt a bíróság utolsó, 407. ülése. A bírák ismét bevonultak a tárgyalóterembe, s névre szólóan megkezdték az ítéletek felolvasását, amit a tolmácsok fordítottak. Erre az alkalomra a fotósokat és a filmeseket már nem enged ték be a tárgyalóterembe. A bíróság nem járult hozzá, hogy azokban a döntő pillanatokban, amikor a vádlottak az élet vagy halál kérdéséről értesülnek, filmezzék vagy fényképezzék az arcukat. A vádlottakat - Göringet kivéve - egyenként, bilincsben vezették be a tárgyalóterembe. Elsőként Göring ítéletét kezdte el Sir Lawrence felolvasni, de Göring az első mondatnál integetni kezdett, s idegese n felneve tve jelezte, hogy nem működik a fejhallgatója, nem hallja a tolmácsolás t. Az egyik fehérsisakos őr azonnal egy teclmikusért szaladt, aki gyorsan kijavította a kontakthibát, így Göring másodszor már tisztán értette a "verdiktet" : " .. .banösnek találtuk, s ezért a N emzetközi Katonai Törvényszék kötél általi halálra ítéli." Az ítéletben egyetlen enyhítő körülményt sem soroltak fel Göring javára, mert búnösségét - így szólt az ítélet - " méreteiben szinte egyedülállónak" találták. Amikor az utolsó szó is elhangzott, Göring levette fejéről a fejhalIga tót, szótlanul megfordult, és távozott a teremből. Helyére Rudolf 115

N Ü R N B E R G

946

Az íté let napján a lapok különkiadásokat jelentettek meg

Hess érkezett, aki zavarodott arccal állt a helyén, amíg az ítéletét felolvasták, majd ó is szótlanul távozott. Utána sorban érkeztek a többiek, s ugyancsak csendben, incidens nélkül hallgatták végig az ítéleteket. Az ítéletrurdetés után a bíróság 15.40-kor vonult vissza . Történelmi szerepét betöltötte, felada tát elvégezte. A további teendők már mások hatáskörébe tartoztak. Elsőkén t természetesen az újságírók tették a dolgukat. Előbb a teremben, aztán a folyosón, májd a távirati szobákban szabadult el a pokol. A világnak tudomást kell szereznie a szenzációról, s a különszámok jóvoltából néhány órával később már szalagcímek hirdették: " Nürnbergben a Nemzetközi Kntonai Törvénysze'k meghozta ítéletét. . ." (Érdekesség: Mielőtt a bírák meghozták volna az ítéletet, 32 amerikai újságíró a nemzetközi sajtóközpontban már megtette azt. A vádlottak neve mellé be kellett ikszelniük a "bűnös", "nem bűnös", "halálbüntetés", " börtönbüntetés" szavakat. A sajtó munkatársai egyhangúan halálos ítéletet vártak Göring, Ribbentrop és Kaltenbrunner esetében, 29 ikszelés jutott Keitel és Sau ekel, 27 Hans Frank, 26 Seyss-Inquart, 24 Rosenberg, 17 Hess, 15 Raeder, 14 Dönitz és Streicher; 13 Jodl, 12 Frick, II Speer, 9 von Schirach, 6 von Papen, 4 Schacht, 3 von Neurath és Fritzsche neve mellé.) 116

VÉGJA'

T

É K - A

P R E C E D E N S

P E R

A Süddeutsche Zeitung különkiadásban ismertette az ítéletet

117

• :

Az elítélt neve

\'!.ldJ~t~nt

Martin Bormann

Ntlm b(inós

Karl Dönitz

N""llll11ÚlLi.""

lfuI15 Fra n k

Nem

bűnös

Wilhelm Frkk

Nem

bűnös

Hans Fri tzsehe

Nem

bűnös

2. v.idpt1nt

1. vádpont

4. vádpont

Íl?let

Btinös

Bűnös

Akasztás

r11"jn~i ...

Bűnös

Bilnös Bűnös

Bűnös

Nem

bűnös

10 év Bűnö,

Szabadon boctitás

Meghalt

1956

1980

1945

Akasztás

Bt1nö~

Akasztás

194h

"'em bűnös

Felmentés

1953

Életfogytiglan

1957

1960

Nem b,ínós

Bűnö,

Bűnös

Bunö,

Hermann Göring

Bűnö,

Bűnö,

Bunös

Bűnös

Ak~S7.tá"

194fi

Rudolf Hess

Bunös

Bűnös

Nem

Nem bünös

Életfogytiglan

1987

Alfred Jodl

Bűnös

Bűnös

Bűnös

Bűnös

Akasztás

1946 1946

Ernst Ka ltenbm nner

Nem

Bűnös

Bűnös

Akasztás

Wilhelm Keitel

Bűnös

bűnös Bűnös

Bűnös

Bűnö"

Akasztá"

Konstantin von Neurath

Bűnös

Bűnös

Bűnös

Bűnö,

15 . negyvenen jelentek meg, ismerősök, ka tonák, nővérek, berlini barátok. Goebbels a feleségével és hat gyermekével egy nagy tölgyfaasztal mellett ült, és hazafias dalokat énekelt egy Hitlerjugendhez tartozó fiú szólóival, miközben az ének szüneteiben az erős tüzérségi tűz robaja a föld alá is lehallatszott. A hangulat ennek megfelelően eléggé komor volt, amelyhez hamarosan egy sokkoló hír is társult. Megérkezett az a hírügynökségi jelentés, amely arról tudósított, hogy

263

F E L A D O T T

JÁTSZ

MÁK

Mussolinit és sze retőjét, Clara Petaccit az őrjöngő tömeg Milánóban a lábánál fogva felakasztotta, s népítélettel a Duce más embereit is kivégezték. Hitler és Goebbels ezt a véget akarta elkerülni, s Goebbels ettől kezdve már nemcsak a mérget tartotta mindig magánál, hanem Walter pisztolyát is, amelyért pár nappal korábban Schwagermann ment vissza a HerrnannGöring utcai lakásba. Április 30-án a Vörös Hadsereg ékei már aiig pár száz méterre voltak a Birodalmi Kancellária épületét61. A szovjet parancsnokság éjjel 1.30-kor zárótüzet rendelt el, s megindította az utolsó nagy rohamot. Napközben az is nyilvánvalóvá vált, hogy az egyre szorosabbra záródó szovjet ostromgyűrű áttörésére egyetlen német hadsereg sem képes többé. A vég elkövetkezett. Hitler és felesége délután lS.lS-kor vettek búcsút környezetüktől, majd öngyilkosságot követtek el. A kancellária kertjében meggyújtott holttestük előtt másokkal együtt Goebbels is tisztelgett, majd visszatért a Bunkerba, s újonnan kinevezett kancellárként a térképszobában - Bormann, Burgdorf, Krebs és Molmke részvételével - konferenciát hívott össze, hogy a további teendőket megtárgyalják. Miután azonban felmentő csapatok nélkül akörülzárt Bunkerben ők sem tehettek mást, Goebbels aláírásával levelet fogalmaztak a szovjet főparancsnokságnak, amelyet egy fehér zászlóval ellátott páncélautóban május elsején kora hajnalban az oroszul is beszé lő Krebs tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke (aki korábban katonai másodattasé volt Moszkvában) vitt át a vonalakon Csujkov marsall nak, a Berlinben harcoló szovjet csapatok főparancsnokának főhadiszállására . A levélben ez állt: "A tőlünk eltávozott Führer végrendeletének megfelelően Krebs tábornokot felhatalmazzuk a következőkre: Közöljük fl szovjet nép vezérével, hogy ma 15 óra 50 perckor a Fü/u'er önként távozott az élők sorából. Törvényes joga alapján a Führer az általa hagyott végrendeletben a hatalmat Dönilzre, rám és Bormannra ruházta át. B01'1nann felhatalmazott engem, hogy lépjek kapcsolatba a szovjet nép vezérével. Erre a kapcsolatra annak érdekében van szükség, hogtj megkezdődhessenek a béketárgtjalások azon hatalmak között, amelyek a legnagyobb veszteségeket szenvedték. Goebbels." A szovjetek válaszával Krebs tábornok május l -jén két órakor tért vissza a Bunkerbe. A válasz egyértelműen leszögezte, hogya szovjetek a továbbiakban csak a feltétel nélküli megadásról hajlandók tárgyalni, s amennyiben erre záros határidőn belill nem kerül sor, akkor a támadás folytatódik. Goebbels - másokkal ellentétben - érzelmek nélkül, húvösen vette tudomásul a Goebbels család halálos ítéletét jelentő ultimátumot. Szobájában le-föl járkálva, náci indulókat fütyürészve gondolkodott, aztán az utolsó

264

*' J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

haditanácson megérdeklődte Mohnketól, a bunkerrendszert védő csapatok parancsnokától, hogy csapa tai meddig tudják még tartani magukat. "Maximum két nap. - hangzott a felelet. - Van esélye Krebsnek, hogy megállapodást kössön? - Azt gondolom, hogy nincs. A szovjetek ragaszkodnak a teljes megadáshoz. - Szó sem lehet róla! Soha, soha, soha nem fogom ezt nekik megadni." - emelte fel a hangját patetikusan Goebbels, s délután 3.IS-kor a következő rádiótáviratot küldte Dönitz adrnirálisnak. "Szigo rúan titkos. Sürgős. Csak tiszt fejtheti meg. A Führer tegnap de/után 15 óra 30-kor meghalt. Április 29-én kelt végrendelete Önt jelöli ki a Birodalom eLnökéül, dr. GoebbeLs minisztert kanceLlárul, Bormann birodalmi vezetőt a párt miniszteréül, Seys-Inquart minisztert kiilügyminiszterül. Ezt a végrendeletet a Führer akaratából küldtük Berlinből több példányban, melyek az Ön, Schörner tábornagy, a levéltár és a nyilvánosság részére szólnak. Bormann birodalmi vezető a mai napon el szándékozik indulni Önhöz, hogy beszámoljon a helyzetről. Ön dönti el, hogy milyen id6pontban és milyen módon jelenti be mindezt a sajtónak és a csapatoknak. Kérem a vételt igazolni. GoebbeLs." A birodalmi kancellár ezt követően utolsó hivatalos ténykedéseként megfogalmazta az ultimátumot elutasító válaszát a szovjet parancsnokság részére, s ebben még Krebs főhadiszálláson tett óvatos kijelentéseit is visszavonta. A memorandum szövegét Csujkov este 6-kor kapta kézhez, s a szovjet támadás azonnal folytatódott.

GY EREKGY ILKOSSÁGOK Goebbelsnek ezek u tán már nem maradt sok dolga. Sorra elbúcsúzott közvetlen munkatársaitól, akiknek kiadta az utolsó utasításokat. Schwagermannal közölte, hogy mivel minden elveszett, öngyilkosságot fognak elkövetni a feleségével. Aztán Alfred Rachot kérte meg, hogy maradjon mellettük az utolsó percig, és égesse el a holttestüket. Rachnak sikerült is négy kanna benzint és egy horogkeresztes zászlót szereznie a tervezett ham vasztáshoz. A Goebbels házaspár búcsúzkodás ára este 18.30-kor, a Führerbunker konferencia termében került sor, ahol egy kisebb társaság - Baur, Hewel, Krebs, Naumann és még 4-5 ember - jött össze. A lassan folydogáló beszélgetés - poharazgatás közben - a régi szép időkről, a párt felemelkedéséről folyt. Goebbels régi történeteket, anekdotákat idézett fel. A családról vi-

265

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

szont egy szót sem ejtett. Magda Goebbels komoran és némán ült a helyén, sokat dohányzott (megtehette, mert Hitler már nem élt) é sok pez gót ivott. A társaság hét órakor oszlott fel. Goebbels Rochus Misch telefonkezelő társaságában felmen t a kertbe friss levegőt szívni, Magda Goebbels pedig a gyerekek sorsát intézte. Telefonált Kunznak: - Jöjjön, kifutunk az időből -, aki épp akkor ért Goebbels dolgozószobájába, amikor Artur Axmann, a Hitlerjugend vezető­ je felajánlotta, hogy a Vöröskereszt segítségével kimenekíti a családot BerlinbÓI. Ugyanezt javasolta Kunz is, de Magda elutasította az ajánlatot, s ha tározottan közölte, hogy férjével már korábban elhatározták magukat a tettre, s már hadifogságba került nagyfiának, Haraldnak is megírta, hogy Hitler és a nemzetiszocializmus nélkül nem érdemes élniük. Agyerekekkel pedig azért kell végezniük, mert borzalmas sors várna rájuk. (Érdekesség: Magda Goebbels néhány nappal korábban Hanna Reitschet is próbálta megnyerni, hogy segítsen a gyerekek megölésénél. A pilótanő erre a jelenetre később így emlékezett: - Drága Han nám, amikor eljön a vég, segítenie kel/nekem, ha gyenge lenl1ék agyerekekkel kapcsolatball ... A Hannadik Birodalomhoz és a Führerhez tartoznak, és ha ez a kett6 megszllllik létezni, akkor nekik nincs helyük a világban. Leginkaöb attól félek, hogtj ttíl gyenge leszek az IItols6 pillanatbml.) Kunz vallomása a további eseményekről: - Húsz perc múlva, amikor Goebbels visszatért a dolgozószobájába, a következő szavakkal ford ult

Ahalon Goebbals-gyerekek. akiket anyjuk megméf9azteten

266

J

o S E P H

G O E B B E L 5

H A L Á L A

hozzám: - Doktor, nagyoll hálás leszek önnek, l1a segít a feleségemnek megölni a gyerekeket. Akárcsak a feleségének, Goebbel nek is azt javasoltam, hogy küldje a gyermekeket kórházba a Vöröskereszt védelme alá. Goebbels így válaszolt: - Ez teljesen lehetetlen, hiszen ezek Goebbels gyermekei. Magda ezután már csak annyit jegyzett meg férje szavaival kapcsolatban: Az oroszok bármelyik pillanatban itt lehetnek. Sietn ünk kell. Aztán elővett egy injekciós tút a faliszekrényből, s az ampullákkal együtt átadta Kunznak. Morfium - mondta, s elsietett a felső bunker felé. A gyerekek eközben mit sem sejtettek a közelgő tragédiáról. Lefekvés el őtt még le-föl sza ladgá ltak a Bunker l épcsőjén, játszottak a titkárnőkkel és Rochus Misch-sel, a telefonkezelővel. Aztán anyjuk fehér háló ruhába öltöztette át őket, és közölte velük, hogy hamarosan jön a "doktor bácsi", aki től ők is megkapják azt az injekciót. Ne féljetek! - mondta agyerekeknek, s a "szuri" előtt mindegyiknek adott egy darab csokoládét. A kicsik közül egyik sem gyanakodott, de a legidősebb, Helga megpróbált kérdezősköd ­ ni. Anyja azonban leintette, aztán sarkon fordult, s elhagyta a szobát. Egy pillana tra még Rach, a sofőr is benézett, aztán Kunz érkezett, aki sorra beadta a gyerekeknek az injekciót. Kunz: "Ewtán újra kimentem az előszobá­ ba, és közöltem Goebbelsnével, hogy tíz percig kell várni, míg a gyerekek elalszanak, és egJjidejaJeg megnéztem az órát - 20.40 volt." Magda Goebbels idegesen pöfékelt, amíg a gyerekek kábulatba szenderültek. Kunz eközben váratlanul közölte vele, hogy a mérget már nem hajlandó beadni a gyerekeknek. Magda Goebbelsnek nem volt ideje a vitára, ezért utasította a doktort, hogy a Führerbunkerben azonnal keresse meg és küldje fel dr. Ludwig Stumpfeggert, azt az SS-sebészt, aki dr. Morell távozása után, április 22-től Hitler háziorvo aként a Führer egészségéért felelt. Stumpfegger néhány perccel később meg is érkezett, s ő adta be a m érget az elalélt gyerekeknek. Magda Goebbels szétfeszítette a szájukat, az orvos pedig bedugta, majd elroppantotta fogaik között a ciánampullákat. éhány perccel később, amikor Rach ismét benézett a szobába, anyjuk éppen lezárta a gyerekek szemét, s mindegyiknek csókot adott a homlokára. Aztán kilépett a folyosóra, selgyöngülten Schwagermann vállára borult: - Nyomoru /tul érzem magam ... Olyan fájdalmasan hoztam őket fl világra I szipogott hangosan. Aztán, amikor megnyugodott, ismét bement hozzájuk, betakarta őket, s elindult lefelé a lépcsőn a férje szobájába. - Megtörtént! A gJjerekek halottak. - jelentette be szenvtelen hangon. - Ideje magunkról gondoskodni. (Érdekesség: A Goebbels-gyerekek halálával kapcsolatban többféle változat is létezik. 267

F E L A D O T T

JÁTSZ

MÁK

Rochus Misch szerint Magda Goebbels csokoládét (kakaót?) itatott a gyerekeiveI, amelybe altatót kevert. Ezt követően megfésülte őket, hálóinget adott rájuk, majd Iefektette őket, miközben arról me élt nekik, hogy néhány nap múlva ismét Schwanenwerderbe utaznak. Günther Quandt húga, Eleanore a háború után azt állította, hogy Magda azért ölte meg személyesen a gyermekeit, mert nem akarta, hogya háború után azt hallják, apjuk a század egyik leggonoszabb búnözője volt. Megkönnyítette a dolgát, hogy hitt a reinkarnációban, s azt remélte, hogy hamarosan visszatérnek a földre, és sokkal jobb sorsuk lesz annál, mint ami várt rájuk.) A dráma utolsó felvonásá nak szerepl ői nem sokkal kilenc óra előtt Goebbels irodájában gyű ltek össze. Goebbels figyelmeztette Rachot és Schwiigermannt, hogy tökéletesen égess ' k el a holtte teiket, nehogy a maradványok az oroszok kezéb kerülj nek. - Maga fogja elégetni a holttesteinket - fordult Schwiigermannhoz - , de vajon képes lesz I"á? A katoná igenre Goebbels felve tte az íróaszta láról Hitler ezüstkeretb foglalt, dedikált fényképét, s jelentő égtelje en átadta adjutánsának. Felesége is megrázta az SS-Hauptsturmführer kezét, é azt mondta: - Ha va /alw viszon tlátja Hara/dat, adja át neki üdvözletlinket, és mondja meg, hogy bátran mentünk a halálba. Goebbels aztán aumalUlhoz fordult, akinek megkö zön te addigi hű égét, és közölte vele, hogy elhatározásuk megmásíthatatlan, feleségével együtt öngyilkosságot fognak elkövetni, amint a Molmke által tervezett kitörés e l kezdődik: - Nem akarok tovább élni csupán azért, hogy fl kézjef51jem megadáskor rajta legyen az okiraton. Goebbels ezután idegesen le-föl sétálgatott a szobájában, és már csak arra várt, hogy Molmke-tól megérkezzen a jelent 's. A szemtanü k szerint Magda is rendkivül idegesen várt, és váratlanul egy javaslattal fordult a férjéhez: - Ne itt haljunk meg ebben a bunkerben. - Természetesen nem itt fogunk meghalni. Felmegyünk a kertbe. - Ne a kertbe! Melljünk a Wilhelmplatzra, oda, aho/ munkáva/ töltötted az életedet. Goebbels erre a fel vetésre már nem válaszolt. A ruhafogashoz lépett, s megkezdte az előkészüle teket az utol ó útra. A kitörést irányító Molmke tábornok visszaemlékezése szerint felvette náci egyenruhája kabátját, ötétkék sálat tekert a nyakába, fejébe kalapot nyomott, majd lassan felhúzta sárga bőrke ztyújét, külön-külön minden ujját gondosan elsimítva. Aztán megtapogatta pisztolyát a zsebében, s mint egy gavallér, karját nyújtotta a feleségének. Szótlanul - mint a szellemek lépdeltek el a három SS-katona előtt, s este 9 óra tájban elindultak feUelé a lépcsőn a Kancellária kertjébe. A l épcsősor tetején, a fa l mellé helyezett benzineskannákat látva, a pár néhány lépésnyire a kijárattól némán meg-

268

.. J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

állt. A kijáratnál ott áll t egy SS-Scharführer, akinek szükség esetén a kegyelemiövéseket kellett megadnia. Egyelőre azonban csendesen meghúzódva az ajtó árnyéká ban maradt. Ó volt az egyetlen szemtanúja a drámai végkifejletnek. A házaspár tudta a dolgát, mert Hitlerhez hasonlóan ők is megismerkedtek Haase professzor módszerével: méreg és pisztoly. Először Magda Goebbels harapta el a kapszl.üáját, m ajd hangtalanul a földre rogyott. Ruháján ott volt az arany pártjelvény, amit egy nappal a halála el őtt maga a Führer adott át neki. Ezt k öve tően Goebbels harapta el a maga kapszuláját, s zuha nt a földre. A bunkerben ezalatt egyesek egy, mások két lövést véltek hallani, de eze kről később bebizonyosodott, hogy külső belövések voltak. Goebbels pisztolya néma marad t. A kertbe ki érkező aumann és Schwagermann ezután az utasításnak megfele l ően hozzálátott a holttestek elhamvasztásához. Kannákból benzint locsoltak a tetemekre, majd fellobbantot ták a lángot, s hamarosan megpörkö l ődö tt, égett bőr szaga terjengett a levegőben. A Coebbels házaspár viking temetésére azonban senki nem jött fel a Btmkerből az utolsó tiszteletadásra. Mindenki a menekü léssel volt elfogla lva, a kitörésre készülőd ö tt. Az égetésnél jelenl évők közül Naumann is azonnalIrohant a csoport jához, Schwagermann zintén visszatért a Bunkerba, de útközben ta lálkozott Mohnke tábornokkal, aki elrendelte a Bunk r felgyú jtását. Visszament az utol ó kanna benzinért, amit később a kon ferencia teremben locsolt szét, majd itt is meggyújtott egy papírfákl yát. A fellobbanó tűz éppen akkor kezd te el körbenyalni a szoba közepén álló asztalt, amikor Molmke és Günsche vezetésével az első csoport útnak indul t. A holttestek eközben a kancellária k er ~ ében sorsukra hagyva, szemtanúk nélkül égtek az éjszakában, majd kellő m e nn yiségű benzin hiányában anélkül hunytak ki a lángok, hogya maradványok elhamvadtak volna.

NYOMOZ A SZOVJET KÉMELHÁRíTÁS A Goebbels házaspár holttestét az Új Birodalmi Kancelláriát elfoglaló szovjet katonák május 2-án délután fedezték fej, amikor Klimenko alezredes, a SZMERS képviseletében egy dzsippel megérkezett a helyszínre. Még három szovjet tiszt ült mellette, öt katona pedig teherautón német foglyo kat hozott a helyszínre azzal a megbízással, hogy derítsék fel a had test övezetébe eső legfontosabb objektumot, a kancelláriát, s próbáljanak a náci háborús bűnösök nyomára bukkanni. A kis csapat először a kertet

269

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

szemrevételezte, s Klimenko később így idézte fel a történteket: "Bisztrov őrnaggya l a Bunker vé zkijárntánál két ember, egt) férfi és egy nő megégett hullájára bukkantunk. Nem sok hiányzott hozzá, hogy az Új Birodalmi Kancelláriába be-besznladgáló katonák, a törmelék A megtalált tetemeket közszemlére tettek ki között nem véve észre a tetemeket, teljesen széttapossák őket . Egyik k(sérőllk, egy /lémet, a hullákat megpillantva elkiáltotta magát. - "Oh! Ez Joseph és Magda Goebbels!" A holtte tek, bár megfeketedtek, s némely helyen el is szenesed tek, de nem égtek el teljesen, s így könnyen fel lehetett ism mi Goebbels szovjetek számára i jól ismert vonásait. A házaspár azonosítását segítette az is, hogy az ös zeégett női holttest mellett a földön egy arany pártjelvény és egy megégett cigaretta tárca feküdt, amelyre rá volt vé ve: ,,34. X. 29. Adolf" A hivatalos jegyzőkönyv szerint: ,,1945. május másodikán Berlin váro ának központjában, a birodalmi kancellária épii/etének óvóhelyén, a bejáratfól néhány méternyire, Klimenko alezredes, Bisztrov és Hazin őrnagy a német Wilhelm Linge - a kancellária szakácsa - és Karl Schneider - a kancellária ga rázsának tecl1nikusa - berlini lakosok jelenlétében 17.00 órakormegtalálták egy férfi és egt) I1Ő elégett holttestét, mégpedig egt) alacsony termetű férfi tetemét, aki11ek a jobb lábfeje görbe (dongalábli), egt) e/égett fém protézissel, az NSDAP egyenruhájának megégett maradványaival, és egt) elégett arany je/vénnyeJ egt)iitt." A Goebbels gyerekek - Helga, Beide, Hedda, Holde, Hilde és Helmut (Hitler után valamennyit H betűvel kezdődő névre kereszteIték) holttestét május 3-án f1jin főhadnagy, a 207. lövészhado ztály kémelhárítá ának egyik szakaszvezetője fedezte fel a Bunker egyik helyiségében. A hat kisgyerek - öt kislány és egy kisfiú - hálóingben, még mindig az ágyában feküdt, betakarva. Elszíneződött arcuk mérgezés t sejtetett, a legidősebb (Helga) arcán lévő sérülések pedig dulakodásra utaltak. - Kinek a gt)ermekei ezek? - kérdezte Bisztrov őrnagy Hans-Erich Voss altengernagytóI, aki a haditengerészet összekötőjeként sokáig a Bunkerben tartózkodott, s áprili 30-án esett szovjet fogságba. Amikor a szovjetek megkapták tőle a felvilágosítást, ezeket a holttesteket is teherautóra pakolták, s a Plötzensee-be, bázisukra szállították, ahol a konyhában a tűzhe l y lapjára fektették őket. Itt hajnalban előbb Tolja Morozov, a Pravda fotóriportere

270

-J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

készített róluk felvételeket, majd az utcai világosságban Mihail Snejderov opera tőr filrnez te le ő k et a filmhíradó és a filmarchívum számára. Ekkor már jelen voltak a 3. Csapásrnéró Hadsereg és az 1. Belorusz Front tábornokai, törzstisztjei, valamint néhány szovjet újságíró is, akik közül a Pravda tudósítói, Borisz Gorbatov és Martin Merzsanov később magyarul is megjelent könyvekben írták meg az emlékeiket. Snejderov, akinek ekkor forga tott filmjét azóta is rendszeresen vetítik a televíziós műsorokban, így emlékezett a történtekre: - "Május 2-án este történt. A 3. Csapás mérő Hadsereg politikai osztályán tartózkodtam, az osztály vezetőjének számysegédjénél, al1llkor megérkezett egy tiszt, és jelentést tett arról, 110[51) megta/álták Goebbels holttestét ... A jelentéstétel után térden állva könyörögtem , hogy sehová se vigyék a holttesteket, ugyanis ott akartam filmre venn i, ahol ráta Iál tnk. Megfgérték, hogy teljesítik a kérésemet. Reggel azonban, amikor a hadsereg törzskari tisztjeinek e[51) csoportjával a helysz(/1/·e érkez tem, hogy megkezdjem a filmezést, kiderült, hogy Goebbelsnek, a feleségének és a gtJennekeinek a holttestét, s velük együtt Krebs tábornoknak a holttestét is átvitték fl hadtest törzskarára ... A holttestek asztalokon , illetve a padlón feküdtek. Goebbels teste félig elégett. A test alsó fele égett meg erősebben. A Wzt61 az egész teste megfeketedett, elszenesedett. Felöltőjél1ek és az illgének egy darabja is megmaradt, nem égett el. Ha eltekinliink az égési nyomoktól, Goebbels erősen hasonlított azokra a karikatl.írákra, amelyeket gyakran közöltek róla nálunk az újságokball, s elég könnyen lehetett azonosftflni.

Goebbels elszenesedett maradványai

271

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Mel/ette feküdt feleségének a holtteste. Ez a test teljesen összeégett, lehetetlen volt azonnal fel ismerni. Mint mondták, mind a két holttestet a bunker bejáratánál találták meg, a Birodalmi Kancellária közelében. A testek mellett üres, eredetileg gyúlékony folyadékot tartalmazó iivegeket találtak, és rengeteg összeégett papírt, azoknak az eszközöknek Goebbels holttestének azonosítását a nyomait, amelyekkel a holttesteket el a dongaláb megkönnyítette akarták égetm:. A holttestek azonban nem égtek el. Goebbels maradványain selyem zokni, sárga selyem nya kkendő, azon kerek, fémből készült NSDAP-jelvény, NSDAP egyenrulUl maradványai, fehér trikó maradványai voltak felismerhetők. A női holttest jobban elégett, de így is felismerhető volt egy sárgásbarna jerset) anyagból készült ruha , egy patentkapcsos övcsat, egy NSDAP-jelvény, és vörös hajmararlványok nyomai. A holttest azonban annyira összeégett, hogy alig maradt rajta b6rfelület, amely ne szenesedett, feketedett volna el, s az arcvonásai is

Voss altengernagy azonosítja a Goebbels család tagjait

272

-J

D S E P H

G O E B B E L 5

H A L Á L A

teljesen megsemmisültek .. .A helyiségben meglehetősen sötét volt a filmezéshez. Lassítva kész(tettem a felvéte/eket, hogy megnöve/jem a megvilágftási időt, s mégis kétséges volt, látható lesz-e valami is a filmen. Ezért aztán, amikor befejeződött a tanúk kihallgatása, azt kértem, hogy vigyék ki a holttesteket az utcára." A holttesteket ezután - a gyerekekével együ tt - átvitték egy nagyobb helyiségbe, ahol lebonyolították az azonosítási eljárást. Goebbels holttestét egy asztalra, Magda Goebbelsét és a gyerekekét a padlóra fektették le, majd sorra beruvták a helyiségbe azokat a német foglyokat - Hans-Erich Voss altengernagyot, Heinz Lingét, Hitler komornyikját, Karl Schneidert, a kancellária garázsának technikusát, Wilhelm Zimmet, a kancellária gondnokságának vezetőjét, dr. Kunz fogorvost és Wilhelm Lange szakácsot - , akik habozás nélkül, azonnal felismerték a maradványokat. A szovjetek azonban teljesen biztosra akartak menni, ezért a Goebbels azonosítását igazoló jegyzőkön yvet nem kevesebb, mint tizenhét emberrel íratták alá. A kémelhárítók a hibalehetóség kizárása miatt a holttesteket több mint 20 személynek mutatták meg, és amikor később elfogták Wilhelm Eckholdot, Goebbels személyi testórét, május 20-án vele is megismételték a halottszemlét.

A boncolást végző szovjet orvosbizotlság tagjai

273

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Goebbels boncolása csak a mérget igazolta. a pisztolvlövés! nem

Az azonosítás ok elvégzése u tán a törvényszéki orvosszakértői vizsgálat lefolytatására Tyelegin tábornok, az 1. Belorusz Front ka tonai tanácsának tagja adta ki a parancsot. A holttestek boncolását ebben az esetben is dr. Faust Skaravszkij alezredes, illetve az általa vezetett törvényszéki orvosi bizottság végezte el. A boncolásra május 7-én, a hadsereg sebészeti osztályán, Buch város tábori kórházának halottasházában került sor, ahol rendelkezésre álltak a szükséges felszerelések és felté telek. A boncolásnál a bizottság tagjain kívül - közismert szakértőként - jelen volt még az éppen Berlinben tartózkodó Gracsenkov professzor, s még néhány katona is. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint a Goebbels gyerekek esetében a halál oka egyértelmúen "ciánvegyületb61 eredő mérgezés" volt, mert szájukban ampuIIamaradványokat talál tak, s a szervi vizsgálatok alkalmával is végig érezni lehetett a keserűmandula szagát. A Goebbels házaspár holttestének vizsgálata szintén rutineljárásnak bizonyult. A jól felismerhető férjjel ellentétben azonban a feleség almyira összeégett, hogy alig maradt b6rfelülete, ami el ne feketede tt volna. Magda Goebbels arcvonásai is teljesen megsemmisültek. Halálukat ciánmérgezés okozta. A bizottság feljegyzése Goebbels esetében ezt rögzítette: "Az alsó állkapocs jobb oldalán a fogak köz ött vékony, fehér üvegdarabkákat találtunk -

274

J

o S E P H

G O E B B E L S

H A L Á L A

all/pullaszihÍllkot: a tüdő bOllcolásánál pedig enyhe keserűmandula -szag érezhető. " A vegyelemzés egyértelmúen cián vegyület jelenlétét mutatta ki a véredényekben és a belekben is. A feleség szájában a szakértők szintén "vékony falú ampulla maradványait, kékes színű ampulla fejet" találtak, tehát ő is megmérgezte magát. A Goebbels házaspár boncolásakor azt is megállapították, hogya holttesteken - számos tanúvallomással ellentétben - lőtt seb nyomait nem találták. A Buchban elvégzett boncolásróI és a vizsgálatok eredményeiről május utolsó napjaiban tettek jelentést a legfelsőbb szovjet állami és Helga Goebbels az egyik szovjet boncolóorvossal katonai vezetésnek, majd ezt követően ezek a holttestek is osztoztak Hitler és Eva Braun holttestének kalandos sorsában. L6szeres ládákba pakolva, több alkalommal eltemetve és kiásva, végül 1946. február 20-án a Goebbels család nyolc tagjának maradványai is Magdeburgban, a lebetonozott udvar alatt találtak nyugalmat, s csaknem huszonöt évig ott is maradtak. Amikor 1970 márciusában Andropov utasítást adott a maradványok megsemmisítésére, ezeket a holttesteket is elégették, s a hamvakat beleszórták az Elba mellékfolyójába, a Bideritzbe.

275

.... F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

HEINRICH HIMMLER HALÁLA NINCS HOVA FUTNI Heinrich Himmler ss Reichsführer 1945. április 20-án, Hitler születésnapján jelent meg utoljára a nyilvánosság elő tt. A Bunkerben a tőle megszokott szervilizmussal köszöntötte Führerét, ismét biztosította hűségéről, s arra kérte, hogy használja ki az utolsó lehetőséget, s távozzon Ob ersalzbergbe, mielőtt végleg bezáru l az ostromgyűrú a város körül. Részt vett a haditanácson is, de aztán sietve távozott Berlinból, mert más, jelen lévő náci veze tőkhöz hasonlóan tanácsadói köre, holdudvara - Felix Kersten, Walter Schellenberg, Rudolf Brandt - segítségével már ő is a maga számára kedvező megoldást kereste a kibontakozó végjátszmában. Himmler parancsnoki helyzeténél fogva a többi náci vezetőnél jóval hamarabb tudatosította, hogy Hitler hatalmának és a Harmadik Birodalomnak vége. A Visztula hadseregcsoport parancsnokaként jól ismerte a hadsereg állapotát, a hadi helyzet kozmetikázatlan valóságát, ezért már hónapokkal korábban felvette a kapcsolatot a szövetségesekkel a semleges hatalmak - elsősorban Svédország - köz.vetitésével. Mindenekelőtt a Svéd Vöröskereszt alelnöke, Folke Bernadotte gróf, V. Gusztáv svéd király unokaöcscse volt ebben segítségére, akivel február 19-tól több alkalommal is tárgyaltak. Amikor Himmler azt a megbízást kapta, hogy utazzon Schleswig-HolsA hűséges Heinrich mégis elárulta főnökét teinbe, úgy érezte, hogy szabad keze 276

HEIN R ICH

HIM M LER

H A L Á L A

van, és Walter Schellenberg SS Brigade-Führernek, bizalmi emberének a közreműködésével megkezdte a tervei megvalósítását. Felvette a kapcsolatot Eisenhowerrel, Montgomery-vel, De Gaulle-lal, törzsének főnökét, Karl Wolffot pedig Rómába küldte, hogy különböző közvetítők közreműködésével a Vatikánnal kezdjen tárgyalásoka t, aminek eredményeként Wolffo t később titkos audiencián még XII. Pius pápa is fogadta .

DIPLO MÁ CIAI BAL LÉPÉSE K

A lehetséges menekülési útvonalak közül azonban a legjárhatóbb útnak a svéd kapcsolat lá tszott, ezért a "hűséges Heinrich" áprilistól intenzív kapcsolatban áUt Bernadotte-val abban a reményben, hogy közvetítésével tárgyalóasztalhoz ülhet a nyugati szövetségesekkel, s megállapodást köthet a l eendő béke lehetőségeiről, feltételeiről. A konspi rálás azonban rendkívüli módon megviselte az egyébként is rendkívül labilis idegzetű Himrnlert, aki áUandó rettegésben él t, hogy titkos tárgyalásai leleplező dnek, s felbőszítik a FüllIert, aki parancsot ad elfogására és kivégzésére. Az SS Reichsführer ezért folyamatosan pszichoszomatikus betegségekben szenvedett, magán különböző szervi bajokat diagnosztizált, időnként elviselhetetlen gyomorgörcsökre panaszkodott, s ezért tanácsadóvá elő­ lépett masszőrje, Felix Kersten rendszeres kezelései mellett folyamatos orvosi ellenőrzés és felügyele t alatt állt. Berlinbe is személyi orvosa, dr. Karl Gebhardt Hohenlychen-i szanatóriumából érkezett, mert az áprilisi napokban már nemcsak fizikailag volt kimerült, hanem úgy érezte, hogy a lelki összeomlás szélén áll. Pihenésre azonban soha nem volt ideje, mert a vég közeledtével minden perc számított, ezért a Bunkerben megtartott haditanács után néhány órával már ismét Bernadotte-tal kereste a kapcsolatot, s a Berlinben szerzett információk birtokában haladéktalanul tárgyalni akart vele. Főhadiszállására, Ziethenbe éjjel ll -kor érkezett vissza, ahol a kastélyban Schellenberg várta, aki e l őzőleg Harzwalde-ban a Zsidó Világkongresszus megbízottjával, orbert Masurral tárgyait a zsidókérdés új megoldásának l ehetőségeiről. A tárgyalások biztatónak mutatkoztak, ezért rövid pihenő után Himmler - személyi referense, Rudolf Brandt, és Schellenberg társaságában - hajnali háromkor megérkezett Hartzwalde-ba, ahol a Masurral folytatott tárgyalások végén megígérte, hogya nácik nem ölnek meg több zsidót a koncentrációs táborokban, s nem is evakuálják őket

277

F E L A D O T T

J Á T SZMÁK

a táborokból a hátországba, hanem átadják az oda érkező szövetségeseknek. Arra is ígéretet tett - miután Berlinben Hitlertól megkapta az engedélyt -, hogya ravensbrücki koncentrációs táborban fogva tartott lengyel zsidó nőket szabadon bocsá~a. A megbeszélések hajnali ötkor értek véget. Himmler kíséretével azonnal tovább utazott Hohenlychenbe, ahol Bemadotte gróf várta, aki a délelőtti órákban készült elhagyni Németországo t, de előzőleg Schellenbergnek sikerült rávennie, hogy az indu lás előtt a reggelinél még egyszer találkozzon Himmlerrel. Bernadotte szintén megpróbálta rábeszélni Hinunlert, hogy engedje át Svédországba a Neuengamméba internált dán és norvég fog lyokat, de a Reichsführer ezt a kérést már vonakodott teljesíteni. Tárgyaló partnere így csalódottan mondott búcsú t, s amikor az őt kikísérő Schellenberg elköszönt tőle, s megpróbálta rávenni, hogy a gróf repüljön Eisenhowerhez, s készítsen elő egy találkozót a szövetséges ka tonai erők főparancsnoka és az SS Reichsführer között, a hadi helyzettel pontosan tisztában lévő Bernadotte közölte: " A birodalmi vezető már nem fogja fel saját helyzetének fl realitását. Én már nem tudok rajta seg{teni. Első látogatásom után kellett volna Németország sorsát a kezébe vennie, és ön, kedves Sche/lenberg, jobban tenné, ha saját magára gondolna." Tárgyalásainak kudarca és a hadi helyzet reménytelensége azonban nemhogy cselekvésre sarkallta, de ismét beteggé tette Himmlert, akinek környezete tanúsága szerint - fogalma sem volt, hogya továbbiakban mit tegyen. Mindig is ingadozó jellem volt, aki nehezen és késve szánta rá magát a cselekvésre, a felelősségvá ll a l ásra. Ezúttal azonban már nem marad t ideje a tétovázásra, de Hinunler e talán utolsó, sorsdöntő pillana tban sem tudott határozott jellemkén t önállóan dönteni, s a vívódásokba ezúttal is belebetegedett. Csodakezű masszőrje azonban április közepé től már nem volt mellette, ezért Himlnler a rátörő kínoktól (gyomorgörcs, ideggörcs) gyötörten, tehetetlenül feküdt az ágyán, és Schellenb rgnek panaszkodott, aki megpróbált lelket verni a főnökébe . Hitler végóráira és elhatalmasodó betegségére (Parkinson-kór) u talva, valamint a soha vissza nem térő kedvező pillanatot emlegetve, további cselekvésre biztatta Hinuniert, és a kései ebéd után sikerült is olyan állapotba hoznia, hogya törzs elindulhatott Wustrowba, a főhadiszállás ra. Az előrehaladás azonban nem volt könnyű. A még járható utakon ekkor már hátrafelé özönlő, felbomlott csapatokkal találkoztak, minden irányban kisebb-nagyobb katonai csoportok, konvojok mozogtak, S az eldugult utakat ráadásul még a szövetséges repülőgépek is rendszeresen támadták.

278

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

Falke Bernadatle.

aki Himmler ajánlatát közvetítette a szövetségeseknek

HimmJer Wustrowban összeköttetésbe lépett a berlini Bunkerban hagyott összekötő tisz~éveJ, Hermann Fegeleinnel. akitől megtud ta, hogy Hitler április 22-én véglegesen eldöntötte, hogy Berlinben marad, és a végsőkig harcol. Ez jó hír volt, mert elméletileg további lehetősége t kínált Himmlernek a külön tárgyalásokhoz. A fron t gyors mozgása azonban őt is menekülésre kényszerítette. Wustrowot is ki kellett üríteni, mert a közelben már szovjet fe ld erítő csapatokat láttak. Himmler stábjával visszatért Hohenlychenbe, ahol egyre inkább úrrá lett rajta a kétségbeesés. - Va lamit most kezdenem kell, Schellenberg, de nlit? - kérdezte adjutánsától, aki utolsó szalmaszálként még egy találkozást javasolt Bernadotte gróffal. Himmler elfogadta a javaslatot, s megbízta Schellenberget, próbálja megtalálni a grófo t, s kérje meg, hogy továbbítson a nyugati hatalmaknak egy kapitulációs nyilatkozatot. Schellenberg április 23-án délután 15 órakor a dán határ közelében, Flensburgban érte utol Bernadotte-t, aki úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nem szükséges többet találkoznia Himmlerrel, ehelyett sokkal célszerűbb volna, ha az SS Reichsführer egy Eisenhowernek címzett levélben ajánlja fel a felté tel nélküli kapituláció t. Mivel Schellenberg kizártnak tartotta, hogy amíg Hitler él, Himn1ler vállalkoznék ilyen nyilatkozatra, javasolta, hogy mégis kerüljön sor a személyes megbeszélésre.

279

.....

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

Bernadotte ebbe végül beleegyezett, s az újabb találkozóra este 22 órakor Lübeckben, a svéd konzulátus épiiletében került sor. Himmler ezúttal már hajlandónak bizonyult a dán és norvég foglyok elszállítására, és szándékát, valamint a tárgyaláson elhangzottakat Christian Günther svéd külügyminiszterhez címzett nyilatkozatban meg is fogalmazta: "Nekiink, némefeknek, ki kell jelentenünk, hogy legyőztek bennünket, és arra kérem önt, közölje ezt a svéd kormány útjáll Eisenhower tábornokkal, hogya további vérontást elkeriiljiik. De nekünk, nimeteknek, lehetetlenség az oroszok előtt kapitulálni, és különösen lehetetlen nekem. Ezek ellen tovább fogunk harcolni, míg a nyugati hatalmak front ja felváltja a német frontot."

Bernadotte késznek mutatkozott a kapitulációs nyilatkozatot továbbítani, mint ahogy tudomásul vette Himmler további bejelentés ét, aki azt állította, hogy napokon belül joga lesz további döntéseket is hozni, mert a Führer lemondott az életéről, s a helyére lépve ő tárgyalhat majd a szövetségesekkel Németország háború utáni sorsáróL

A uHŰSÉGES HEINRICW ÁRULÁSA

Himmler küldöttségével éjjel fél kett6kor távozott a konzulátusról, és szokatlan módon ragaszkodott ahhoz, hogy maga vezethesse a gépkocsiját. Zaklatott idegállapota miatt azonban annyira idegesen hajtott, hogy az autó hamarosan árokba csúszott, s negyedórába telt, amíg folytathatták az utat. Ám a továbbiakban is olyan bizonytalanul vezetett, hogyamellette ülők állandó életveszélyben érezték magukat, míg meg nem érkeztek a fő­ hadiszállásra. Himmlert "bátor lépése" ezúttal is megijesztette, s néhány óra elteltével már kezeit tördelve járt le-föl a szobájában. Kísérői - mindenekelőtt Schellenberg - próbálták ugyan meggyőzni arró!, hogy nem szegte meg a német nép iránti hűségét, de nem sikerült eloszlatni kételyeit, mert árulástól tartva attól félt, hogy Hitler a következő órákban likvidáltat ja. Himmlerben ekkor már csak az tartotta a reményt, hogy nagyon bízott abban, mégis sikerül tárgyalóasztalhoz ülnie Eisenhowerrel. Környezetének feljegyzéseiból tudjuk, hogy nagyon készült erre a tanácskozásra. Elkészíttette a találkozó forgatókönyvét, s még annak protokolláris részleteit is megtervezte: tanácsadóival megvitatta, hogyan üdvözölje - nád karlendítéssel, avagy kézszorítással - tárgyaló partnerét, ő nyújtsa-e elsőnek a kezét, vagy várjon Eisenhowerre, felvegye-e az SS egyenruháját, vagy

280

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

öltözzön civilbe, kitegye-e az összes kitüntetését, vagy csak a legfontosabbakat stb. Himmler reményei azonban hamar semmivé váltak. A nyilatkoza t kézh ezvétele után a svéd külügyminiszter magához hívatta a brit és az amerikai nagykövetet, és megkérte őket, hogy hozzák Himmler javaslatait az Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányának tudomására. A szövetségesek elutasító válasza április 26-án érkezett meg. Bár az angolszász szövetségesek kezdetben megfontolásra érdemesnek tartották a javaslatot, a gyorsan változó hadi helyzet miatt az okafogyottá vált. 1945. április 25-én Washingtonban Truman elnök Marshall tábornokkal és Leahy admirálissal vitatta meg egy külön tanácskozás keretében Himmler javaslatait, s eközben Truman ChurchilIt is felhívta telefonon, aki - Leahy admirális tanúsága szerint - lehetségesnek tartotta, hogy elfogadják Himmler javaslatát. Erről Churchill is beszámol emlékirataiban. Április 25-én az angol kabinet is ülést tartott, amely - Churchill szerint elfogadott egy ezzel kapcsolatos határozatot, miszerint tárgyalásokat kezdenek HimmJerrel a három nagyhatalom nevében, jóllehet, nem ismerik Moszkva álláspontját. "Egyikünk sem kezdhet különtárgtjalásokat, ugyanakkor a legkisebb mértékben sem lehet csorbítani Eisenhower és Alexander jogát, hogy helyi fegyverletételt elfogadjon. " Bár az angolszász hatalmak felső politikai és katonai vezetésében számos híve volt a németekkel kötendő alkunak, a hadi helyzet gyors változása nyomán bel- és külpolitikailag is lehetetlen volt a tárgyalások nyílt felvé tele. Április 25-én a Berlintől északra támadó szovjet csapatok Potsdam körzetében egyesültek az 1. Ukrán front egységeivel, s ezáltal a gyűrű gyakorlatilag bezárult Berlin körül. Hitler és a Berlinben rekedt nád vezetés számára nem volt többé menekvés. Még ugyanaznap az I. Ukrán front egységei Torgaunál elérték az Elbát, s találkoztak az 1. amerikai hadsereg csapataival, aminek következtében émetország területe és a még harcban álló német fegyveres erők is megosztottá váltak. Ilyen körülmények között a hitleri vezetés tagjaival, különösen a tömeggyilkos Himmlerrel tárgyalni politikai öngyilkosság lett volna, hiszen napok, vagy akár órák kérdése volt a végső összeomlás, s a háborús bűnökkel vádolt náci vezetők elfogása. Erre vonatkozóan Montgomery naplójában is találunk feljegyzést: ". , .értesítést kaptam a hadügtjminisztériumtól, hogy Himmler 24-én a Svéd Vöröskereszt útján felaján lotta a fegyver/eté/elt .. . Az értesítéssel nem sokat tör6dtem ... a közeledő oroszok sokkal veszélyesebbek voltak, mint a meg-uert németek. Tudtam, a Németország elleni havorú gyakorlatilag befejeződött. A fontos és 281

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

közelebbi fe/adat az volt, hogy teljes sebességre kapcso/junk, és elérjük a Baltitengert ... Ez volt az egJ)etlen módja annak, hogt) megakadályozzuk az oroszok behatolását Schleswig-Holsteinbe és onnan Dániába." Truman április 26-án ennek az új hadi helyzetnek az ismeretében, s az ebből adódó következtetések szellemében ismertette Himrnler javaslatát Sztálinnal: "Az Egyesült Államok kormánya, a brit és a szovjet kormánnyal fennálló megegJ)ezésül1khöz híven úgy véli, hogy a kapituldció egJ)edüli elfogadható feltétele: a Szovjetunió, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok előtti feltétel nélküli kapituláció minden fron ton ... " Válaszában Sztálin ezt írta: "Him111lernek küldendő válaszát, amelyet a szovjet [rontat is beleértve valamel/nyi fron tra kiterjedő feltétel nélküli kapituláció szel/emében szövegezett meg, tökéletesen helyesnek tartom. Kérem Önt, já/jon e/ javaslata szellemében, mi oroszok pedig kötelezzük magunkat, hOgJJ foly tat juk rohamainkat a németek ellen." A szövetségesek elutasító válaszát, s a kizárólag feltétlen megadásról szóló ultimátumot a svéd konzulátusról gróf Levenhaupt konzul azonnal továbbította Schellenbergnek, azzal a megjegyzéssel, hogy a tárgyalások nem alakulnak kedvezően , a szövetségesek nem akarnak Himmlerrel tárgyalni. Schellenberg óvatosságból nem közölte azonnal a hírt főnökével, így annak reményei még egy napot éltek. De április 27-én már nem várhatott a selyemzsinórral kecsegtető lill átadásával, mert a Flensburgba érkező Bernadotte gróf is megerősítette, hogy a nyugati hatalmak részéről - tárgyalófélként - Himmler személye a továbbiakban szóba sem jöhet. A rossz hirt Schellenberg vitte meg Himmler főhadiszállására, s a kényes helyzetről emlékirataiban is beszámol: "Azzal kellett most számoln om, hogy Him1111er engem fog a békekezdeméllyezés kudarcáért felelőssé tenni. Az a lehetőség is fennállt, hogy engem most már /ikvidálhatnak. Hogy fedezzem magam , eszembe jLltott, hogy egy asztro/ógussal, akit Hin1/nler személyese n ismert, és sokat tartott fel01e, összeköttetésbe lépjek, és megkbjem, kfsérjen el azzal, hogy Hinlln/ernek akar horoszkópot készíteni. Bizonyos voltam benne, hogy ez csillapítalli fogja Himmler csalódás által kiváltott reakcióját. Jól gOI/doltam. HinllnJer rendkívül rossz hangulatbal1 volt a szrivetségesek elutasító válasza miatt, és még inkább bosszankodott, hogya viltfgsajtó fe/kapta az ügyet. Mégis, a beszélgetés - várnkozásom ellwére - béké- Walter Schellenberg. sel/ fo/y t le." Himmler személyes tanácsadója 282

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

Schellenberg jól számított, hiszen régóta ismerte főnöke minden titkát. Himmler - akárcsak Hitler - miközben világuralmi terveket dédelgetett és milliók élete felett dön tött, a hétköznapokban az orvosok és az asztrológusok "rabja" volt. Hitler - a mások által csak "kuruzslóként" emlegetett - dr. MorelItől, Hinm11er Felix Kerstentől függött, ugyanakkor minden fon tosabb döntése el őtt a Führerhez hasonlóan Ő is kikérte a jövőlátók, okkultisták, asztrológusok véleményét. Schellenberg Hamburgban bukkant rá arra a Wulf nevű asztrológusra, aki méregkeveréssel, szanszkrittal, jóslással és horoszkópok készítésével egyaránt foglal kozott, s hamarosan Himmler bizalmi emberévé lépett elő. Minden fontos döntése előtt elkészítette a horoszkópját, s így ő is nagyban befolyásolni tudta a rettegett náci hóhér döntéseit.

A KE GY VE S ZTETT Közreműködésére,

a jóslataira ezúttal szükség is volt, mert Himmler béketapogatózásairól értesítették a Reuters hírügynökséget, amely 28-án világgá kürtölte a szenzációt, melyet természetesen átvett a világsajtó, s a Bemadotte-val folyta tott tárgyalásokról április 28-án a londoni BBC adása is beszámolt. A hír a rádióadások révén eljutott Dönitzhez, és este kilenckor Hitler és környezete is értesült róla a Bunkerben. Goebbels egyik munkatársa a propagandaminisztériumban a stockholmi rádiót hallgatva figyelt fel a tudósítás ra, s annak gépelt változa ta hamarosan Bormann kezében vol t, aki azonna l felkereste Hitlert. A Führer éppen Ritter von Greimmel tárgyalt. s éktelen haragra gerjedt az árulás hallatán. Hanna Reitsch írja emlékezéseiben: nA férfiak és nOK sírtak és kiabáltak a dühtől, a félelemtől és a kétség beesés től. Mil/tha l11indl/yájan egyet/en esze/ős görcsben rángatóztak volna . Mindazokat, akikre Hit/erre/ együtt az elkerülhetetlen pusztulás várt, vad hisztéria fogta el és a gyI71ölet az ebből kisiklott Himm/er iránt. Hitler tombolt, akár egy őrli /t. Arca kivörösödött és teljesen e/vnltozott. Azt hajtogatta, hogy /lem szabad lIIegel/gedlli, hogy az nmló e/kerülje a bosszút, s ő /egJjerl a Fiihrer örököse. Azután teljes apátiába ZI/ha/It. " A drámai hír után hamarosan újabb rossz hír is érkezett a Bunkerbe: küldönc hozta a jelentést a frontvonalból, miszerint a szovjetek már a Potsdamer Platznál járnak, és a végső rohamra készülődnek. Hitler a hír hallatán azonna l visszavonult, hogy Bormann és Goebbels társaságában megvitassa a teendőket, majd magá hoz kérette von Greim-t, a Ltúh.vaffe újon-

283

F E L A D D T T

JATSZMÁK

nan kinevezett parancsnokát, valamint Hanna Reitsch pilótát. Megparancsolta nekik, hogya Brandenburgi kapunál elrejtett utolsó repülőgéppel, a Pradival haladéktalanul repül jenek Rechlinbe, ahonnan a megmaradt repülőgépek szálljanak fel, s bombázzák a támadásra készülő szovjet csapatok állásait. Von Greim másik feladata az áruló Himmler letartóztatása volt. A tábornok ezért április 29-én Rechlinből Plönbe, Dönitz főhadiszállására repül t tovább, hogy átadja Hitler Himmler őrizetbe vételére vonatkozó parancsát. Ebben az okiratban a Führer Hinunlert és Schellenberget megfosztotta minden tisztségétől, így a továbbiakban már nem volt törvényes tárgyalási alapjuk sem a megbeszélések folytatására. Az "áruló" letartóztatására azonban nem került sor. Április utolsó napjaiban Himmler ugyan miJldennap megjelent Dönitz fóhadiszállásán, de túlságosan erős, felfegyverzett SS-kíséret mozgott vele ahhoz, hogy bárki megkockáztassa az őri­ zetbe vételét. Hitler csak úgy tombolhatta ki magát, hogy Himmler összekötőtisz~ét, Fegeleint elfogatta, s tétovázás nélkül kivégeztette. Őrizetbe vételekor Fegeleinnél rendkívül érdekes dokumentumokat találtak egy aktatáskában. Ezek között számos feljegyzés dokumentálta, hogya "hűsé­ ges Heinrich" miként próbált meg kapcsolatokat teremteni a nyugati szövetségesekkel. Ráadásul ezekben hangsúlyozta, hogya tárgyalásokat Hitler utasítására teszi. A Führert "kompromittáló" dokumentumokat természetesen azonnal elégették, s mielőtt öngyilkos lett volna, Hitler nyomatékosan felhívta környezetének figyelmét, hogy az áruló tette nem maradhat megtorlatlanul. Himrnler a Führer haláláról Dönitz fóhadiszállásán, PI önben értesült. Itt tudta meg azt is, hogy végrendeletében Hitler nem rá, hanem Dönitzre ruházta át az államfői hatalmat, akivel még aznap este megpróbált tárgyalást kezdeményezni. Dönitz azonban csak magánbeszélgetés keretében volt hajlandó fogadni. Különösebb kommentár nélkül átnyújtotta Himrnlernek BormalUl Berlinből érkezett üzenetét, amely a kinevezését tartalmazta, majd közölte vele, hogya továbbiakban nem számít rá a megalakí~ tandó új kormányban. A berlini u tasítás ellenére azonban a CÍmétől és hatalmától megfosztott SS Reichsführer letartóztatására nem vállalkozott, mint ahogy nem lépett fel azok ellen a politikailag szalonképtelenné vált náci vezetők ellen sem, akik ezekben a napokban sorra felbukkantak a fő­ hadiszállásán. Hirnmler a tárgyalást követő napokban rendkívül búskomor hangulatban volt, s komolyan foglalkozott a gondolattal, hogy nemcsak a politika 284

r

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

színpadáról vonul vissza véglegesen, de öngyilkosságot követ el. Környezetének is bejelentette, hogya továbbiakban nincs már abban a helyzetben, hogy bármilyen formában is befolyást gyakoroljon az eseményekre. "Menesztése" május 6-án vált hivatalossá, amikor Dönitz átadta neki azt a végzést, amelyben - tőbbek között - korábbi funkciói megszűnését fogalmazták meg, s így a továbbiakban nem tekinthette magát SS Reichsführernek sem. Vagyis az intézkedés után lényegében már csak olyan címeitől, hivatalaitól és ezáltal hatalmától megfosztott tömeggyilkos és háborús bűnös volt, aki joggal számíthatott a vele szembeni kérlelhetetlen megtorlásra. Schwerin von Krosigk, az új német kormány belügyminisztere nem sokkal a német kapituláció előtt ezért azt javasolta Himmlernek, hogy az új helyzetéből fakadó lehetőségek közül a kisebbik rosszat választva haladéktalanul jelentkezzen Montgomery főhadiszállásán, s a nyugati szövetségeseknek adja meg magát.

A MENEKÜLES

Himmler azonban erre nem volt hajlandó. Inkább úgy döntött, hogy egyre fogyatkozó kíséretével, a leghűségesebb embereivel ellenke7;ő irányba, délre, Bajorország felé veszi az irányt. Néhány napig ismét döntésképtelenül hezitált egy pi'uasztházban, majd tizenegy emberével május 1O-én elindult Flensburgból, hogy az Alpokban szerveződő Werwolf egységekhez és az ott bujkáló SS-vezetőkhöz csatlakozzon. Indulás előtt a csoport tagjai lecserélték az egyenruhájukat, átöltöztek vagy letépkedték a rangjelzéseiket, hamis iratokat szereztek be. Himmler papírjai Heinrich Hitzinger nevére szóltak, aki korábban az SD fennhatósága alá tartozó Geheime Feldpolizei (GFP - titkos katonai rendőrség) különleges egységének őrmes­ tereként szolgált, és május 3-án szerelt le. Himmler ennek megfelelően rangjelzésektál megfosztott katonai ruházatot viselt, ami fölé hosszú, bó esőkabátot kanyarított, jellegzetes bajuszát levágta, s eldugta közismert cvikkerét is, álcázásképpen helyette bal szemére sötét s2emvédőt helyezett, mintha súlyosan megsebesült volna. A vele tartó csoporthoz két adjutánsa, személyi testőre, Wemer Grothmann S5-0berstunnbahnführer és Heinz Macher S5-Hauptsturmführer, valamint dr. Karl Brandt, dr. Karl Gebhardt, OUo Ohlendorf, Josef Kiermayer, és közlegényként még 6-8 Waffen SS-katona tartozott. Valamennyien a Geheime Feldpolizei pecsétes papírjaival indultak útnak, nem is sejtve, 285

F E L A D O T T

!

JATSZMÁK

hogy ez is egyike azon alakulatoknak, amelyek az elkövetett bűneik miatt a szövetségesek fekete listáján szerepelnek, s tagjait nemcsak fokozottan ellenőrizték, de őrmesteri rangtól felfelé automatikusan őrizetbe is vették. A másik fontos tény, amiről Himmler csoportja nem tudott, hogy a szövetségesek már rendelkeztek olyan információval, amely arról tudÓSÍtott, hogya Reichsführer-SS elhagyta Flensburg környékét, és dél felé, Bajorország irányába tart, ezért a lehetséges ellenőrző pontokon fokozott éberséggel figyelték a felbukkanását. A bujkáló nácik esélyeit tovább csökkentette, hogy az amerikaiak május elején felszabadították Buchenwaldot, s az ott tapasztaltak, látottak világszerte megdöbbenést keltettek, miután a Stars and Stripesban fotókat publikáltak a szörnyűségekről. A fotókat Flensburgba, Dönitz főhadiszállására is eljuttatták, ahol Dönitz kabinet je 7-én hajnalban 2 óra 30-kor döntött úgy, hogy elfogadja a szövetségesek feltételeit, s feltétel nélkül megadja magát. Jodl aláírta a háború befejezését jelentő nyilatkozatot, amely május 8-án éjféltől lépett életbe. Himmlernek ettől kezdve semmi esélye sem volt a menekülésre. A koncentrációs táborokban készült fotók nyilvánosságra kerülése után Hitler után (akinek haláláról ekkor még nem értesültek a nyugati szövetségesek) ő volt a kettes számú háborús bűnös, a második legkeresettebb náci a földtekén. A csoport május 12-én négy gépkocsival érkezett meg Marne-ba, ahonnan jobbnak látták, ha a menekülő-hazatérő katonák közé vegyülve, gyalog folytatják útjukat az Elba északi partján. A térségben ezekben a napokban nagyon sok hozzájuk hasonló, egységétől, alakujatától elszakadt német katona mozgott, ezért a csoport nem keltett feltűnést, különösen, hogy a szabad ég alatt, elhagyott tanyákon vagy állomásokon aludtak. Egy halász még aznap Brunsbüttelnél- 500 birodalmi márkáért - átvitte a csoportot az Elbán, s a társaság lassú menetben május 18-án elérte Bremervörde városát, ahol a továbbhaladás érdekében át kellett menniük az Oste folyó hídján, amelyet az angolok őriztek, és mivel a híd fontos csomópont volt, a szövetségesek fokozottan ellenőrizték az itt átke16k személyazonosságát. A városba érkező csoport az ellenőrző ponttól kellő távolságban, a Waldstrasse 165.-ben, egy nagyobb parasztházba, Dankersékhez szállásolta be magát, s néhány napig várakoztak, miközben megpróbálták felderíteni az átkelés körülményeit. Előszőr a hivatalos utat próbálták végigjárni, kétszer fordultak igazoló papírokért Dohrmannhoz, a britek által kinevezett körzeti tanácsoshoz, aki azonban mindkétszer elutasította a kérelmüket. A csoport ezt követően határozott úgy, hogy helyi igazolások

286

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

A malom és a híd, ahol a brit ellenőrz ésen fennakadt Himmler és kísérete

nélkül is megkísérlik az átjutást. A hídnál bemutatják a maguk kreálta leiratokat, Iniközben olyan beteg és sebesült katonáknak tettetik magukat, akik egy orvos felügyelete alatt Münchenbe tartanak. Mivel dr. Gebhard t beszélt angolul, ó látta el az ezzel járó feladatokat, Josef Kiermayer pedig arra vállalkozott, hogy közelebbről is szemügyre veszi az

szerelő

átkelőhelyet.

Dr. Gebhardt és Kiermayer május 20-án délután 15 órakor indult útnak az ellenőrző pont felé azzal, hogy tájékozódnak, s ha lehetséges az átjutás, akkor visszatérnek a többiekért. A híd őrzés ével megbízott brit 51. Highland skót lövészhadosztály katonái 16 órakor igazoltatták őket a hídnál, s a papírokat látva Ken Ba isbrown őrmesterhez, az Intelligence Corps szolgálatban lévő tagjához irányították őket a Wilhelm Lohse-féle malomhoz. Baisbrown a papírok átnézése után szintén felfigyelt az iratokon szereplő Geheime Feldpolizei (GFP) jelzésekre, hiszen ez az egység is szerepelt azon, a szövetségesek által kiadott listán, amelyre az SD, a Gestapo és az SS azon alakulatait vették fel, amelynek tagjai automatikusan az "azonnal őrizetbe veendő" ka tegóriába tartoztak. Kérdéseire Gebhardt közölte, hogy beteg katonákkal érkezett az e ll enőrző ponthoz, akik a városban egy házban várnak visszatérésére, és szeretnének továbbhaladni célállomásuk felé. A britek készségesnek mutatkoztak, s az orvost - Kiermayerrel együtt

287

FELADOTT

JÁTSZMÁK

- két teherautón - brit őrség kiséretében - visszaküldték a hátramaradottakért. Ezalatt Ken Baisbrown informálta főnökét, John Hoogot a két gyanús német jelentkezéséről, s megállapodtak a vissza térő németek őrizetbe vételéről, akik hamarosan meg is érkeztek. Gebhardttal további tíz német érkezett vissza az átkel6helyre, de Himmler és két testőre nem volt köztük. A papírok gondos átvizsgálása során a korábbi gyanú tovább erősödött, egyrészt mert a németek összevissza beszéltek, s azt állították, hogy nem tartoznak össze, nem egységből valók (bár korábban Cebhardt ezt állította), ugyanakkor a papírok mind május l -je után készültek, s mint az egyik britnek, Arthur Brittonnak feltűn t, a pecsétet is ugyanazon CFP-irodában ütötték rájuk, bár látszott, hogy egyes esetekben a felirato t megpróbálták elhalványítani, elmaszatolni. Vagyis a papírok minden bizonnyal hamisak voltak, ezért a csoport tagjait további ellenőrzés céljából elkülönítették, s Britton - Baisbrown társaságában - megkezdte kihallgatásukat. A németek egyike hamarosan be is vallotta, hogy ez az SD főhadiszállásának bélyegzője, s hogya csoport tagjai valamennyien a CFP kötelékébe tartoznak. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy a csoport tagjait 18 órakor hivatalosan is őrizetbe vegyék, s teherautón Westertimke-be, az ottani civil gyűjtőtábor­ ba szállítsák át. Mielőtt azonban elvitték volna őket, az angolok azt is megtudták, hogy további "három beteg bajtárs" érkezése várható, akik a csoporttól lemaradtak. A britek - Cebhardt társaságában - vissza is mentek a házhoz, de nem találták meg a hiányzókat.

ÖRIZETBEN

Miután a csoport tagjai nem tértek vissza, a többiek től biztonsági okokból különvált Hírnmler és két testőre (Werner Crothmann, SS-Obersturmbannfülrrer és Heinz Macher, SS-Sturmbannführer) úgy vélte, hogy társaik valószínűleg átjutottak az ellenőrzőponton, ezért egynapos bujkálás után, május 22-én ők is megkísérelték az átkelést. A trió azonban nem érte el a hidat, mert egy mozgó brit járőr megállította őket a város főutcáján, és az őrize tbe vetteket beszállították a malomban kialakított őrszobára. A németeket délután 17 órakor ismét Britton fogadta, aki azonnal telefonált a főnökeinek, hogy megérkezett a hiányzó három ... A gyanúsítottakat hamarosan többen is faggatták, de Baisbrown elsősorban azt a fájdalmas arccal, keserves pofával maga elé meredő "harmadikat" tartotta szemmel, akiről a szenvtelen arccal várakozó, motoros bőrkabáto t visel ő, robusz-

288

HEINRICH

HIMM L ER

H A L Á L A

· guwera'....... ~ tus testalkatú testőrök azt álARREST REPORT. lították, hogy beteg a gyomra és ápolásra szorul. A britek teát és szendvicseket hozattak az őrizete­ ~::':':'::.'

..... .... t:.......

w.",.,. ••

~ ..

--

. - - Of"-'-

( -

);!i~)l->'

;li

1'1

.~.~

*"nI"'~

".n~',.

..... ~u

..-

~~

""._f:. H. ·~ .. _

"'''~.I'~~~.'i

~,.-.- ~~

'"

~

MI-

If

i!9 H

..h ..

.. - . . . . . . ~.

Of ,~ -..,...,. ~ O _ _

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

gyanúsat észlelt, ezért kérte az egyik ka tonatisztet, hogy világítson bele Himmler szájába, ahonnan meglehetős en ügyetlenül megpróbálta kivemu azt, amit látott. Himmler azonban gyorsabb volt. Ráharapott az orvos ujjára, majd sikerült kilöknie a kezet a szájából, s fej ét elkap va - a jelenlévők tehetetlenségét kihasználva - nyelvével a rejtegetett üvegfiolá t a fogai közé húzta, s hallani lehetett, ahogy elroppannak az üvegszilánkok. A leveg6ben azonnal keserűmandula szaga kezdett el terjengeni, Himmler kapkodva nagy levegő t vett, arca eltorzult a fájdalomtól, lerogyott a padlóra, s amint eldő lt, a szemei máris üvegesedni kezdtek. A méreg azonnal hatott. Az orvos hiába kiáltott fel - "istenem, a szájában van!" - a britek már elkéstek. Megpróbálták ugyan szétfeszíteni a száját, egy tálban vizet hoztak, hogy kiöblítsék a fiolamaradványokat, az orvos szívmasszázst is alkalmazott, de Himmler 23.14-kor meghalt. A holttestet másnap, május 25-én Carl Sutton őrmester a padlón fekve, majd felü ltetve is lefényképezte, d e el őbb deréktól lefelé p okróccal letakarták. McCandle őrmester és Ken Gordon pedig a helyszínt film ezte Je, hogy az üzenete t követően képekben is dokumentálhassák a szövetséges parancsnokságoknak a történteket, s igazolják: Himmler valóban halott. Flensburgból hamarosan meg is érkeztek a szövetséges ha talmak küldöttei, akik szernrevételezték a holttestet. Murphy ezredes később úgy

Haláltusája közben a britek megpróbálták kimosni Himmler szá ját

293

FELADOTT

A halott Himmlert az angolok egy pokróc cal letakarták

JÁTSZMÁK

A fénvképezéshez Himmlert különböző helvzetekbe ültették

emlékezett a történtekre, hogya szovjetek a filmet és a fotókat látva irigykedve állapították meg, hogyabriteknek sikerült "levadászni" a náci fóbűnöst, a holttest valóban Himrnleré, aki így elkerülte azt a büntetést, amit neki szántak. A holttest boncolására még aznap sor került. A feladattal megbízott G. R. Atkins lenyomatot vett Himmler fogsoráról, ujjairól, leírták, lerajzolták

Az elföldelés

294

előtt

Himmler fogazatáról és arcáról is mintát vettek

HEINRICH

HIMMLER

H A L Á L A

a testrészeit, részletesen jegyzőkönyvezték a látottakat, majd elkészítették a halotti maszkol, amit ma a Royal Army Dentai Corps múzeumában lehet megtekinteni Aldershotban. A nemzetközi sajtó képviselői t délután 17 órakor Murphy ezredes tájékoztatta a történtekről, majd utasította Whittaker őrnagyot, hogy a lehelő leggyorsabban "tüntesse el" a holttestet úgy, hogy a lehető legkevesebben tud janak a temetés köriilményeiről, helyéről, idejéről.

A JELTELEN SÍR

Himmlert nem hamvasztottak el, így Rudolf Hessen kívül ő az egyetlen náci vezető, akinek a maradványai valahol ma is fellelhetők. A közvéleményt, az újságírókat, a náci szimpatizánsokat évtizedekig foglalkoztatta is a kérdés, hol lehetnek elföldelve a Reichsführer-SS maradványai? A brit titkosszolgálat azonban jól őrizte a titkol, s csupán évtizedekkel a történtek után Edwin Austin törzsőrmester törte meg a hallgatás csendjét, aki azt állította, hogy a vizsgálatok befejezése után ő kapott parancsot Himmler holttestének elföldelésére. "Becsavartam a holttestet takilrÓkba. Aztán álcázóMIót csavar/am köréje, és körbeteker/em telefonzsin6rral - állítot/a. - A "csomagot" fe/raktam egy teherautóra, s e/hajtottam vele. Magam ástam el, így soha senki nem tudja me:;;, hova temették el," A sírhelyről természetesen számosan próbálták kifaggatni, de kijelentette. "Soha Ilem fogom elmondani senkinek. Katona voltam a hadseregben, tudom, mit jelent titkot tartani." Austin 1972-ben meghalt, s akkor úgy tűnt, hogya titok vele szállt a sírba. 1976 novemberében azonban az After The Battle dmű lap beszámolt Himmler öngyilkosságáról, s a "hivatalos változatra" hamarosan reflexió érkezett. Szemtanúk jelentkeztek, akik az állították, hogy Austin állításai nem fedik a valóságot, mert nem egyedül ásta el a holttestet, és teherautóval sem szállíthatta, már csak azért sem, mert nem tudott autót vezetni. A temetésről szóló új változatot 1977 májusában közölte a lap, amely az elhantolás két további résztvevőjének - Raymond Weston és William Ottery őrrnesternek - a beszámolójára alapult. Ők mindketten a 2. Brit Hadsereg őrszázadának tagjaiként szolgáltak 1945-ben Németországban, s májusban, Lüneburgban, a főhadiszálláson, az Ulsener Strasse 31/ A-ban nemcsak az őrséget adták, de a VlP náci foglyok fokozott felügyelete is a feladatuk közé tartozott. Himmler öngyilkossága után pedig szintén ennek a2 egységnek a tagjaira bízták a náci főbűnös holttestének eltüntetését, amire - Murphy ezredes utasítását követően 295

F E L A D O T T

JÁTSZMÁK

1945. május 26-án reggel hét órakor került sor. A feladatot egy dzsippel és egy teherautóval hajtották végre. A felvezető dzsipben az akció parancsnoka, Norman Whittaker őrnagy és helyettese, Edwin Austin törzsőrmester ült, mögöttük pedig a teherautón - platóján Himmler bebugyoláltösszekötözött holttestével- Wetton és attery őrmesterek ind ultak az "utolsó útra". A teherautót Wetton vezette, s úti céljuk a város közelében lévő erdő volt, ahol a rengetegben egy alkalmasnak ítélt helyen, egy fa alatt kezdték el megásni a sírt. A fa erős gyökérzete miatt azonban a művelet fáradságos és hosszadalmas volt, ezért Whittaker visszaindult néhány üveg sörért a városba, a továbbiakban pedig Austin felügyelte a munkát, illetve a környéket. Erre szükség is volt, mert a délelőtt folyamán néMny lengyel katona bukkant fel a közelben, akiket Austin azzal zavart el, hogy tiltott területen járnak. A visszatérő Whittaker végül három lábnyi mélység elérése után mondta azt, hogy befejezhetik az ásást, majd a pokrócokba göngyölt holttestet a sírgödör mélyére lökték és rászórták a földet, amit letapostak, elegyengettek, s végül beszórta k gallyakkal, levelekkel. Az elkövetkező napokban Weston motorkerékpáron kétszer is felkereste a helyszínt, de semmi nem utalt arra, hogy az erdő sűrűjében felfedezték, illetve megbolygatták volna a rejtekhelyet. Így Himmler sírját feltehetőleg előbb benőtte az aljnövényzet, majd a háborút követően a nyomokat végleg eltüntette az erdő. Ezt igazolta az is, hogy 18 hónappal a történtek után a brit titkosszolgálat ellenőrizni akarta a küldetés teljesítésének sikerességét, ám a gondos kutatás ellenére sem akadtak nyomára az elföldelés helyének. Az erdő megőrizte titkát. Mint ahogy az elhantoláson részt vevők - Austin fecsegését leszámítva - is tartották magukat az esküjükhöz. A brit titkosszolgálat sem szolgált felvilágosítással az érdeklődőknek, így Himmler "eltüntetése" évtizedekig rejtély maradt. A két őrmester azonban sokat bosszankodott a hencegő Austin dajkameséin. Harminckét évvel az események után azért álltak a világ elé a történetükkel, mert nem szerették volna, ha egykori főnökük hazudozása marad az utókorra. A történet szereplői azóta valamennyien halottak. Himmler sírjának pontos helye így - remélhetőleg - örökre titok marad a Lüneburg közelében lévő erdőben.

296

K E G Y E L E M K E N Y

É

R E N

Horthy Miklós nem ült azon a repülőgépen, amely 1945. október 3-án a magyar háborús főbúnösök első csoportjával landolt a mátyásföldi repülőtéren. Az amerikaiak a magyar illetékesek kérésére ekkor kezdték meg hazaszállítani a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól kikért háborús bűnösö­ ket, de ezen a több mint 550 nevet tartalmazó listán nem volt rajta a magyar kormányzó neve, holott a magyar hadsereg Újvidéken elkövetett atrocitásai lmatt felelősségre vonása külföldön már napirenden volt, mert neve még májusban felkerült az Egyesült Nemzetek Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottsága (UNWCC) által közzétett háborús bűnösök listájára is. Bár a transzportokkal a második világháború idején kinevezett magyar kormányok fel elős beosztású miniszterelnökeit, Ininisztereit, államtitkárait meglep ően nagy számban hozták haza, de Horthy személyével kapcsolatban hivatalosan később sem ' merült fel a felelősségre vonás kérdése. Magyarországon 1945. január 1-jétől 1948. március 31-ig az akkor érvényben lévő törvények szerint összesen 89 145 személyt állítottak bíróságok elé különböző háborús bűnök vádjával, de Horthy esetében nem találtak elegendő indokot arra, hogy mint volt kormányzó t, mint Legfőbb Hadúrt, mint megszegett szerződések aláíróját és jóváhagyóját perbe fogják.

A hazahozott háborús

298

bűnösök

listáján HortIIv neve nem szerepelt

H O R T H Y

MIKLÓS

N

Ü

R N B E R G B E N

Horthy azonban nemcsak a hazaérkező csoportokból hiányzott, de szeérthetetlen módon - politikai körökben is mindvégig szemérmesen hallgattak. Ami azért különös, mert bár nem lett expressis verbis kimondva, de a legtöbb perben a felsorolt és végül sok esetben halálos ítéletekhez vezető vádpontokban az egykori államfő is elmarasztalható lett volna. Horthy személyét a vád részéről először Marosán György, a Sztójay-per politikai ügyésze hozta szóba, de a kormányzó konkrét felelősségét ő sem firtatta, hanem megmaradt az általánosságoknál: "A népbírómélyéről-látszólag

ságnak figyelembe kell vennie, hOgl} ez a per nem Magyarország pere: Európa népei egymás után ültetik a vádlottak padjára országuk hazaárulóit, tönkretevóit. Amikor Magyarország leülteti a vádlottak padjára a 25 éves rendszer furcsa figuráit, ugyanakkor ezt csinálják Ném.etországban, Romániában, Bulgáriában, Finnországban és másutt is, meri egyszer már precedenst kell szolgáltatni, ne lehessen büntetlenül még egyszer ilyen politikát csinálni, hogy valaki kijelenti: én meggondoltam és megfontoltam mindent, vállalom a felelősséget, s ugyanakkor egi} ország Wnkremegy, s ne lehessen egt} országot a kiirtás veszélyébe dönteni." Marosán,

bár vádbeszédében pontosan körülírta a kormányzó személyét, de mégsem nevezte nevén a negyedszázados rendszer névadóját, hanem csak annyit szögezett le: "A vádlottak padján Sztójayékkal egtjlut egi} 25 éves politikai, gazdasági és társadalmi rendszer ül, és azért kell kemény ítéletet mondani, mert személyeken túl egy rendszer felett is ftéletel mondunk."

Hasonlóképpen óvatoskodott Ólúdy Lajos népügyész is, aki a Horthyrendszer elleni általános dörgedeJmei közepette konkrétan nem foglalkozott Horthy személyével, és furcsa módon a későbbi perek népügyészei sem említették a kormányzó személyét, különösen nem firtatták fel elős­ ségét. A pereket figyelemmel kísérő kívülállónak ezért úgy túnhetett, mintha személyéről- felsőbb utasításra - egységesen igyekeztek volna "elfelejtkezni" az új hatalom képviselői! Pedig Horthy - még ha émetországban nem is zárták össze a bíróság elé citált magyar háborús búnösökkel - könynyen "előkereshető" lett volna, hiszen ő is a szövetségesek fogságába került, s személye a nürnbergi tárgyalások során is szóba került.

HADIFOGSÁGBAN - ÚTON NÜRNBERG FELÉ

A sikertelen kiugrási kísérlet után Horthy t és családját a németek Bajorországba, Weilheirnbe deportálták, ahol 1944. október IS-tól Hirschberg báró kétemeletes, barokk kastélyában kaptak átmeneti szállást. Ugyanott

299

K E G Y E L E M K E N Y

É

R E N

laktak, ahol 1943-ban Mussolini vendégeskedett néhány napig, miután a németek kiszabadították a fogságából. Horthy t - közel féléves itt-tartózkodása idején - gyakorla tilag házi őrizetben tartották. A szögesdróttal körülvett épületet egy SS-század, őt és családjá t pedig egy tizenkét tagú Gestapo-külölútmény őrizte. A német helyőrség a városkát 1945. április 28án, az amerika i csapatok meglepetésszerű, gyors közeledésének hírére hagyta el. Az őrség tagjai is elmenekültek anélkül, hogy Himmler márciusban kiadott parancsát - miszerint a kormányzót és családjá t végveszély esetén ki kell végezni - végrehajtották volna. Az amerikaiak 1945. május l -jén vonultak be a városba, és Horthy emlékiratai szerint három amerikai tábornok is felkereste a Hirschberg-kastélyban, "akik engedélyt kértek, hOgJ} feleségem előtt is tiszteletüket tehessék, és azután velünk teáztak." Még ugyanaznap délben egy ezredes is megjelent a családnál, s tolmácsolta Patch tábornok, a 7. Hadsereg főparancsnokának üzenetét, hogy Horth y másnap látogassa meg a főhadiszá ll ásán. Másnap a kormányzót Göppingenbe szállították, ahol kellemetlen meglepetés várta. A Párizsban időző Patch tábornok helyett amerikai kihallgató tisztek fogadták: "A teremben, ahová vezeltek, néhány fiatal amerikai tiszt tartózkodott, s már kényelembe helyezték magukat. Amikor aztán személyi adataimat kérdezték to1em, és hogy van-e nálam "pénz, fegyver vagy orvosság", megsokalltam a do/gat, és felszóJítottam a tisztet, legyen szíves és jeif:ntsen be azonnal Patch tábornoknál. Erre felvilágosí/ottak, hogya tábornok Párizsban van, én pedig tekintsem magam hadifogolynak, és az éjszakát itt kell töltenem. A hadnagy, aki magyarul is tudott, aztán fe/vezetett az emeletre, s itt egy kis szobdt nyitott meg előttem: ebben egyetlen ágJjon kfvül semmi sem volt ." Horthy t ezt követően különböző helyeken tartották őrizetben, vol t alkalma Lis vezértábornaggyal éppúgy együtt raboskodni, mint von Runstedttel, von Weichs-szal és Leeb vezértábornaggyal. A "jó társaságot" az amerikaiak néhány nap múlva Augsburgba vitték, ahol már egy munkatelepen szállásolták el őket, és sétáikat egy közeli réten folytathatták le. Horthy hamarosan még díszesebb társaságot kapott, a gyűjtő táborba behozták Göringet, majd Szálasit is. Május 8-án itt kapott értesítést fiáról, ifj. Horthy Miklósról is, akit a dachaui és mauthauseni koncentrációs táborok más foglyai val együtt Dél-Tirolban szabadítottak ki az amerikai csapatok. Horthy t ezt követően táborról táborra szállították. Előbb május ll-én Belgiumba, Spa-ba vitték (ahol ismét olyan prominens nácikkal barátkozhatott, mint von Papen és Darre birodalmi közellátás i miniszter, beszélgetéseiket a bemikrofonozott szobákban az amerikaiak titokban felvették), 300

l

H O R T H Y

MIKLÓS

N Ü R N B E R G B E N

majd ő t is átszállították a legfőbb háborús bűnösök luxemburgi gyűjtő­ helyére, Mondorfba. Az amerikaiak lényegében védőőrizetben tartották, ámbár jogilag sokáig nem tisztázódott, hogy tulajdonképpen milyen minőségben is tartják fogva? Ez még akkor sem derült ki, amikor május 17én eUlangzott a rádióban, hogya volt kormányzó t a jugoszláv hatóságok mint háborús bű nöst kikérték a szövetségese ktő l, és Tito az újvidéki vérengzés egyik felelóseként bíróság elé akarja állítani. Horthy fogsága idején is Magyarország kormányzójának tekintette magát, s ennek tudatában - egyoldalú - levelezésbe kezdett az angolszász szövetségesek vezetőivel. 1945. május 19-én Trumalmak, Churchillnek és VI. György angol királynak, június 14-én pedig Robert Murphy amerikai diploma tának írt levelet, s ezekben - miu tán igyekezett megmagyarázni Magyarország világháborús szereplését - méltányos, igazságos békét kért országa számára. Személyét és fellépését azonban már nem vették számításba, mert a szövetségesek ekkor már nem fogadták el felelős politikai tényezőnek, s így lehetséges tárgyaló partnernek sem. Nagy-Britanniába címzett levelei például csak egy külügyminisztériumi tisztviselő asztalá ig ju tottak, aki elolvasásuk u tán úgy ítélte meg, hogy az abban leírtakról felesleges kikérnie akár Churchill, akár a király véleményét, ezért a memorandumokat 1945. június 14-én a következő kommentár kíséretében ad acta tette: "Horthy úgy ír a királynak és a miniszterelnöknek, nún tha mi még őt kompetensnek tartanánk arra, hogy képviselje a magyar nemzetet és a kormányt. Ez természetesen teljes tévhit a részéről. Nem hisszük, hOSlJ szükséges kérnünk a királyt vagy a miniszterelnököt, hogy tekintsen be/e Horthy levelébe, vaSlJ bármi váJ.asz szükséges lenne." Emlékirataiban Franz von Papen is megemlékezik arról, hogy 1945 tavaszán-nyarán Spa-ban, közös fogságuk idején, a magát továbbra is Magyarország első emberének taTtó Horthy megpróbált aktívan bekapcsolódni a nagypolitikába, s ennek érdekében von Papen is igyekezett ismeretségeit és befolyásá t latba vetni. A svéd királynak írt a kormányzó érdekében, de ő sem kapott választ a leveleire. Fogsága idején ugyanis Horthyval már nem akartak tárgyalni sem a szövetségesek, sem a poli tikai színtér egyéb szerepl ői. Személyével csupán akkor foglalkoz tak, amikor a háborús bűnösök nfunbergi perében a ki h allgatásá t kezdeményezték. Horthy Mondorfban ismét előkelő társaságban múlathatta az időt: von Papen és Da.rre mellett Steengracht báró és Boetticher tábornok tartozott a baráti köréhez, de a körülmények ekkor már siralmasak voltak: "Itt már 5z6 sem volt kénye/emről vagy kellemes környezetről. Tiltakozásom ellenére kiál301

K E G Y E L E M K E N Y É R E N

Horthy és Hitler egy képeslapo., a harmadik szereplő Horthy felesége

t6an piszkos kis vendégfogadóban helyeztek el, és kénytelen lettem volna én is, mint a többiek, ruhadarabjaimmal takar6zni, ha régi inasom ágyneml1met meg prémtakar6mat magával nem hozza. Táplálékunk ttibbnyire hideg volt és gyakran élvezhetetlen, úgyhogy egyik napon rosszul lettem. Szobámba menet elájllltam . A tábor orvosa meg parancsnoka nem kis izgalomba esett, és mivel inkább taktikai fogásból, mint szükségből két napig ágyban maradtam, helyzetem sok tekintetben megjavult."

Andrus ezredes, a tábor parancsnoka nem kivételezett Horthyval sem. Hamarosan átku tatták a holmiját, és elvették tőle mindazt, anúvel öngyilkosságot követhetett volna el, inasát eltávolitották a közel éból és elismervényellenében az értéktárgyaitól is búcsút kellett vennie. Vagyis Horthy t éppúgy kezelték, mint a háborús bűnösöket, s a továbbiakban lemondhatott az addig élvezett kiváltságos bánásmódról is. Augusztus 9-én továbbvitték Wiesbadenbe, ahol ismét új társaságba került, ezúttal Dönitz-cel, Kesselringgel és Schwerin-KrosigkkaJ osztbatta meg háborús tapasztala tait. Fogoly társait hamarosan továbbvitték, Horthy t pedig közel négyhónapos fogság után, augusztus 28-án hallgatták ki először. Emlékirataiban "egy igen rokonszenves amerikai őrnagyról" ír, aki valójában az üSS egyik magyar származású tisztje A. C. Klay (Sziklay

302

H OR T H V

MIKLÓS

N Ü R N B E R G B E N

Andor) volt, akinek adatokat és információka t keJJett szereznie annak eldöntéséhez, hogy a szövetségesek milyen minőségben - háborús bűnös­ ként vagy pedig tanúként - küldjék Horthy t ürnbergbe, a Nemzetközi Törvényszék elé.

A MAGÁNZÁRKA LAKÓJ A

Horthy 1945. szeptember 24-től december közepéig tartózkodott Nürnbergben, ahol a börtön tanúknak fenntartott épületszárnyában, egy magánzárkában töltötte napjait. "Igen gyakori kihallgatásaink során azonban a m.agyar ktrdések egJjálta/án semm.i szerepet sem játszottak. Terhelő adatokat akartak tolem szerezni elsősorban Hitler, és rajta kívül Ribbentrop és Keitelnümbergi vádlottak ellen ." A szövetségesek végül - Tito ismételt kérését elutasítva - csak tanúként kívánták meghallgatni. Pedig Horthy t nemcsak a magyar népbíróság, de a ürnbergi Nemzetközi Törvényszék is felelősségre vonhatta volna a háborús bűnösökre vonatkozó elvek alapján, mint ahogy korábban Horthy háborús bűneire, felel ősségére az 1944. március 19-e után neki ámzett fenyegetések és vádak - köztiik XII. Pius pápa, Roosevelt, majd V. Gusztáv Adolf svéd király jegyzéke, figyelmeztetése - is utaltak. ürnbergben a Nemzetközi Törvényszék három csoportba osztotta azokat a bCmcselekményeket, amelyekért egyéni felelősség volt megállapítható. 1. Bűncselekmények a béke ellen: erőszak tervezése, előkészítése, megkezdése és lebonyolítása, érvényben lévő nemzetközi egyezmények megszegés ével. 2. Háborús bűncselekmények: hadviselés és a szokásjog alapszabályainak megsértése gyilkosságokkal, embertelen deportációkkal, rabszolgasággal, túszok kivégzésével, polgári lakosság meghurcolásával és kiirtásával és más brutális eljárásokkal. 3. Bűncselekmények az emberiség ellen: népirtás, szolgaság, deportálás, kínzás, politikai, ideológiai vagy faji alapon. Ha a szövetségesek akartál< volna, a 2. és a 3. pont némely tétele bizonyára "megállt" volna Horthy esetében is, de az ítélőszék - a washingtoni és londoni kormány sugalmazására, Sztálin ellenkezése nélkül - végül úgy határozott, hogy Horthy csak, mint tanú jelenjék meg a tárgyaláson. Sztálin később kijelentette, hogy ez a döntés "ésszerű" volt, egyrészt azért, mert ha későn is, de a kormányzó szembefordult Hitlerrel, másrészt pedig azért, mert fegyverszüneti delegáció t küldött Moszkvába. 303

K E G Y E L E M K E N Y

A dfszegyenruha őrizetbe vétele után Horthyról is lekerült

304

É

R E N

H O R T H Y

M I K L Ó S

N ti R N B E R G B E N

Bár Írásos dokumentumok nem állnak rendelkezésre, de feltételezhető, hogya döntésben amerikai és szovjet részről is elsősorban aktuálpolitikai szempontok, s nem az elkövetett cselekmények súlya, vagy azok mérlegelése játszották a döntő szerepet. A szövetségesek valamilyen hallgatólagos megegyezésre jutottak Horthy személyét illetően, s az agg kormányzót a későbbi támadások és vádaskodások idején is következetesen politikai védőpajzs mögé bújtatták, s nem s7.0lgáltatták ki egyetlen ország igazságszolgáltatásának sem. Truman tanácsadói ugyan passzív felelősséget tulajdonítottak neki a zsidó vallású állampolgárok elhurcolásáért, majd pusztulásáért, de tekintetbe vették a kormányzó későbbi fellépését további tömegek elhurcolása ellen. Az amerikai fóvádló Jackson ez ügyben meg is látogatta Horthyt, és személyesen kö.>;ölte vele, hogy az amerikai kormány részéről nincs vád ellene, és ezt Titónak is a tudomására hozták. A ]acksonnal történt találkozást Horthy is feleleveníti emlékirataiban: "Jackson igen barátságosan érdek16döft kívánságaim iránt: "Hazámat - feleltem - megszállották az oroszok. Oda nem térhetek vissza. Bizonyára megérti, hogy 78 éves koromban már csak az az egyetlen kívánságom, hogy azt az időt, ami az életembo1 Isten kegyelmébol még hátravan, családom körében tölthessem. Hogy Bajorországban-e vagy másutt, az nekem egyre megy." Jackson kijelentette, hogy óhajomat teljesen megérti, de teljesítéséro1 önmaga nem határozhat. Megígérte, hogy Washingtonnak kedvező értelemben tesz előterjesztést."

Sztálin szintén engedékenynek mutatkozott a volt kormányzóval szemben. A szovjetek elsősorban a kiugrási kísérletet értékelték nagyra, valamint a fegyverszüneti kezdeményezést vették tekintetbe, ezért a végső mérlegelésnél- amikor már aktuálpolitikai szempontok is szerepet kaptak a döntésben, Horthy t nem vádlottként, hanem tanúként idézték meg Nürnbergbe. A Nürnbergi Törvényszék hivatalosan azzal utasította el a jugoszlávok kiadatási kéreImét, hogy "korlátozottak a bizonyítéko k" , a szovjet ha tóságok pedig "nem nagyon voltak érdekeltek abban, hogy a kormányzóI, mint háborús btínöst üldözzék" (Egyesek szerint Sztálin döntésében szerepet játszott az az aggodalom is, hogy Tito túlzottan megerősödik a balkáni térségben). Tito azonban nemcsak a szovjet hegemonisztikus törekvésekkel, hanem az óvatosan lavírozó új amerikai elnökkel, Trumannel is szemben találta magát. Az amerikai politika ugyancsak sajátos nézőpontját a politikai kulissza titkokban is jártas Klay emlékezéseiben így világította meg: "TrumatI

K E G Y E L E M K E N V

É ft

E N

iirökölte a néhány hónappal elóöb hirtelen meghalt Roosevelt tanácsosait, akik ugyml passzív felelősséget tulajdonr'tottak Horthynak a zsidó vallású magyar állampolgárok kizsuppolásáérf, amit azok pusztulása követett, de tekintetbe vették a kormányzó késóbbi erélyes fellépését további tömegek elhurcolása ellen, Szintén Horthy javára írták a késői, de határozott ellenszegülést, amelyet a Hitlerrel folytatott utolsó konferencíákon fejtett ki. Sztálin elsősorban már reménytelen, de megk(sérelt "kiugrás" illetve fegyverszunet kezdeményezéseit vette figyelembe Horthy érdekeven. Így, amikor a volt kormányzó végül mégis megjelent Nürnbergben, oda már csak tanúskodás céljából idézték be." (Érdekesség: érdemes megemlíteni,

hogya náci háborús fóbűnösök nürnbergi perének lezárulása után Truman mindezek ellenére felajánlotta Sztálinnak a 77 éves Horthy kiadását, de a generalisszimusz nem élt a lehetőséggel.) A jelenleg kutatható irattári forrásokból nem derül ki (főleg a szovjet anyag hiányos), hogy a történelem kulisszái mögött kik, mikor és miben egyeztek meg Horthy személyét illetően, de az tény, hogy a volt kormányzónak a későbbiekben még tanúként sem kellett megjelenni a náci háborús fóbűnösök nürnbergi perének nyilvános tárgyalásán. KihalIgatói fölöslegesnek találták erre a szereplésre a fogsága idején szemlátomást megroggyant, s kihallgatása alkalmával a szenilitás jeleit is mutató aggastyánt, aki Keitel és Ribbentrop perében 1946. május 3-án csak írásban tett vallomást. Tanúságtételét azonban a vád képviselői annyira súlytalannak, érdektelennek találták, hogy sem a vádiratban, sem az ítéletben nem hivatkoztak rá. Horthy neve Wisliceny, illetve Göring tárgyalásán is szóba került, utóbbi esetben Sir David Maxwell-Fyfe ügyész az 1943-as klessheimi találkozó párbeszéd éből idézte azt a részt, amely a zsidók kiirtására vonatkozott. Rajta kívül tanúként fiát, ifj. Horthy Miklóst is beidézte a Törvényszék, aki 1946. február 22-én tett tanúvallomást. Horthy a kihallgatások után, 1945. december IB-án térhetett vissza Weilheimbe. Bár az amerikaiak továbbra is udvariasan kezelték, s külön gépkocsival vitték a családjához, de az igazságszolgáltatás Damoklész kardja még hónapokig ott lebegett a feje fölött, mert a jugoszláv kiadatási kérelmet a szövetséges hatóságok csak 1946 tavaszán utasították el véglegesen. Horthy t még egy alkalommal idézték be Nürnbergbe. 1948 márciusában Veesenmayer perében kellett tanúskodnia, a kérdések Veesenmayer magyarországi működésére és a zsidóüldözésre vonatkoztak. (Érdekesség: Emlékirataiban Horthy megemlíti dr. Páthy Sándor amerikai, magyar származású ügyvédet, aki hivatalos megbízatásból tartózkodott Nürnbergben, és "lényeges része volt abban, hogy eredetileg engem és 603306

H O R T H Y

MI K LÓS

N

n

R N B E R G B E N

Horthy Nürnbergben a tan úknak fenntartott cell asoron ra boskodott

mat ümbergbe vittek, s itt végre foganatosítható volt tanúként részletes kihallgatásom, s ezután visszanyertem szabadságoma t. Páthy a szokásos szóbeli kihallga tás és keresztkérdések helyett írásba foglalt kérd6ívet szerkesztett, s ez lehet6vé tette, hogy tanúvallomásomat és fiamét elfogulatlanul mérlegeljék.") 307

K E G Y E L E M K E N Y É R E N PÁPAI KÖZBENJÁRÁS Horthy szerepének megítélésében és a szövetségesek részéről történt végleges "felmentésében" feltehetőleg szerepet játszott az a levél is, amelyet a veszélybe került kormányzó érdekében - a jugoszláv kiadatási kérelem ismeretében - a Horthyval szimpatizáló magyar körök írtak a pápának. Ebben arra kérték a Szentatyát, hogy járjon közbe a volt kormányzó érdekében, aki a magyar hadsereg Újvidéken elkövetett atrocitásai miatt idő­ közben felkerült az Egyesült Nemzetek Háborús Bűnöket Vizsgáló Bizottsága (UNWCC) által közzétett háborús bűnösök listájára. A pápa teljesítette a kérést mert 1946. február 14-én a szentszéki államtitkárság a következő levelet intézte Nagy-Britannia vatikáni nagykövetéhez, D. G. Osborne-hoz: "A szentszéki állam köszönti Nagy-Britannia Őfelségének szentszéki követét és veszi a bátorságot, hogy figyelmébe és meggo ndolásába ajánlja azt a kérést, amelyet Horthy tengernagy, Magyarország korábbi kormányzója érdekében kapott. A kérés kiemeli, hogy újabban Horthy tengernagy magyarországi bűnösség alóli felmentése után, a sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy őt letartóztatták vagy le fogják tartóztatni, mint háborús Mnöst, és kiadják Jugoszláviának. A kérelem nyomatékosan szeretné eLém i, hogy Pius pápa Őszentsége Őfelsége VI. Györgtj angol uralkodóval együtt közbenjáljon és a szentszéki megbízott az utóbbihoz eljuttassa azt a kérelmet, amelyet, mint állították, több millió magyar állampolgár nevében készítettek, akik Horthy tengernagyot mély emberi jellemű és érzelmű államfélfiúnak ismertek, aki a maf51jar nép tiszteletét és becs ü letét élvezte, és akit meg kellene kímélni attól, hogy igazságtalanul perbe fogja7c a jugoszláv hatóságok. A Szentszék jótékony és emberbarát küldetésének megfeLelően és Őszentsége kegyes irányításával a szentszéki titkárság továbbftja Őfelsége követének e kérést, hogtJ szíveskedjék azt továbbítani a brit kormányhoz és a kormánynak figyelmébe aján/ani ... " A brit nagykövet egy nappal később, február IS-én továbbította a Szentszék kérését Bevin, brit külügyminiszternek: " Uram , tisztelettel mellékelem a Vatikán jegyzékének másolatát. Ez utal arra, hogtj beérkezett egy kérés annak érdekében, hogy XlI. Pius pápa ŐfeLsége VI. György királlyal együtt járjon közbe Horthy tengerruzgy, Magyarország korábbi kormányzója érdekében, akí abban a veszélyben forog, hogy kiadja7c Jugoszláviának perbefogásm, mint háborús bűnöst. A szen tszéki állam titkársága, a pápa utasftására továbbítja a kérést Őfel­ sége a brit kormány megfontolására .. . " A levél kézhezvétele után a brit külügyminiszter vizsgálatot rendelt el Horthy felel ősségének ügyében, majd a szakér tői vélemények meghall-

xn.

308

H O R T H Y

M I K L Ó S

N Ü R N B E R G B E N

gatása után "diplomatikus" álláspontot foglalt el, amit ez a március ll-én kelt fe lj egyzés is bizonyít. " .. .Horthy tengernagy neve azért szerepel az UNWCC egJJik listáján, mert az amerikaiaknak, akiknek őrizetében van, kell eldönten iiik, hogy átadják-e őt a jugoszlávoknak. Mindeddig, amenynyire én tudom, nem tettek ez irányú lépéseket." A britek a későbbi ekben továbbra is figyelemmel kísérték Horthy ügyét, de a személyével kapcsolatos döntést az amerikaiakra, illetve a szovjetekre bízták. Horthy - miközben sorsa fölött a nagyhatalmak képviselői szubjektív meglátásaik és aktuálpolitikai szempontjaik alapján Az egyik utolsó hivatalos kép HorthV kormánvzóról döntöttek - nürnbergi elbocsátását követően ismételten megpróbált kapcsolatba lépni a szövetségesekkel, s 1946. április 14-én, a békes zerződések előkészületei és a közeledő békekon ferencia kapcsán újabb leveleket, emlékiratot írt Robert Murphy amerikai diplomatának, illetve Ernest Bevin brit külügyminiszternek, melyekben továbbra is igyekezett megmagyarázn i Magyarország háborús szerepét, és az ország régi határainak visszaállítását szorgalmazta. A brit illetékesek azonban ugyanúgy semmibe vették fáradozásait, mint fél évvel korábban. Ezúttal a magya r ügyeket jól ismerő C. A. Macartney történész professzor fűzöt t megjegyzéseket a memorandumhoz: "Alig tudom eldönteni, hogy milyen megjegyzéseket tegyek. A kormányzó, úgy látszik, nincs tisztában a legújabb fejleményekkel, ha azt javasolja, hogya történelmi Magya rországat kellene visszaállíta m ... " A britek ezt követően több esélyt már nem ad tak Horth ynak, hanem értésére adták, hogy beadványaival a továbbiakban ne az angolszász szövetségesekhez, hanem egyenesen Sztálinhoz ford uljon. Erre a kapcsolatfelvételre azonban Horthy idegenkedése mellett már csak azért sem kerü lt sor, Inert a kormányzó személye - politikai tényezőként - a szovjet vezetést egyáltalá n nem érdekelte.

309

K E G Y E L E M K E N Y

É

R E N

A nHORTHY-KÉRD Ésn A KOALíCIÓS VITÁKBAN

Horthy Miklós kormányzó személye 1945 után nemcsak a háborúban győz­ tes szövetségeseknek, illetve a korábban semleges országoknak jelentett gondot, de szerepének, tevékenységének megítélése Magyarországon is komoly politikai viharokat kavart. Az aktuálpolitika alakulásának függvényében ugyanis a jobboldali pártok éppúgy nem tudtak, majd nem akartak mit kezdeni alakjával, mint ahogya kommunisták álláspontja is többször változott a moszkvai "központ" döntéseinek megfelelően. Horthy háborús bűnössé nyilvánításának elvi l ehetősége még a háború befejezése elő tt felvetődött, hiszen személye a háború ideje alatt mindvégig szálka volt a moszkvai kommwústa emigránsok szemében, akik a német megszállást követően már háborús bűnösként számoltak vele. Horthyról a moszkvai Kossuth Rádióban 1944. március 19. után mindig rendkívül elítélően nyilatkoztak, a deportálások ismertté válása után pedig őt is felelőssé tették az országban lezajló atrocitásokért, tragikus eseményekért. Ezt bizonyitja a Magyar Kommunista Párt haza készülődő vezetői által 1944. szeptember 28-án Moszkvában elfogadott "Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének programja" címet viselő dokumentum is, amelynek első pontja a "háborús bűnös", illetve" "hazaáruló" Horthy hatalomból való azonnali eltávolítását és különbíróság elé állítását szorgalmazta. Három hónappal később, 1944 decemberében viszont, amikor Debrecenben nyilvánosságra hozták az említett programot, annak szövegéből már kimaradt ez a Horthyra vonatkozó rész. A meglepő változás oka valószínűleg az lehetett - s ezt a feltételezést a későbbi fejlemények megerősítik - , hogy bár rendkívül ügyetlen e lők észüle tek után, de október IS-én a kormányzó mégiscsak kapcsolatot keresett a szovjetekkel, s fegyverszünetet kért Moszkvától. A kommunisták 1945 elejéig nem is foglalkoztak többet a sikertelen kiugrási kísérlet után a hatalombó] eltávolított és családjával együtt német védőőrizet alá helyezett Horthy további sorsával. A Debrecenben összeülő ideiglenes nemzeti kormány 1945. január 2S-i ülésén, amelyen már a háborús bűnösökről is szó esett, a "Horthy-kérdést" nemis a kommunisták, hanem a tragikus sorsú ntiniszterelnök, Teleki Pál fia, Teleki Géza kulturális miniszter vetette feL A vitában felsz61alt Dálnoki Miklós Béla mÍlúszterelnök is, aki önmagát koronatanúnak nevezve, egykori hadura védelmére kelt: "A Kormányz6 a hdborút mindig meggátolni törekedett, azonban félrevezették és becsap ták" - jelentette ki, s szavai nem maradtak hatástalanok, mert 310

H DR T H Y

M I K L Ó S

N Ü R N B E R G B E N

amikor néhány nappal később, 1945. február 9-én a kormány közzétette a háborús bűnösök első listáját, azon a nyilas kormány tagjain kívül csak az á llamfő által kinevezett három korábbi miniszterelnök - Imrédy, Bárdossy és Sztójay - neve szerepelt. Horthyé viszont nem, aminek az volt az oka, hogya kormányzó további sorsát illetően ekkor még nem jutottak megegyezésre a "szövetségesek" .

HORTHY M1lO..0S:- Nem mondom itt. Nézze Horthva koa!iciós

i dőkben

, a kom nem rossz. ~ vaiahogy

ló "VoJbJIl. éli '

gyakori céltáblája volt a karikaturistáknak

1945 elején még az ország keleti felé t megszálló szovjetek sem tudták, hányadán is állnak a volt kormányzóval. Debrecenben Puskin, a megszáIIó parancsnokság mellé beosztott diplomáciai megbízott, a késoobi szovjet nagykövet mindenesetre a magyar politikusok társaságában igen elítélően nyilatkozott Horthyról: "A kormányzó súlyos hibát krivetett el októberben. Ennek a hibának a szovjet hadsereg és Budapest vallotta kárát. Amikor Horthy 311

K E G Y E L E M K E N Y É R E N 1944. szeptember végéri fegyverszünetet kfrl, Moszkvavan ezt igen nagy örömmel fogadták. Október ll-én a magyar delegáció aid is írta az ideiglenes fegyverszünet! egyezményt. A Vörös Hadsereg ekkor hatalmas támadó lendületben volt. Szegedtől rövid napok alalt felvonult Szolnokig, sőt Szolnok és Szeged között mindenült átkelt a Tiszán is. A legjobb úton voltunk ahhoz, hogya nagyon gyengén védett Budapestet elfog/aljuk. Csapataink már Nagykáta határában jártak, ötven kilométernyire Budapestto1. Horthy ekkor azt ajánlotta, hogya Vörös Hadsereg álljon meg néhány napra, mert ő Budapestre akarja vinni a debreceni magyar hadtestet, amellyel különösebb károk okozása nélkül el tudja foglaltatni a fővárost. Erre a Vörös Hadsereg megállt. A németek közben annyira megerősftették Budapestet, hogy még támadni is volt erejük, és a Vörös Hadsereget Szo/noktó/ visszaszoraották Mezőfúrig. A debreceni hadtestet Horthy nem tudta Budapestre vinni, s így ennek a kiinnyelmű kívánságnak az lett a ktivetkezménye, hogy Budapest elpusztult, de elpusztult az ostromban több tízezer vöröskatona is." Ez a Horthy felelősségére célozgató szovjet hangütés valószínűleg a korábban eltemetett kommunista indulatokra is hatással volt, mert Horthy amerikai őrizet­ be vételének hírére, 1945. május 4-én aDélmagyarország CÍmű napilapban vezércikk jelent meg, amelyben ismét a régi hang szólalt meg, s a cikkíró azt követelte, hogya nyugati szövetségesek azonnal adják ki "a legnagyobb háborús bűnöst" Magyarországnak. Mivel a lap a kommunista párt egyik szócsöve volt, valószínűsíthető, hogy az MKP vezetősége visszatért a még Moszkvában elfogadott álláspüntjához, s Horthy cselekedeteit ismét háborús bűnként kívánta Justitia mérlegére tenni. Az ideiglenes kormány miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla, valamint a kisgazdapárt által delegált külügyminiszter, Gyöngyösi János viszont azonnal igyekezett a kormányzót megvédeni a kommunista vádak ellen, s ennek érdekében még diplomáciai akcióba is kezdett. Gyöngyösi 1945 júniusában - alig több mint egy hónappal Horthy amerikai őrizetbe vétele után - az angolszász hatalmak budapesti képviselői előtt többször kifejtette azt a "kompromisszumos" meglátását, hogy "az élő Horthy t" - politikai tényezőként - nem tudná többé elképzelni Magyarországon, de azt sem tartja célravezetőnek, ha az ex-kormányzót háborús bűnösként perbe fogják, halálra ítélik, s így mártírt csinálnak belőle. "A legajánlatosabb dolog az lenne, hll soha nem térne vissza Magyarországra ... " - jelentette ki a külügyminiszter, s mivel mindezt a magyar kormány álláspont jaként közölte az angol és amerikai misszió tagjaival, ezzel közvetve azt is tudomásukra hozta: Magyarország kormánya a jövőben nem szándékozik kérni a szövetségesektől az egykori kormányzó kiadatását. 312

H D R T H Y

MIKLÓS

N Ü R N B E R G B E N

Gyöngyösi álláspon~ának nyilvánosságra kerülése után a magyar bel politikában ismét fellángolt a Horthy személye és felelőssége körül egyszer már lezajlott vita. "Mi Horthy Mikl6st sz(vesebben látnánk magyar népbíróság előtt" - szögezte le a Szabad Nép, de a kormányzó felelősségre vonását szorgalmazó kommunista kampány a továbbiakban elmaradt. A magyar belpolitikában 1945 nyarán kibontakozó vitáról Knox Helm, a budapesti angol misszió vezetője is beszámolt egyik jelentésében: "Átnézve az iratokat, a következő kivonatot találtam, amelyet Redward diktált 1945. június ll-én, miután beszélt a magyar külügyminiszterrel a háborús btrnösökró1. - Azután megkérdeztem, vajon Horthy tengernagyot háborús bűnös­ nek tekintik-e? Gyöngyösi doktor azt válaszolta, hogy ez egy igen kényes kérdés, s bár a Horthy-rendszer az elmúlt húsz esztend6ben sok rosszat tett, az öregember tett valami jót is az országért és végül ki akarta vezetni a háborúból. A németek nagyon rosszul bántak vele, s végiil elrabolták és internálták családjával együtt, s ez bizonyos rokonszenvet keltett iránta a lakosságban. További körülmény a kora (77 éves). Gyöngyösi doktor azt mondta , hogy nem tudja elképzelni "az élő Horthy" képét a jelenlegi Magyarországon, de azt sem tudja elképzelm:, hogtj perbe fogják mint háborús bűnöst, halálra fte1jék, kivégezzék, és így mártirt csináljanak belőle. Ez az, amit legkevésbé akarnak. Azt javasolta, hogy a legajánlatosabb dolog az lenne, ha soha nem térne vissza Magyarországra , hanem családjával külföldön élne."

SZTÁLIN MEGKEGYELMEZ Ez az engedékeny álláspont mai szemmel nézve kissé meglepőnek hat, hiszen a nácik oldalán harcoló "csatlós" országokban a háború befejezését követően - a háborús években felelős pozíciókat betöltő államf6ket Mussolinit, Antonescut, Tisot stb. felelősségre vonták, perbe fogták, és búnösségük megállapítása után a legtöbb esetben kivégezték. A felelősök az ítélet végrehajtását csak abban az esetben úszták meg (Pavelic), ha még időben sikerült elmenekülni ük az országból. Ezt a szomszédos országokban követett joggyakorlatot csak a magyarok nem követték. A fogságba esett kormányzó kiadatására, perbe fogására nálunk a heves viták ellenére - mint azt a fenti idézet is bizonyí~a - nem került sor, felelősségének, esetleg bűnösségének megállapítására - jogi eljárás keretében - még csak kísérlet sem történt. Horthy t 1945 őszétől - Titót leszámítva - nemcsak a szövetséges, de a magyar hatóságok is békében hagyták, annak ellenére, hogy a perekben végül elmarasztalt háborús bűnösök gyakran hivatkoztak sze313

K E G Y E L E M K E N Y É R E N

Horthyt az mentette meg. hogy fegyverszünet; tárgya lást kezdeményezett

mélyére, mint az általuk fel sőbb utasításra végrehajtott különböző intézkedések, törvények, rendeletek ellenjegyzőjére . Nem alaptalan tehát a kérdés, ki vagy mi akadályozta meg, hogy az angolszászok őri ze tében lévő, 77 éves egykori államfót a magyar hatóságok is kikérjék a szöve tségesektől, és éppúgy felel ősségre vonják, mint más államok vezetői t, akiket súlyos közvetett és közvetlen felelősség terhelt a háború idején országukban elkövetett bűnökért? Ilyen vádpontok a Szovjetunió megtámadása, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok elleni hadba lépés stb. - , amelyek alapján a népbírósági tanácsok Bárdossy László volt miniszterelnököt, illetve más háborús bűnösöket elmarasztalta k és halálra ítéltek, Horthy ellen is megállták volna a helyüket! Az okok pontos feltárásával még adós a történettudomány, de a rendelkezésünkre álló vallomásokból, emlékiratokból, dokumentumokból megpróbálhatjuk rekonstruálni, hogy miért nem ült Horthy a vádlottak padján? 314

H O R T H Y

MIKLÓS

N Ü R N B E R GB E N

Tragikomikus helyzet, de tény, hogyabolsevikgyűlö lő kormányzó ősz fejének végül a "győztesek győz tese", az általa olyannyira megvetett Sztálin "kegyelmezett" meg. Az egyik leghitelesebb tanú erre vonatkozólag Nagy Ferenc egykori miniszterelnök, aki a Küzdelem a vasfüggöny mögött című, 1948-ban papírra vetett emlékiratában részletesen ismerteti Sztálin álláspo n~ át ebben a kérdésben. A miniszterelnök által vezetett magyar kormányküldöttség 1946. április 9-én érkezett meg hivatalos látogatásra a Szovjetunióba. Sztálin április 12én a Kremlben adott vacsorát a magyaxok tiszteletére, s pohárköszöntőjében Horthy nevét is szóba hozta: "Szovjet-Oroszország nem kívánt háborúba keveredni Magyarországgal. Magtjarország vezetői azonban hadat üzentek a Szovjetnek, amelynek ilyen körülmények között kellett védekeznie. 1944-ben a Szovjetunió szívesen fogadta Horthyék fegtjVerszüneti ajánlatát, de Horthy gtjenge volt, s nem tudott érvényt szerezni a megbfzottai által aláirt ideiglenes fegyversziineti egyezménynek .. ."

A vacsora után, feketézés közben Sztálin ismét Horthyra terelte a szót. Beszélgetésüket Nagy Ferenc így örökítette meg: - Mi va n Horthy kormányzóva l? - Nem tudunk róla többet, mint amennyi hír beszivárog Magyarországra róla

- feleltem. - Kérem, ne ítéljeK el Horthy t - mondotta Sztálin, a társaság általános E lőször is Horthy öregember már, azután pedig nem sZJ.lbad elfelejteni neki, hogy mégiscsak fegyverszüneti ajánlatot tett 1944 őszén .

elképedése közben. -

A társaságban ülő néhány magyar kommunista elvörösödve hallgatta Sztálin nagylelkű kijelentését Horthyról. Nagy Ferenc emlékezéseit alátámasztják azok a dokumentumok is, amelyekre Zinner Tibor történész talált rá a Magyar Országos Levéltárban. Ezek között volt az a jegyzőkönyv is, amely a Magyar Köztársaság kikiáltása után a Moszkvába érkező miniszterelnök Sztálinnal folytatott megbeszéléseit rögzíti. Ebben olvasható a következő feljegyzés: "Horthy természetesen bűnös - jelentette ki Sztálin - de mégiscsak fegyverszünetet kért. Igaz, hOgtj meghátrált utána, és a németek kezébe adta magát. Mégsem kell bíróság elé ál/ítani .. , nagyon öreg már .. ."

A kormányzó tehát a "moszkvai nagyf6nök" "sugalmazásának" köszönhette, hogy a komm unisták később, hatalomra kerülésük után sem vonták felel6sségre, s így elkerülte a számára tartogatott kötelet (vagy golyót), hiszen ha Bárdossyt és másokat halálra ítélt a népbíróság, feltehetől eg Horthy cselekedetei is hasonló megítélés alá estek volna. A Nagy 315

K E G Y E L E M K E N Y

É ft

E N

Testvér engesztelő ítéletét azonban illett a kistestvéreknek is tiszteletben tartani, ezért amikor Horthy személyét illetően a nem hivatalos szovjet álláspont köztudottá vált, a kommunista vezetők körében is végleg lekeriilt a napirendről a "Horthy-kérdés". Erre vonatkozóan is számos tanúvallomás áll az utókor rendelkezésére.

KOMMUNISTA DILEMMA: "AZ OROSZOK NEM ENGEDIK

N

Dr. Tímár István a Budapesti Rendór-fókapitányság politikai rendészeti osztályának vezetőjeként a koalíciós időkben a háborús bűnösök ügyeinek ki vizsgálását irányította. Emlékezése szerint: "Egyes háborús főbűnösök kihal/gatásuk során az érintett történelmi események kapcsán ismételten hivatkoztak Horthyra, természetesen saját cselekményeik súlyának enyhítése céljából. Voltak közöttük, akik egyenesen "követelték" Horthyval va/á szembesítésükef. Erről személyesen számoltam be Rajk Ldsz/ó belügyminiszternek, emlékeze/em szerint 1946 elején, és megkérdeztem, miért nem kérjük Horthy kiadatását az amerikaiaktól? Rtljk elvtárs azt válaszolta, hogy a magyar Kommunista Párt vezetői ezt a kérdést megtárgyalták, és arra az elhatározásra jutottak, hogy nem javaso/ják a koalíciós kormánynak Horthy kiadatásának kezdeményezését. A döntés indokai - min/ mondot/a - elsősorban, és foleg belpolitikai jellegűek. Horthy t a magyar nép hosszú időn át elismert vezetőjének tartotta. Ma (azaz 1946 elején -Il szerk.) természetesen már a legtöbben elfordultak tóle, de még szép számban vannak olyanok, akik Horthy t nem tartják bűnösnek, sőt egyenesen vélt érdemeit magasztalják. Abban az éles harcban, amely a Kommunista Párt vezetésével a reakció ellen folyik, hiba lenne a hetvennyolc éves Horthy t népbíróság elé állítani, mert sokakban részvétet keltene személye iránt, az ítéle/et pedig már aligha lehetne rajta végrehajtani. Rtljk elvtárs azt is említette, hogya Horthy kiadatása iránti kérelem károsan befolyáso/hatná a még külföldön tartózkodó magyar háborús fo1nlnösök ideszállítását. Ez ugyanis akkor még folyamatban volt, és tartott mindaddig, am{g a hidegháborús légkör elhatalmasodása véget nem vetett az amerikaiak "szállit mánya inak " , Ez azután számos magyar háborús főbűnöst meg is mentett a felelősségre vonástól. "

Fontos szemtanú Horthy kiadatásának kérdésében Hajdú Endre is, aki a negyvenes évek második felében, négy évig az igazságügyi minisztérium sajtóosztályának vezetője, és az osztály által szerkesztett hetilap felelős szerkesztője volt. "Főnökével", Ries István igazságügy-miniszterrel még a két világháború közötti időszakban, újságíróként kerűlt szívélyes

316

H O R T H Y

MIKLÓS

N Ü R N B E R G B E N

viszonyba. Ó így emlékezett a "Horthy-ügyre": "Egy nap behívatott (Ries István - a szerk.), és átadta az angolszász hatalmakt61 kikért háborús főbúnösök e/ső jegtjzékét (mert azt több is követte) azzal, hogy továbbítsam alapokhoz. Átfutva a névsort, amelynek élén Szálasi Ferenc neve állott, m egkérdez tem: hol van Horthy? Hiszen nemcsak a magyar, de a külföldi sajtó is azt írja, hogtj háborús főbűnösként felelősségre vonják. - Eláru lom neked, az oroszok nem engedik - válaszolta. Elképedve néztem rá, mire így folytatta: - Az az álláspontjuk, hogy akive/ fegyverszüneti megállapodást írtak alá, az később nem lehet háborús főbűnös. Hiába opponáltunk, igyekeztünk oKet elhatározásuk megváltoztatására bfrni, mereven ragaszkodnak a döntésükhöz. Természetesen a táje7coztatást szigorúan bizalmasan kezeltem. Azonban, mint várható volt, a jegyzék másolatának átadásakor minden újságfró-kollégám feltette a Horthyra vonatkozó kérdést. Jobb ötlet h(ján azt vá/aszoltam: az ő ügye külön megy." A szovjetek kulcsfontosságú szerepére utal icholas R Doman, alias

Domán Miklós tanúságtétele is, aki az amerikai titkosszolgálat (OSS) tisztjeként - Robert Jackson amerikai főügyész megbízásából - kétszer is kihallgatta Horthyt ürnbergben. Doman ezt követően - ugyancsak a főügyész kérésére - Budapestre utazott, hogya volt kormányzó háborús felelősség é­ vel kapcsolatban kikérje a magyar kormány álláspon~át. Látogatásának részleteit évtizedekkel később egy interjúban így idézte fel: - Kikke/ tárgyalt? ' - Több politikussal. Mindenkinek a nevét természetesen nem tartottam észben. Kiilönösen fontos volt a tárgtjalds dr. Ries Istvánnal, a szociáldemokrata igazságügyminiszterrel és Rákosi Máfyással, aki akkor államminiszter is volt. E/mondtam nekik, hogy kihallgattam Nürnbergben Horthy t. Röviden beszéltem a kihallgatás során e/hangzottakról. Aztán feltettem a kérdést: kívánják-e a kiadatását? - A válasz? - Minden esetben és egyértelműen nem volt a válasz. - Miért nem? - kérdeztem. Lényegében mindenki azt fe/elte: azért, mert épp elég sok belpolitikai problémával kell szembenézniük, semmi szükségét nem látják a szenvedélyek fe/korbácsa/ásának. Ha Horthy Miklóst hazaszállítanák, kénytelenek len nének háborús bűnösként kezelni . Viszont nagyon jól ismerik a kormányzó 1944-es szerepél. Egyébként hivatalos kiadatási kérelem Horthyra vonatkozóan soha nem is érkezett. - Ha mégis érkezett volna? "Mi lett volna, ha .. ." nem tudom. Tito kormánya ki akarta kérni Horthy t, de aztán elállt ettől. Én a magam részéről informáItam fe/etteseimet a budapesti megbeszélésekről. Horthy t nem láttam többé."

317

K E G Y E L E M K E N Y

É

R E N

uJOBB LENNE , HA NEM TÉRNE VISSZA MAGYARORSZÁGRA !U A Horthy személye körüli viták tehát kül- és belpolitikai szempontból egyaránt 1946 nyarára, a Sztálin véleményének megismerése után csillapodtak le véglegesen. Ekkor már nemcsak az vált bizonyossá, hogya szovjetek felelősségének mértékétől függetlenül - nem kívánják a megbüntetését, hanem az is, hogya volt kormányzó politikai értelemben halott, hiszen sem a szövetséges nagyhatalmak, sem a hazai koalíciós pártok nem számolnak a személyével, éppen e ll enkezőleg, minden érintett igyekszik őt a lehető leggyorsabban elfelejteni. A kialakult végleges álláspontokról nagyon árulkodó a moszkvai ügyvivő, Frank Roberts levele, amelyet 1946 nyarán Írt a brit külügyminisztériumba, főnökének, W. G. Hayternek.

"Kedves Wil/iamom! Néhány hónappal ezelőtt volt levélváltásunk a Horthy tengernagy iránt tanúsított szovjet álláspontról. Akkor azt a vonaint vittük, hogy mivel korlátozottak a bizonyítékok, a szovjet hatóságok nem nagyon érdekeltek abban, hogya kormányzót, mint háborús banöst üldözzék. A magyar követség titkára meglátogatott ma, és megerős ítette, hogy valóban ez a szovjet álláspont. Azt mondta, hogy ezt II kérdést megvitatta Sztálin és a magyar miniszterelnök az utóbbinak nemrégiben történt moszkvai látogatása sorál1. Sztálin akkor azt mondta, hogy bár Horthy cseke1y hozzáértéssel szeIlJezte meg saját coup d'état-ját, amely azzal végződött, hogy ő a németek foglya lett, de legalább megkísérelte Magyarországot kivonni a háborúból és aláírt egy előzetes fegrjVerszüneti egyezményt az oroszokkal. Ezért Sztálin úgrJ véli, hogy Horthy nem tekintendő háborús bi1nösnek, és nem kell őt perbe fogni . A magyar titkár, aki evvel a tájékoztatással szolgált, még hozzátette, hogy úgy tudja , hogy az oroszok megállapodtak a magrjar kormánnyal, hogy jobb lenne, ha Horthy nem térne vissza Magyarországra, csak azért is, mert az ő szeméLye körül a még meglévő reakciós erők tömörülnek ... Őszinte híve: Frank Roberts Brit Nagykövetség, Moszkva, 1946. június 20." A vallomások és dokumentumok mozaikjaiból tehát világosan kiderül, hogy Horthy miért nem ült a vádlottak padján. Személye, megítélése egyfajta politikai megegyezés, alku tárgya volt, "felsőbb utasításra" nem is vizsgálták fel e l ősségének, bűnösségének kérdését, ettől függetlenül azonban az érvényben lévő vádpontokat és törvényeket figyelembe véve, ott lett volna-e a helye a háborús bűnösök között a vádlottak padján. 318

H O R T H Y

MIKLÓS

N Ü R N B E R G B E N

Horthy t nürnbergi szereplése után az európai szalon is kiiktatta tagjai közü\. Politikai pályafutása, nyilvános szereplése a nürnbergi közjátékkal - s az ennek apropóján megfogalmazott levelekkel, sikertelen közvetítési kísérletekkel véget is ért. Horthy ezt követően már csak a családjának élt, s mint azt a korabeli magyar lapok is megirták, 1948 elején az ugyancsak emigrációban élő Keresztes-Fischer Ferenccel együtt bajor állampolgárságért folyamodott. Horthy és csa ládja azonban sem Bajorországban, sem pedig Svájcban nem kapott letelepe- Horthy emlékiratai ne m kellettek dési engedélyt, még kevésbé állampolgárságot. az európai kiadóknak A svájci hatóságok egyenesen persona non grata-nak nyilvánították. A háború után él edez ő nyugati világ nemcsak Horthy személyét utasította el, de a kormányzó emlékiratára sem volt kíváncsi. 1948 tavaszán egy magát Ladislaus Benedek von Babarcznak mondó elegáns úr kilincselte végig a "nyugati beállitottságú" polgári lapok szerkesz tőségeit, és a nagyobb kiadóvállalatokat Németországban illetve Ausztriában. Egy kéziratot ajánlott megvételre: Horthy Miklósnak, Magyarország konnányzójának emlékiratait. A német nyelvű kiadás jogáért tízezer dollárt kért, de a kézirat elolvasása után sem a kiadók, sem a szerkesztóségek nem éltek a nagy lehetőséggel. Az esetről tudósító korabeli újság szerint: "A kiadók nem láttak ü zletet a dologban, mert a lektorok véleménye szerint a kézira t unalmas, és már túlságosan ismert tények ismétléséből áll- a szerkesztők pedig nem akartak nyilvánosságot adni Horthynak, mivel véleményük szerint a volt kormányzó személye még Ausztria jobboldali érzelmű lakosságának körében sem rokonszenves ... Az emlékiratokat átnéző szerkesztők szerint Horthy mást sem tesz könyvében, mint mosakodik és tisztá zni igyekszik szerepét anélkül, hogy történelmi szempontból valami érdekeset mondana, - műve tehát tisztára magánjellegű. Horthy német próbálkozásait tehát semmilyen téren nem kísérte siker, ezért a család - nem utolsósorban Horthy feleségének megromlott egészség:i állapota miatt - 1948 decemberében Portugáliába költözött át, ahol a kormány vendégszeretetének köszönhetően Escoriiban biztosítottak számukra lakhelyet. Horthy 1957. február 9-én bekövetkezett haláláig itt töltötte élete utolsó éveit. Kegyelemkenyéren. Bár szerette volna megélni, de soha többé nem tehette lábát Magyarország földjére. 319

KI

KICSODA?

KI KICSODA? Andrus, Burton C, ezredes, a nürnbergi börtön parancsnoka, akinek "biztonságos börtön" koncepcióját tette nevetségessé Cöring öngyilkossága. A nemzetközi sajtóban őt okol ták a világszerte feltűnést keltett blamázsért. Axmann, ArtIIr, 1940-től Reichsjugendführer, részt vett Hitler elhamvasztásában, május l-jén elmenekült a Bunkerből, 1949-ig amerikai fogságban volt. Baur, Hans, S5-Cruppenführer, Hitler személyi pilótája, május 2-án súlyos sebbel szovjet fogságba került. Egyik lábá t amputálták. 1955-ben szabadult a fogságból. Be/ow, Nicolaus, von, a Luftwaffe őrnagya, adjutáns a Bunkerben. Hitler végrendeletével 29-én éjjel távozott Berlinből. Berger, Gott/ob, SS-Cruppenführer, a Volkssturm parancsnoka az összeomlás előtti hetekben. Bernadotfe, Folke, gróf, svéd diplomata. 1943-tól a Svéd Vöröskereszt elnöke, 1945 elejétől ő közvetít Himmler és a nyugati szövetségesek között. BerzarÍlr, Nyikoldj, szovjet tábornok, Berlin első szovjet városparancsnoka, aki nem sokkal kinevezése után motorbalesetben meghalt. Egyik fő feladata volt, hogy minden értékes felszerelést, valamint iratanyagot ki kellett menekítenie a városból, mielőtt a szövetségesek is bevonulnak. Be/z, IGni, SS-Oberstrumbannführer, Hitler pilótája, 1945-ben meghalt. Blaschke, Hugo Dr., Hitler személyi fogorvosa, akinek a Führer koponyájáról és fogazatáról készült röntgenfelvételei döntően hozzájárultak HiHer és Bormann maradványainak azonosításához. Bouhler, Philíp, Reich slei ter, az eutanázia-program felelőse, kancelláriavezető, 1945-ben a Fischborn kastélyban tartották őrizetben, s amikor Dachauba szállították, öngyilkosságot követett el. BrandI, KP.rI, Dr., SS-Cruppenführer, 1933-tól Hitler személyi orvosa. BrIluchi/sch, Bernd, von, a Luftwaffe ezredese, Cöring összekötóje a Bunkerben Bredow, Ferdinand, VOll, SS Obersturmbahnftiher Obersalzbergben. Bross, Werner, a Cöring védelmét ellátó ügyvéd csoport tagja, akinek az egyik amerikai börtönőr elbüszkélkedett Cöringtől kapott órájá val. Bross később média sztár lett, mert azt állította, hogy az illető segítségéve! követett el a birodalmi marsall öngyilkosságot. 320

KI

K I CS ODA?

Burgdorj, Wilhelm, gyalogsági tábornok, a Wehrmacht főadjutánsa a Bun-

kerben, Schmundt tábornok utódja, május l-jén öngyilkosságot követett el a Bunkerben. Christian , Gerda (Daranowski) 1937 óta Hitler titkárnője, május l -jén hagyta el a Bunkert, és eljutott a német hátországba. Csujkov, Vas zilij: a Szovjetunió marsallja, a 8. gárdahadsereg parancsnoka. Berlin ostromakor ő tárgyalt Krebs tábornokkal a békekötés feltételeiről. A németországi szovjet megszálló erők parancsnoka. Donovall, William, amerikai jogász, hírszerző, az 1942 nyarán létrehozott üSS (üffice of Strategic Services, a CIA elődje) első igazgatója. Az üSS többfelé is segítette az ellenállási mozgalmakat, a nürnbergi per kezdeti szakaszában az amerikai fóügyésznek, Jacksonnak a munkatársaként dolgozott. Echtmalln, Fritz, fogtechnikus, aki elkészítette Hitler számára azt a hidat, ami alapján sikerült azonosítani az összeégett holttestet. EckhoJd, Wilhelm , Goebbels személyi testőre, aki május 20-án azonosított a Bunkerben talált holttesteket. Fegelein, Hámann Ss-Gruppenführer, Himmler összekötőtisztje a Bunkerben, Eva Braun húgának, Gretlnek a férje, április 29-én dezertálásért és árulásért a Kancellária kertjében agyonlótték. Frank, Bernhard dr. , SS-Obersturmbannfúhrer, a Bormann alá rendelt SD főnöke Obersalzbergben. Gerecke, Hennj, amerikai börtönlelkész, aki Göring és más protestáns vádlottak lelki gondozását végezte. A szovjetek azzal gyanúsították, hogy ó adta a mérget Göringnek. Gilbert, Gustave M ., amerikai börtönpszichológus, aki a tárgyalás ideje alatt végig megfigyelte a rabokat, és tapasztalatait egy könyvben is megírta. Bár Göringgel gyúlölték egymást, Andrus börtönparancsnok mégis meggyanúsította Göring öngyilkosságával kapcsola tban. Göring, Emmy, színés znő, a birodalmi marsall második felesége, aki sokak szerint 1946. október 7-én utolsó találkozásuk alkalmával, búcsúcsók közben adta át a méregkapszulát férjének. Halála előtt többeknek is azt állította, hogy tudja, ki volt az az amerikai őr, aki segített férjének. Gróm, Ritter v on altábornagy, 1943 óta a 6. Légi Flotta Legfelsőbb parancsnoka, Hitler április 26-án Göring helyébe kinevezte a német légierő főparancsnokának. Május 24-én amerikai fogságban öngyilkos lett. Günsche, Otto SS-Sturmbannfúhrer, Hitler személyi adjutánsa, aki Hitler öngyilkossága idején az ajtó előtt állt, május l -jén hagyta el a Bunkert, 2-án szovjet fogságba került, 1956-ban tért haza a fogságból. Haase, Werner, 1935-től a Birodalmi Kancellária állományában Hitler személyi orvosa, 1945-ben az egyik szúkségkórház főorvosa, ő mutatta

321

KI

KICSODA?

meg Hitlernek és Goebbelsnek a méreg használatát. Szovjet fogságban hunyt ell945-ben Moszkvában. Hagen, Kurt, gyorsíró a Bunkerben. Hausem lann, Kiithe, Dr. Hugo Blaschke asszisztense, akinek segítségével a szovjet kémelhárítás azonosítani tudta Hitler és Eva Braun holttestét. A háború befejezése után a Szovjetunióba hurcolták. A hetvenes években segitett Martin Bormann azonosításában is. Heinrici, Gotthard, német tábornok, 1945 márciustól a Visztula hadseregcsoport parancsnoka. Miután Berlint nem tudta megvédeni, április végén Hitler menesztette. Szovjet fogságába ke rül t, 1955-ben szabadult. Hentschel, Johaness, a Bunker főtechniku sa, aki a szellőzés ért, a vízellátásért felelt. A Vörös Hadsereg érkezésekor már csak egyed ül tartózkodott a Bunkerben. Herrgesell, Gerhardt gyorsíró a Bunkerben. Hewel , Walter követ, a birodalmi külügyminisztérium képviselője a Bunkerben, május 2-án, a kitörés után fel tehetóleg öngyilkos lett. Hoffmann , Heim·ich, Hitler barátja és fény képésze. Az ő műtermében ismerkedett m eg Hitler az akkor még asszistens Eva Bra unnal. Hopkins, Harry L. , amerikai jogász, politikus. 1 941-től 1945-ig Roosevelt bizalmas tanácsadója, az elnök szóvivője . Többször volt személyes küldötteként Churchill és Sztálin tárgyalópartnere. Minden nagy szövetséges konferencián jelen volt. Högl, Peter, SS-Standartenführer, Hitler személyi testőrségének tagja, 1944 utá n az SD bű nügyi igazga tója, a kitörés során máju s 2-án öngyilkosságot követett el, hogy ne kerüljön szovjet fogságba. Jacobs, Otto, gyorsíró, Goebbels minisztériumának munkatársa, a propagandaminiszter naplóinak leírója, gondozója . JohannmeJjer, Willy ezredes, Hitler összekötője az OKW-hoz. funge, Traudl, Hitler legfiatalabb titkárnője, akinek a kitörés után sikerült a hátországba menekülnie. Az ő emlékirataiból készült A bukás című film. Karnau , Hermann , a biztonsági szolgálat tagja, őrszolgála t közben egyik szemtanúja volt Hitler holtteste elégetésének. Kelley, Douglas M ., am rikai pszichiáter, aki a per korai szakaszában foglalkozott a vádlottakkal. Göringet ó szoktatta le a d rogo król, s szoros kapcsolatuk alapján vádolták meg azzal, hogy ő ad ta Göringnek a ciánkapszulát. Kempkn, Erik, SS-Ober turmbannführer, 1936 óta Hitler sofőrje, május l-jén, a ki törés után sikerült eltúnnie, de június 20-án amerikai fogságba került. 1947-ben szabadult, szemtanúja volt Hitler elégetésének. Kesselring, A lbert, német tábornagy, 1941--45 között a délnyugat hadseregcsoport para ncsnoka Olaszországban és a földközi-tengeri hadszÍl1-

322

KI

KICSODA?

téren. 1945 márciusától Ru~stedt utódaként a nyugat hadseregcsoport (tkp. a nyugati fro nt) főparancsnoka. Tárgyalt ugyan az amerikaiakkal a megadásról, de lojális maradt Hitlerhez. Kol/er, Knrl, a Luftwaffe tábornoka, Göring összekötő tisztje az Új Birodalmi Kancellárián. Krebs, Hans, gyalogsági tábornok, 1945. áprilistól vezérkari főnök, április 30-án ő vitte a szovjet főhadiszállásra a német békeajánlatot. Május l-jén Burgdorffal közösen öngyilkosságot követett eJ. Kriiger, Else, Bormann titkárnője Kunz, He/muth, SS-Sturmbannführer, a Goebbels család fogorvosa, aki május 30-án segített Magda Coebbelsnek elkábítani a gyermekeit, de a gyilkosságokat már nem vállalta. Úlmmers, Hans Heinrich, SS-Obergruppenführer, birodalmi miniszter, az Új Birodalmi Kancellária politikai ügyekért felelős vezetője. Lnnge, Wilhelm, szakács az Új Birodalmi Kancellária konyháján. Linge, Heinz, SS-Sturmbannführer, Hitler inasa, aki kulcsszereplője volt Hitler utolsó óráinak. Május 2-án szovjet fogságba került, ahonnan 1955-ben szabadult. A szovjet titkosszolgálat elsőso rban az ő és Günsche vallomására alapozva rekonstruálta H itler halálát. Lorenz, Heinz, 1936-tól a émet Hírügynökség főtudósítója, Coebbel sajtóreferense, egyike vol t a három futárnak, akik április 29-én Hitler végrendeletével kijutottak BerlinbőJ. 1947-ig amerikai fogságban volt. Mallzialy, COllstm!Ze, Hitler diétás szakácsnője. Május 2-án kitörés közben elmnt, feltehetőleg öngyilkosságot követett el a szovjetektől való félelmében. Mengershallsen, Harry, a biztonsági szolgálat tagja, őrszolgálat közben egyik szemtanúja volt Hitler holtteste elégetésének. Milcl!, Erhard, német tábornagy, Göring légügyi államtitkára ként a légierő fejlesztését felügyelte. 1947-ben háborús bűneiért életfogytiglani börtönre ítélték, ezt előbb 1951-ben 15 évre mérsékelték, majd 1954-ben szabadlábra helyezték. Misch , Rochus, SS-Oberscharführer, a Leibstandarte-SS Adolf Hitler tagja, 1945. május l-jéig telefonkeze l ő a Bunkerben, a kitörés során szovjet fogságba került. Mohnke, Wilhelm, SS-Brigadeführer, az Új Birodalmi Kancellária(Citadella) főparancsnoka, aki május l-jén megszervezte a tíz csoport ki törését a Bunkerből. More/l, Theodor, Hitler személyi orvosa, aki április 22-én távozott a "hegyi emberekkel" Berchtesgadenbe, nuután Hitler kijelentette, hogy runcs többé szüksége gyógyszerekre. Müller, Heim·ich, 1939- től a Gestapo főnöke Utoljára április 29-én lá tták a Bunkerben, azt követően eltúnt.

323

KI

KICSODA?

Naumann, Werner, S5-Brigadeführer, a propagandauúnisztérium államtitkára, Goebbels összekötő tisztje a Bunkerben Otte, Richard, Dr., gyorsíró, Goebbels személyi titkára, a propagandauúniszter 1941-től neki diktálta naplójegyzetei t, 1945-ben ő kapott megbízást a naplók mikrofiImre vételére. Oven, Wilfred von, sajtóreferens a propagandaminisztériumban, április 22-ig Goebbels adjutánsa . Pflücker, Ludwig, német börtönorvos, aki felelős volt a vádlottak egészségéért. Naponta többször felkereste az elítélteket cellájukban, ezért kimondatlanul őt is gyanúsították Göring öngyilkossága alkalmával. Puttkamer, Karl von, tengernagy, Hitler haditengerészeti ügyekkel foglalkozó adjutánsa. Rach, Alfred, SS-Oberstrumbannführer, Goebbels sofőrje és küldönce. Rattenhuber, Johann, SS-BrigadefüllIer, Hitler testő rségének főparancsnoka Reitsch, Hanna tesztpilóta, a náci Németország egyik büszkesége, számos rekord birtokosa, Hitler rajongója. Április 26-án Greimmellandolt a Brandenbrugi kapunál, majd 29-én sikerült elrepülnie a bekerített fővárosból. Rohrssert, Wilhelm, hivatalvezető Goebbels minisztériumában. Roska, Charles J., amerikai börtönorvos, aki Göring halála után megvizsgálta a holttestet, s kiadta az orvosi jelentést. A vizsgálatot lefolytató bizottság felülbírálta jelentését, mi szerint Göring nem rejthette el a méregkapszulát a köldökében. Schá'dle, Franz, SS-Untersturmführer, a 1945 januártól a Füluerbegleitkommando utolsó parancsnoka Schaub, Juliu s, SS-Obergruppenfüluer, Hitler személyi adjutánsa Schellenberg, Walter, német jogász, hírszerző, SS-tábornok. 1944-től ő vezeti az egységes hírszerzést és elhárítás t. A háború végén Himmler utasítására tárgyalásokat kezd a szövetségesekkel, de a megbeszélések eredménytelenek maradnak. 1949-ben háborús bűneiért börtönbe került, de 1950-ben szabadlábra helyezték. Schneider, Karl, az Új Birodalmi Kancellária garázsának egyik technikusa. SchO'rner, Ferdinand, német tábornagy, 1944-ben előbb a Dél-ukrajnai, majd az Északi hadseregcsoport parancsnoka. A háború végső fázisában utolsóként Hitler emelte tábornagyi rangra, majd öngyilkossága előtt kinevezte a fegyveres erők főparancsnokává . A háború után a Szovjetunióba került hadifogságba. 1955-ben tért vissza Németországba. Schröder, Christa, Hitler titkárnője Schwiigermann , Günther, SS-Hauptsturmführer, Goebbels személyi adjutánsa, aki segített elégetni a Goebbels házaspár holttestét. Spaatz, Karl, Amerikai repülő tábornok, 1944-től a émetország bombázásáért felelős amerikai stratégiai l égierő vezetője. Amerikai részrőISpaatz 324

KI

KICSODA?

írta alá a német megadásról szóló okmányt, de akkor már (1945 márciusa óta) a távol-keleti hadszíntéren irányította az amerikaiak stratégiai légi erejét. Az ő parancsnoksága alatt álló gépek dobták le az atombombát Hiroshimára és Nagasakira. Stumpfegger, Ludwig, SS-Standartenführer, sebész orvos, Dr. Morel! távozása után április 22-tól Hitler személyi orvosa, segített Magda Goebbelsnek megölni a gyermekeit, május 2-án Martin Bormannal menekült, majd öngyilkosságot követtek el a Weidendamm-hídon. Voss, Hans-Erich, altengernagy, Oönitz összekötő tisztje a Bunkerben. Wheelis, Jack G., főhadnagy, amerikai börtönőr, aki Göring barátja ként vált ismertté Nürnbergben. Már a per idején is viselte azt az órát, amit Göringtől kapott ajándékba. A kivégzés előtti héten ő volt a csomagmegőrzőért felelős tiszt az őrségben. Wódling, He/mI/th, tüzérségi tábornok, a Berlini Erőd parancsnoka Weiss, Rudolf alezredes, Burgdorf összekötő tisztje Wen ck, Walther altábornagy, a 12. Hadsereg parancsnoka, aki Hitler utolsó reményeként csapataival a főváros felmentésére indult, de offenzÍvája a szovjet túlerő miatt összeomlott. Wolf, Johanna, Hitler legidősebb titkárnője. Wolf, Karl, SS-Standartenführer, Hitler titkárságának vezetője. Wolff, Karl, német SS-Obergruppenführer, a Waffen-SS tábornoka, HimmJer helyettese, egyúttal összekötő tiszt Hitlerhez. 1943-tól Olaszország katonai kormányzója. A háború végén titkos tárgyalásokat folytatott a szövetségesekkel az olaszországi kapitulációról. 1946-ban egy német bíróság négy évi kényszermunkára ítélte, de csak egy hetet töltött börtönben Zander, Wilhelm, Ss..Standartenführer, Bormann asszisztens a Bunkerben. Zimm, Wilhelm, az Új Birodalmi Kancellária gondnokságának vezetője. Zsukov, Georgij, a Szovjetunió marsallja, 1941-43 között több fronton is parancsnok, döntő szerepe volt a sztárlingrádi, leningrádi, kurszki és a dnyeperi győztes csaták megvívásában. 1943-tól Sztálin főparancsnok­ helyettese. Döntő érdemei vannak Berlin elfoglalásában, mivel Sztálin őt bízta meg a döntő csapás kivitelezésével.

325

F E L H A S Z N Á L T

IRODALOM

FELHASZNÁLT IRODALOM NÜRNBERG Joe J. Heydecker - Johamles Leeb: Der Nürnberger Prozess, Büchergilde Gutenberg, 1958. Aireyeave: Nuremberg, Coronet Books 1978. Burton C. Andrus: A nürnbergi tizenkettő, Kossu th Könyvkiadó, 1974. Werner Maser: ürnberg, Tribunal der Sieger, Droemer Knaur, 1980. Herczeg István: A XX. század bűnpere, Gondolat, 1966. G. M. Gilbert: Nürnbergi napló, Magvető, 1967. Sherwood, Robert E.: Roosevelt és Hopkins I-IL kötet. Magvető Könyvkiadó, 1989. ürnberg 1946, Emlékek és tanulságok, MAFrLM, Híradó- és Dokumentumfilm Stúdió, 1981. A. L Poltorak: Nürnbergi Epilógus, Magvető, 1967. A nürnbergi per vádbeszédei, Szikra, 1955. Halmosy Dénes: emzetközi szerződések 1918---1945, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1966. Das Urteil von Nürnberg, 1946, DTV, 1961

ADOLF HITLER Pierre Galante-Eugene Silianoff: Last Witnesses in the Bunker, Sidgwick&]ackson, 1989. Henriette von Schirach: Der Preis der Herrlichkeit, Herbig, 1975. JOIUl Toland: The Last 100 Days, Mayflower Paperback, 1968. Donald M. McKale: Hitler, The Survival My th, Scarborough Book, 1983. James P. O' Donnell: The Berlin Bunker, J. M. Dent and Sons Ltd, 1979. Hugh Trevor- Roper: The Last Days Of Hi tler, Macmillen, 1956. Joachim Fest: Hitler, UUstein, 1992 John Toland: Hitler, Book Club Associa tes, 1977 Anton Joachimsthaler: Hitlers Ende, Legenden und Dokumente, Bech termünz Verlag, 1999. Ada Petrova- Peter Watson: TIle Death Of H itler, Richard Cohen Books, 1995. Hugh Thomas: Doppelgiingers, Fourth Estate London, 1995. Pauline Kohler: I Was Hitler's Maid, Christine Stockwell, 1993. L. A. Bezimenszkij: Hitler halála, Kossuth Könyvkiadó, 1971. V. Berezskov- J.Rzsevszkaja : A játszma véget ér Zrínyi katonai Kiadó, 1966. Marlis G . Steinert: Die 23 Tage Der Regierung Dönitz, Wilhelm Heyne Verlag, 1978. lan Sayer-Douglas Botting: Hitler's Last Genera l Willlelm Mohnke, Bantam Press, 1989 Gerhard Boldt: Die Letzten Tage der Reichskanzlei, Rowohlt, 1947. Albert Speer: Hitler bizalmasa vol tam, Zrínyi Kiadó, é. n. Glenn B. Infield: Hitler's Secret Life, Hamlyn Paperbacks, 1980.

326

F E L H A S Z N Á L T

IRODALOM

HERMANN OÖRING Ben E. Swearingen: TIle Mystery of Hermann Göring's Suicide, Robert Hale, London 1985. Leonard Mosley: The Reichmars ha\, Pa n, 1977 Günter Böddejer- Rüdiger Wi.nter: Die Kapse\, Wilhelm Heyne Verlag, 1979. Karl Koller: Der Letzte Monat, Bechtle, 1985. Joachim C. Fest: Das GesiGht des Dritten Reiches, R. Piper&Co., 1963. Chades Bewley: Hermann Göri ng and the Third Reich, The DevÍJ1-Adair Company, 1962. MARTIN BOR MA NN Joch en V. Lang: Der Sekretar, Man fred La w lak Verlagsgeselschaft, 1990. Ladislas Farago: Aftennath, Simon and Schuster, 1974 Lev Bezimenszkij: Mar tin Bormann u tolsó naplója, Kárpáti Kiad6 Uzsgorod, Gondolat Kiad6, Budapest, 1976. L. A. Bezimensz kij: Martin Bormann nyo mába n, Kossu th Könyvkia dó, 1965. Simon Wiesentl1al: Az igazság ma lma i ... , Európa, 1991 Joachim C. Fest: Das Gesich t des Dritten Reiches, R. Piper&Co., 1963. JOSEPH GOEBBELS Helmut Heiber: Joseph Goebbels, Deutscher Taschenbuch Verlag, 1965. Roger Manvell- Heinrich Fraenkel: Docto r Goebbels, New English Líbrary, 1960. Joachim C. Fest: Das Gesich t des Dritten Reiches, R. Piper&Co., 1963. Viktor Reimann: The Man Who Created H itler, William Kimber, London, 1977. Hugh Trevor- Roper: The Goebbels Diaries, The Last Days, Secker &Warburg, 1978 HEINRICH HIMMLER Padfield, Peter: H imm ler. Reichsführer SS. Papermac, 1990. Walter Schellenberg emlékiratai. Téka Könyvkiadó - Zrínyi Könyvkiadó, 1989. Joachim C. Fest: Das Gesicht des Dritten Reiches, R. Piper&Co., 1963. Willi Frischauer: Him mler, O ldhams Press, 1953. Roger Ma nvell- Heinrich Fraenkel: Himmler, New English Library, 1969. Joseph Kessel: The Magic Touch, Rupert Hart-Davis, 1961. HORTHY MIKLÓS Horthy Miklós emlékiratai. Európa- H istória Könyvkiadó, 1990. Gasztonyi Péter: A kormányzó. Horthy Miklós és az emigráció. Százszorszép Kiadó, 1992. Gróf Edelsheim Gyulai Ilona: Becsület és kötelesség I- ll. kötet, Ernópa Könyvkiadó, 2001. Wa lter Hagen: Die Geheime Front, Niebelungen Verlag, 1950. Franz von Papen: Die Wa hrheit eine Gasse, Paul List Verlag, 1952. Thomas Sakmyster: Admirális fehér lovon. Horthy Mik lós 1918- 1944. Heli kon Kiadó, 200 l. Horthy Miklós - dokumentumok tükrében (Közzéteszi: H. Haraszti Éva) . Balassi Kiadó, 1993. A. C. Klay CSziklay Andor}: Kanya rgós utakon. Kérnszervezetből diplomáciába. Dürer Kiadó, 1992. Nagy Ferenc: Küzdelem a vasfüggöny mögött, Eur6pa-Históri.:1 Könyvkiadó, 1990 Sebők Já nos: A titkos alku - Zsidókat a függetlenségért, A Horthy-mítosz és a holokauszt, Buda pest, 2004.

327

J

E G Y Z É K E

KÉPEK JEGYZÉKE Truman Library -10, 12,18, 19,20,22, 24,26, 27,28, 34,36, 37,38,39,40, 41 , 42, 43, 44, 45, 46, 47, 48, 49, 50, 52, 55, 57, 60, 61, 62, 63, 65, 67, 69, 71, 74, 75, 76, 79, BO, 81,85, 86, 87,89, 92, 93, 94, 95, 96, 97, 98, 99, 100,101, 103, 104, 113, 115, 116, 117,123, 125, 138,139, 171, 207,208 ACME-British - 184 U. S. Army Signal Corps - 127, 131,203,204,209, 210, 213 CIDC-174 USHMM - 216, 242, 256, 259, 271 AP - 192, 250 lllustrated London ews - 290, 292 Der Spiegel - l77, Ludas Matyi - 307, 311 Signal - 309 www.mjndfully.org - 136 www.redcross.int/en / - 279 Zeitgeschichtliche Archiv Heinrich Hoffman - 228, 241, 245, 247 After The Battle -151 , 152, 158,159, 175,181,194, 195,202, 205, 261,262, 287, 289 Eugene C. Barker Texas History Center, Wheelis Collection - 221, 223 Sovfoto - 168, 170, 266, 270, 271,272,273, 274, 275 IWM - 293, 294 DHM - 83, 120, ]21,156, 161 , 225, 276, 282 MNM - 298, 314, 319

328

A n'ci hAborús föbünösöket hatvan évvel ele1ön, 1946. október 16-IIn végerték ki, majd hamvaikat - a pennsylvaniai egyetem rögbicsapatának tagjaitól kölcSOnzött neveken - egy patak \/Ízébe SIónék. Hermann Göring maradvjnylll George Munger. JuliUS Streicher poralI pedig Abraham Goldberg urnjja rejtette Bjr a XX. század legnagyobb, plecendens értékü bünperél gyakorta emlegetjük, mégis keveset tudunk e történelemformáló. kulcsfontossligú eseményr61. Ert a lIiányl Igyekszik pótolni a könyv, amely II oknyomol6 úJdglrh eslk6zeit lIaSlnálva. magyarul elsökén! ad tArgyilagos és érdekfeszl16 képet a monstre per, valamint a biródgllárgyalóterem és a börtön lIétköznaplllról. Megtudllatjuk például, 1I0gy • miként és miért tilkoltl ell u ovjel lilkosuolgálat a legnagyobb nici hjborVs bíinösök - Hitler, Bortllann, Goebbels- halálána k valós körillményei1. • hogyan lüntették el végleg Himmlert a britek. • mikinl .C$elemette ki" ameriklJ"lIedlettel Görlng a hóhért. • miért voll érdeke a pert ,alldtzö nagyhatalmak nak, hogy elhallg.."k a njci fiibíinösiik öngyi lkosságbal klpcsolllOI igazsjgo!, • kinek köszönlle"e Horthy Miklós, hogy .Ikeriille a feleliissé9r. wonbt? Elekre a kérdésekre a váluz - résIben - még ma is a lárolt, !.Ílkos dossziék mé· Iyén lepuL A slerzö azonban lellluzn61t1 mllldazohla forrlisoka!, amelyek segit· ségével ma már árnYlltabbi !alletJük azt a korábbi . hideghábonls· Nürnberg· képel. amelynek fenntartju mind a SlOvlettömb országainak, mind a per okjn sokat birjJt nyugati szövetségesekne. érdekében élit